Megint volt egy futás, amit a cég megtámogatott nevezési díjjal, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy megyek-e. BBU szervezte föld alatti futás volt a Halloween run, ahova már törzsvendégként térek vissza. Ezúttal a 7 km-es távon neveztem.

2023. november 4. szombat
Sűrű volt nekem ez a nap: a délután a Szépművészeti Múzeum Renoir kiállításán kezdtem Fox, jóanyám és kishúg társaságában. Utóbbi két szereplő csak azért utazott Pestre, hogy a kiállítást megnézze, de ha már itt jártak, úgy döntöttek, eljönnek velem a futóversenyre. A kiállítás után stratégiai sütizést tartottunk a múzeum büféjében (volt gluténmentes süti!), úgymond megkésett tésztaparti a rendkívüli távhoz, amit megtenni készültem. 😀 Villamosra szálltunk, és fél óra múlva már a Rottenbiller parknál voltunk, ahol már javában folyt a futóverseny – a félmaraton futói még bőven a pályán voltak.

A rajtcsomagom már nem kellett átvenni, Brigi kolléganőm volt olyan kedves, hogy mindenki csomagját elhozta korábban az irodába. Átöltöztem, aztán még elugrottam mosdóba. Ez az egyszerű művelet majdnem fél óráig tartott, ugyanis a női mosdóhoz sor állt, de az már csak a bejáratához érve derült ki, hogy amúgy csak egy darab wc működik a háromból. Éppen végeztem ahhoz, hogy még gyorsan összefussak Brigivel, gyorsan lőjünk egy képet, aztán már szaladtam is bemelegíteni.

Gyors bemelegítés, aztán a rajt előtt tobzódtunk. Szakaszos rajt volt, kis csoportokban indultunk neki a futásnak. Készültem fejlámpával, emlékeztem, a legutóbbi kőbányai futáson mennyire hiányzott ez a remek kiegészítő. A 7 kilométeres táv a pince előtt még a közeli Óhegy parkban tett egy kört, így volt ez már a legutóbb is, amikor ezen a távon indultam (jéjzus, 2017-ben!). Hűvös, őszies idő volt, mégis hamar melegem lett a futástól, alig vártam, hogy a pince egyenletes hidege lehűtsön.

Az egész versenyre annyi célom volt, hogy jól érezzem magam és lefussam lehetőleg nem utolsóként a távot. A felszínen igyekeztem egy kényelmes tempót felvenni, nem akartam elfutni az elejét. Sokan megelőztek, pár embert én is, de alapvetően nem a gyorsaságra törekedtem. Tudtam, hogy a pincében úgysem lehet rekordot futni, ahhoz túl veszélyes a terep.

Legutóbb panaszkodtam a pince dekorjára, ezúttal nem panaszkodhattam, volt minden: félelmetes boszorkány, falfestések, hangjátékok, a zongorázó csontváz is visszatért! Sőt, az egyik lökött önkéntes azzal szórakozott, hogy bebújt egy mélyedésbe, és egy félelmetes üvöltés kíséretében kiugrott a futók elé. 😀 Nagy szerencse, hogy pár futóval előttem játszotta ezt be, lehet, hogy ott véget is ért volna a versenyem. 😀

Mint mindig, pocsolyák most is akadtak bőven, ez azért eléggé lelassította a haladást. Csúszott is sok helyen, és a fejlámpának is jó hasznát vettem.

Alapvetően jólesett a futás, még a táv vége fele is tudtam előzgetni. A célnál jóanyám és kishúg is drukkolva vártak, de annyira a beérésre koncentráltam, hogy észre se vettem őket. 51 perc 6 mp alatt futottam le a 7 km-t, ami annyira nem rossz ahhoz képest, hogy a pince terepe nem éppen ideális futáshoz. 335. lettem összesítve 425 beérkezőből, 159. a nők között a 222-ből. Jó volt, élveztem ezt a futást, és az a lényeg.

Megkaptam a célcsomagot, átöltöztem, aztán siettünk a Füvészkertbe, hogy még odaérjünk zárás előtt és megnézzük a Garden of lights fénykiállítást, ami remek zárása volt ennek a mozgalmas napnak.