Bécsben koncertezett az egyik kedvenc zenekarom, az Oomph!, ami azért is ígérkezett izgalmasnak, mert nemrég frontemberváltáson estek át. Kíváncsi voltam az új énekesre, a bandát még csak a korábbi énekessel láttam fellépni (Kölnben).

2023. november 9. csütörtök
Megint éltem azzal a lehetőséggel, hogy csak fél napot dolgoztam, és kora délután már a Bécs felé tartó Flixbuszon ültünk. Nem akartuk nagyon feszesre az ütemtervet, kényelmesen le akartunk pakolni a koncert előtt, ezért is mentünk korábbi busszal. Az út alatt repeaten hallgattam az új albumot és a régieket is, és nagyon felspannoltam magam a bulira. Este 6 előtt már a Hauptbahnhofnál voltunk, még gyorsan beugrottunk a Sparba vacsorát és másnapra reggelit venni, aztán elvonatozunk a Hotel Allegro Wienbe, ami csak egy vonatmegállóra van. Gyalog sem lett volna messze, de gyorsabb volt így, és amúgy is vettünk 3 napos jegyet.

A szálláson lepakoltunk, ettünk, én átöltöztem és kicsit csinosítgattam magam, aztán már indulhattunk is ((szene)) klubba. A hotel előtt találkoztunk Minccel, aki Bécsben él, és egyébként Kölnben is együtt voltunk Oomph!-on. Villamosoztunk, aztán kis séta után értük el a kicsit underground hangulatú helyet, ahol az előzenekar, a Böse Fuchs már nagyban játszott. Jók voltak ők is, eddig nem ismertem ezt a bandát: gótikus-szimfonikus metálos stílusban nyomják, szinte csak lányok.

Az Oomph!-ra közelebb settenkedtünk a színpadhoz, de igyekeztünk úgy helyezkedni, hogy azért ugrálni is tudjunk. A benti pult közelében álltunk meg, így az italutánpótlás is kéznél volt. Nagyon kíváncsi voltam az új énekesre, Daniel Schulzra, akivel a legújabb albumot felvették. Hiányzott az abszolút eyecandy Dero, de az új srác olyan boldog volt a színpadon, hogy mindenki szívét meglágyította. Nagyon energikus, lendületes koncert volt, jó arányban voltak régi és új dalok, imádtam. A koncert után egy italra még maradtunk a helyen, aztán elindultunk visszafelé: Minc másnap korán kelt, és Fox is dolgozott.

2023. november 10. péntek
Elhatároztam, hogy én márpedig nem fogok Bécsben dolgozni, elmegyek inkább várost nézni. Elbúcsúztam Foxtól, és Schönnbrunn felé vettem az irányt. Még általános nyolcadikban jártam a kastélyban osztálykiránduláson, de nem sok emlékem maradt meg róla, ezért úgy gondoltam, jó lesz újra megnézni.

Időpontra szólt a jegyem, negyed órám volt áthaladni a kapun. Pontban 10-re meg is érkeztem a bejárathoz, de nem volt nagy sor, hamar bejutottam. Az épületen belül sajnos nem lehet fotózni, úgyhogy onnan nincsenek képeim.

A kastély mai formáját 1780-ban érte el, előtte kisebb vadászkastély állt a helyén, majd díszkastély, amit aktuális tulajdonosai ízlésüknek megfelelően alakítottak. Nemcsak az épület, de annak kertje is híres, a világ első állatkertjét itt alapították meg 1752-ben. A barokk császári rezidencia Ferenc József kedvelt lakhelye volt, itt is halt meg 1916-ban. A II. világháború során bombatalálat érte az épületet, a háború után pedig brit csapatok állomásoztak benne. Ma múzeumként működik.

A legnagyobb túrára vettem jegyet, ami a kastély legnagyobb részét bejárja. Audioguide-dal lehetett végigmenni a szobákon és termeken. Tényleg nagyon impozáns, csicsás és lenyűgöző, de valójában ha az ember járt már kastélyban, akkor nagy meglepetések nem érik. Meglepően gyorsan, alig egy óra alatt végig is értem, pedig meghallgattam mindent a guide-on, nézelődtem, nem siettem. A szuvenírshopban vettem egy német nyelvű könyvet és egy könyvjelzőt, aztán már kint is találtam magam.

Az egész túra legizgalmasabb része a takarítás volt: éppen nyitás után voltunk, és a szobákban több helyen is takarítónők sepregettek, törölték a port a vitrinekről és régi bútorokról, tényleg el lehetett bámulni. Egyben irigylésre méltó is, ahogy egyszerűen odébbrakták a kiállított tárgyakat, hogy leporoljanak alattuk… közben én, földi halandó soha nem érhetek hozzá például Sissi fésűjéhez… De ha takarító lennék!

Időm még volt bőven, felsétáltam hát az 1775-ben épített Gloriette-hez. A pavilon előtt karácsonyi vásárhoz készülődtek. Fentről szép kilátás nyílt a városra, én is megálltam megcsodálni. Egészen elszomorított a tábla, mely szerint az építmény előtti dombon tilos a szánkózás, pedig éppen ideális lenne a terep rá.

A Gloriette-en belül cukrászda üzemel, beültem, és úgy voltam vele, ha süti nem is lesz nekem való, egy kávét azért megiszok. Kellemesen csalódtam, mert volt gluténmentes süti, mégpedig Eszterházy szelet (amit alapvetően mandulalisztből szoktak készíteni). A tortaszelet finom volt, a kávém és az Almdudlerem is, a Gloriette belülről is szépséges, én pedig nagyon büszke voltam magamra, hogy németül rendeltem és fizettem.

Miután végeztem a sütivel, visszasétáltam a kastélyhoz a kis erdőn keresztül. Néha egészen távol éreztem magam a civilizációtól, olyan megkapóan romantikus sétányok vezetnek át rajta. Leérve benéztem még egy másik szuvenírboltba, ott is beszereztem pár dolgot, aztán visszamentem a szállásra. Kiderült, hogy Fox nem nagyon tudott dolgozni, szóval igazából velem is tarthatott volna. Mikor Fox is lerakta a munkát, elmentünk a Hauptbahnhof Sparjába. Megtudtam ugyanis, hogy az osztrák Sparokban van gluténmentes panettone, ami számomra a karácsony egyik alapkelléke. Egy darabot találtunk, azt is a polc legtetején, ugrott is a kosaramba. És milyen jól tettük, hogy megvettük: Magyarországon nem láttam sehol (néha előfordul, hogy lehet kapni).

Este újra elindultunk a városba, aznap nyitott ugyanis Bécs híres karácsonyi vására, a Christkindlmarkt a Rathausplatzon. Én, mint karácsonyimádó, abszolút lubickoltam a karácsonyi hangulatban, egyáltalán nem zavart, hogy még csak november eleje volt. Ahogy láttam, másokat sem, sokan járták a vásárt. Kényelmesen körbeandalogtuk, már amennyire a tömegtől lehetett, és közben forralt boroztunk.

A bögréket nem is vittük vissza, elhoztuk emlékbe (felszámítják az árát már a forralt bor kikérésekor, ha visszaviszed, visszakapod). Pláne, hogy nagyon menő: a mintán a Rathaus eredetileg sötét, de meleg hatására kifényesedik.

Volt egy könyv, amit nagyon nézegettem, német karácsonyos képeskönyv mesékkel, versekkel, és szép illusztrációkkal. Akkor nem vettem meg, mert úgy voltam vele, hogy egy hónap múlva úgyis jövünk megint Bécsbe, addig utánanézek, milyen is ez a könyvecske. (Belelapozni nem tudtam, be volt fóliázva.) Lehet tippelni, megvettem-e decemberben, de az akkori bejegyzésemben le fogom írni.

Nem maradtunk ki nagyon későig, másnap viszonylag korán indultunk haza.

2023. november 11. szombat
8:15-kor indult a buszunk vissza Budapestre a Hauptbahnhofról. A hazaútról csak annyit, hogy több mint egy órát késtünk, a sofőrünk totál idióta volt, több alkalommal is tolatva korrigálta veszélyes helyeken az úttévesztését, például a Népliget előtt is elvétette a behajtót, erre nekiállt a háromsávos Hungárián tolatni… Elég morcos voltam rá, még ha a teljes késés nem is volt az ő sara, azért ő is húzta az időt.

A pár napos kiruccanás kellemes volt, még sosem voltam nyitás napján a karácsonyi vásárban. Schönnbrunn kicsit csalódás, szép, de annyira nem egyedi, mint amire emlékeztem – de azért örülök, hogy vannak friss emlékeim róla.