Teljesen hirtelen jött ez a görögországi hétvége, amikor egy kedves kolléganőm, Ági felvetette, hogy következő hétvégén menjünk Thesszalonikibe (magyarul Szaloniki, de nem áll rá a szám), talált olcsó szállást, és a repjegy is kedvező áron volt. Nem is gondolkodtam sokat, miért is ne? Eredetileg hárman mentünk volna lányok, de végül Fox lett a harmadik utas.

2023. március 10. péntek
Délután negyed 5-kor indult csak a gépünk, úgyhogy még szabit sem kellett kivennem, csak kicsit hamarabb eljöttem munkából. Odafele ablak mellett ültem szerencsés módon, végig tudtam nézelődni. Az annyira nem volt viszont szerencsés, hogy egy kicsit megfáztam, és amikor elkezdtünk süllyedni, úgy kezdett el hasogatni a fülem, mint még soha. Konkrétan annyira fájt, hogy már attól féltem, hogy ez valami nagyon súlyos dolog és maradandó bajom lesz. Még leszállás után is hasogatott egy ideig, és sokáig nem is hallottam rendesen, csak mint egy szűrőn keresztül. Borzalmas volt. Remélem soha többet nem kell átélnem.

A reptéren ittunk gyorsan egy kávét, amíg a buszra vártunk, ami egyébként a menetrendi ideje előtt begurult. A belváros olyan fél órára volt, és a Szent György térnél szálltunk le, ami igazi régészeti paradicsom: itt található a Panagia Dexia ortodox templom, Galerius íve, és a Szent György rotunda. Balzsamos este volt, a tér tele volt emberekkel, és a dísznarancsfák tele voltak gyümölccsel – igazi mediterrán hangulatú, tengerparti városba csöppentünk. Elsétáltunk a szállásunkig. Az Istos apartment szállásadója bevitt minket a lakásba, elég tágas volt. Az ablakok egy kis sikátorra és a szomszéd ház belső udvarára nyíltak, így kicsit a helyiek mindennapjaiba is beleláthattunk, de a legnagyobb figyelmet természetesen a fekete macska kapta, aki úgy tűnt, hogy az udvaron lakik.

Miután lepakoltunk, elindultunk vacsorát keresni. Először egy kockásabroszos helyre tévedtünk be, ami nagyon bájos volt, de késő lévén korlátozott volt már a kínálat, és ami volt, az is mind húsos. Nem messze találtunk egy rockkocsmát, az In Rock café bart, ahol voltak burgerek meg hatalmas sajttál. Érdekes volt, hogy a sör mellé mindig hoztak egy kis tál popcornt, úgyhogy mire elém került a sajttál, már alig voltam éhes, nem is bírtam mindent megenni, hatalmas adag volt mindenféle válogatott típusú sajtókból, leginkább rántott formában. A hely nagyon hangulatos volt, tényleg olyan rockkocsmás. Fura volt, hogy bár elvileg nem lehetett bent dohányozni, ezen tény nem zavart senkit.

Vacsora után még beugrottunk egy boltba másnapra reggelit venni. Mikor visszaindultunk a szállásra, még mindig kellemes idő volt, bár a pulcsi már kellett. Akkor Budapesten még rendesen hideg volt, jólesett az enyhe időben visszasétálni. Az éjszaka annyiban említésreméltó, hogy az ágyunk annyira recsegett, hogy egy megfordulás is iszonyat zajjal járt. Nem is aludtam valami jól.

2023. március 11. szombat
Kényelmesen megreggeliztünk, utána indultunk csak el várost nézni.

Thessaloniki Görögország második legnagyobb városa. I.e. 315-ben alapították, és nevét Nagy Sándor húgáról, Thessalonikéről kapta, jelentése “győzelem a thesszáliaiak felett”. Nagy Sándor halála után a birodalma szétesett, és Makedóniában is belviszályok aprózták el a hatalmat. A város i.e. 148-ban lett a római Macedonia provincia fővárosa, és jelentős kereskedelmi központtá vált. A kereszténység i.sz. 50 körül kezdett megjelenni a városban, Pál apostol is meglátogatta. A római birodalom szétesése után a Bizánci Birodalom része volt. Cirill és Metód, a szláv írás megalkotói, itt születtek és innen indultak hittérítő útra. 1430-ban kerültek török uralom alá, ami alól csak 1912-ben szabadultak, ezután lett Görögország része.

Botor módon hosszúnadrágban vágtunk neki a belvárosnak, igen hamar melegünk is lett. Nem kellett messzire mennünk, és már a Szent György rotundánál jártunk.

A kerítésen túlról is igen látványos az épület, ám mi belülről is meg akartuk nézni. Ahogy megvettük a jegyeket, máris elvonták a figyelmünket a benti cicák, akik elég nagy számban leledztek a kert különböző pontjain. Simogatni nem hagyták magukat, de egy pár képet azért lőttünk róluk.

Számomra az egyik legdöbbenetesebb pillanat az egész hétvége alatt az volt, amikor körbejártuk a rotundát, és a kerítésen kilesve megláttam az utca végén a tengert a távoli Olümposszal.

A rotundát 306-ban építtette Galerius római császár. Ekkoriban Thessaloniki jelentős pénzügyi és gazdasági központja volt a Római Birodalomnak, ezért a császár palotakomplexumot álmodott meg a városba. Ennek volt a része a rotunda és a diadalív, amit egy oszlopokkal díszített utca kötött össze. A pontos szerepét nem ismerjük a rotundának, Zeusz temploma lehetett, és valószínűleg a császár ide tervezett temetkezni, de végül Thessalonikitől távol halt meg.

400-ban a rotundát keresztény templommá alakították át, ekkor került a belső térre a szenteket és mártírokat ábrázoló mozaik díszítés. 1590-ben a török uralom idején mecsetté alakították, ennek mementójaként ma is áll az épület mellett a minaret. 1912-ben a város felszabadult a török uralom alól, azóta újra keresztény templom. 1978-ban egy földrengés jelentős károkat okozott az épületben, helyreállító munkákra volt szükség. A restaurálás után múzeumként nyitott újra, és havi egyszer tartanak benne misét.

Az épület majdnem 30 méter magas, a falai több mint 6 méter vastagok, elég masszív. A mozaikokból nem sok maradt, egy nagyobb adag még látható a kupola belsején, de a falak körben csupaszok.

Az egykori oszlopokkal díszített utca helyett kis tuják és utcalámpák között sétáltunk át Galerius diadalívéhez, ami láthatóan kedvelt találkozópontja a helyieknek. A diadalív Galerius perzsák elleni győzelmének állít emléket, a domborműveken is a csata jelenetei láthatók. Fénykorában sokkal nagyobb volt, két sorban négy-négy oszlop alkotta középen kupolával.

Mivel még nem jártunk messze a szállástól, Foxszal visszaszaladtunk átöltözni, mert egyértelművé vált, hogy hosszúnadrágban meg fogunk sülni. Útközben elmélkedhettem a szaloniki parkolási rendszeren, amit a mai napig nem bírok felfogni. Rengeteg az autó, gyakorlatilag az utca minden talpalattnyi helyén autók állnak, sőt, rengeteg helyen egymás mögött, két sorban. Ez az, amit nem értek: aki az utca felőli oldalon áll, hogyan tud kiállni a mögötte állótól? Nem húzzák be a kéziféket és eltolják? (Ilyenre Budapesten is van példa.) Mindenki ismer mindenkit és szólnak egymásnak? (Kétlem.)

Miután visszatértünk egy fokkal lengébb öltözetben, kisétáltunk a tengerpartra Nagy Sándor lovasszobrához. A közeli parkban heverésző cicákat előtte azért alaposan lefotóztuk. A bronzszobor nem régi, 1974 óta áll a parton.

Pár perc sétára áll innen a város jelképe, a fehér torony. A ma látható fehér torony egy bizánci erődítmény török időkbeli átépített verziója.

A 34 méter magas, hétszintes toronyból remekül meg lehetett figyelni a tengert, de börtönként is működött. 1826-ban lázadó janicsárokat végeztek ki itt, akkor nevezték vértoronynak. 1917-ig várfal állt körülötte. Ma múzeum található benne.

Még volt annyi időnk, hogy bejárjuk a Thesszaloniki Régészeti Múzeumot, ami egy kellemes meglepetés volt. A térség történelmét bemutató tárlat kifejezetten modern, sok videót lehet nézni, és rengeteg a látnivaló.

A legjobban a derveni kratér tetszett, ami egy bor és víz keverésére használt, díszesen megmunkált edény, amibe egy pár maradványait temették. Az edény oldalán Dionüszosz és Ariadné esküvőjét ábrázolták.

Nagyon igyekeztem mindent megnézni a múzeumban, de szorított az idő, és már így is látványosan zártak, amikor kisétáltunk.

Megéheztünk, úgyhogy kerestünk egy pizzériát. Sikerült egy olyan helyre leülnünk, ahol az utca túloldalán egy rács mögött egy cicacsalád lakott, és a kiscicák egész vacsora alatt az utca népét szórakoztatták a bolondozásukkal. Előszeretettel másztak fel a járdán parkoló motorokra, nagyon viccesen mutattak.

Vacsora után még a római fórum mellett elsétáltunk, ahova másnap terveztünk bemenni. Ha már útba esett, bementünk a Szent Demeter bazilikába is. A bazilika az 5. században épült ókeresztény templom. Szent Demeter Thessaloniki védőszentje. A templom tényleg szép, de valamiért nem fotóztam bent egyáltalán.

Este visszamentünk az előző este felfedezett In rock café bárba, és megittünk néhány sört.