A második túránkat a 24-es szakaszból nem tudtuk a hőségriadó ellenére sem kora reggel indítani, mert Zádorfalva borzasztó nehezen megközelíthető tömegközlekedéssel. Úgy döntöttünk, hogy Aggteleken hagyjuk az autót, onnan buszozunk vissza Zádorfalvára, viszont vasárnap két busz megy a nap első felében: egy 5:30-kor, a következő pedig 11:40-kor. Sebaj, csak 13 km a táv, aminek a nagyja erdőben visz, úgy voltunk vele, hogy valahogy csak kibírjuk.

2023. július 16. vasárnap
Fél óra volt csupán az út kocsival Aggtelekre. Kisforgalmú utakon mentem olyan falvakon át, amikről még sosem hallottam. Az aszfalt minősége jobb volt, mint amire számítottam, voltak necces szakaszok, de nem hosszan. A legrosszabb a Sajókaza utáni szerpentin volt, na arra nem voltam felkészülve, de időben odaértünk Aggtelekre. A barlang parkolójában hagytuk Gyöngyöt, aki hűségesen várt ránk, amíg mi túráztunk. A busz is időben érkezett, délben pedig leszálltunk Zádorfalván. A kocsmában megint ittunk egy-egy üdítőt, és már indultunk is.

Mondanom sem kell, hogy hőség volt: 37 fokos csúcs, semmi felhő, árnyék alig. A falut az autóúton hagytuk el, majd egy combos emelkedőn másztunk fel a dombokra. Ha árnyékot találtunk, megálltunk pihenni, de nem sok ilyen volt. Az egyetlen jó, hogy visszatekintve még egy kicsit ráláttunk a Bükkre, amit úgy sejtem, nem nagyon látunk már a további túráinkon.

Amikor beértünk az erdőbe, az maga volt a megváltás. Ott is meleg volt, de legalább a napsugaraktól védve voltunk. Az erdőben kellemesen elbeszélgettünk, volt emelkedő, de fokozatos, és sok izgalom nem történt.

Szerencsére sokáig a szúnyogok se zaklattak minket, csak ha megálltunk, illetve miután feltűntek a határkövek, és a szlovák-magyar határon jártunk, na akkor hirtelen megjelentek.

A túra leglátványosabb pontja az volt, amikor egy szántóföld mellé értünk, és megnyílt a látkép Szlovákia felé: a hegyek a távolban csodaszépek voltak. Innen viszont már nem volt messze Aggtelek sem, a barlang fehér sziklafala eltéveszthetetlen volt.

Már nem volt sok hátra, talán két kilométer a túrából, amikor megbicsaklott a bokám, amire ránehezedtem, és valami a combomban meghúzódott. Néha belenyilallt egy fájdalom, amikor léptem, de a túra befejezésében szerencsére nem akadályozott.

Az egykori határátkelőnél lyukadtunk ki az erdőből, és már csak be kellett sétálni az aggteleki kempingbe a pecsétért. A látogatóközpontnál ittunk hideg üdítőt és kávét, aztán visszavezettem Ivánkára. Bár csak kis túrát tettünk, a meleg miatt rendesen kivett belőlünk. Totálisan megérdemeltük a jégkrémet, amit már Fox anyukájánál ettünk.

965 km és 83% van meg a kéktúrából.