Hagyományos program már nálunk a január végi TolkienCon meglátogatása. Idén a szokásosnál tovább maradtunk Prágában, hogy több időt tudjunk Ralival és Karellal tölteni. Odafele repültünk (6000 Ft volt a repjegy), vissza vonattal jöttünk (ami viszont sokkal drágább volt, és még késett is egy órát).

2024. január 19. péntek
Hamarabb abbahagytam a munkát pénteken, Fox nem is dolgozott aznap, így kényelmesen kiértünk a reptérre. Mostanában nincs szerencsénk az időjárással, valahányszor pár napra elhagyjuk Budapestet, biztosan akkor havazik a városban. Így volt ez most is, egész délelőtt nagy pelyhekben hullt a hó, ami meg is maradt. Annyira azért nem szomorkodtunk, mert tudtuk, hogy Prágában is lesz fehér lesz a táj.

Fél 3 körül kellett volna indulnia a gépünknek, de késve érkezett, és még várnunk is kellett beszállás után a gép jégtelenítésére. Akkor szálltunk fel, amikor hivatalosan már Prágában kellett volna lennünk, de így is gyorsan odaértünk, 55 perc volt csupán az út. Vészkijáratnál ültem, eredetileg középen, de senki nem ült az ablak mellett, úgyhogy átcsúsztam oda. Szeretek vészkijáratnál ülni, sokkal nagyobb a lábtér, és a holmimat is fel kell rakni a csomagtartóba, így még több helyem van.

Prágában csípős hideg fogadott minket. A szállásunk a tavaly már kipróbált Bohem Prague Hotel volt. Csekély egy óra buszozás után el is foglalhattuk a szobánkat, kis pihenő után pedig átsétáltunk a TolkienConnak otthont adó Grafická iskolába. Regisztráltunk, aztán csatlakoztunk Metához és Tomához a tornateremben, ahol éppen egy koncert folyt.

A következő program reneszánsz tánctanítás volt, amiről azt hittem, nyelvtudtás nélkül is élvezetes program lesz, de a tánctanár az idő nagy részében magyarázott, valószínűleg történelmi hátteret, ami biztosan érdekes volt, csak mi nem értettük, és az elvárásaimhoz képest keveset táncoltunk. Az egész hétvége alatt csak ezután sikerült a büfében masala teát szereznünk, pedig a TolkienCon masalái híresen finomak (Fox állítja, hogy csak ezért jött). A nap zárásaként végigböngésztük a könyvárus portékáit, mindenki talált is kedvérevaló zsákmányt, aztán fél 12 körül elvonultunk aludni.

2024. január 20. szombat
A hotel reggelije bőséges volt, előzetes kérésemre még gluténmentes kenyeret is beszereztek, ami kifejezetten finom volt. Mivel az előző nap meglepően lefárasztott minket, kicsit még visszadőltünk pihenni. Dél után értünk a suliba, pont időben ahhoz, hogy meghallgassuk a hétvége egyetlen angol nyelvű előadását. Érdekes volt a téma, Tolkien egy elveszett verséről szólt, aminek az angol eredetije legjobb tudomásunk szerint nincs meg, ám a német fordítása igen. Ezt a verset próbálta az előadó visszafordítani angolra. (Az interneten nem publikálta, mert a Tolkien Estate minden ilyen próbálkozást letöröltet. Mondjuk pont találtam egy másik fordítást, meglepő, hogy az még elérhető.)

Délután kis városnézést tartottunk. Fel akartunk menni a Petřín-hegyre a lanovkával, de akkora sor állt, hogy inkább felkapaszkodtunk a csúszós, havas, néhol jeges sétányon. Kimelegedtünk, mire felértünk. A tükörlabirintushoz mentünk, amit Toma meg akart nézni, és engem is érdekelt, még sosem láttam. 120 korona volt a jegy, és bár tényleg jó móka volt, de 20 perc alatt nagyon alaposan végig lehetett járni.

A tükrölabirintusról azt érdemes tudni, hogy az 1891-es jubileumi kiállítás része volt, ám akkor még nem tükrök, hanem egy hatalmas körpanoráma töltötte be a tér nagyját, amit kukucskálólyukakon lehetett meglesni. Két évvel később került a Petřínre a pavilon, akkor kerültek a tükrök is a helyükre.

A következő teremben egy dioráma látható, rajta a Károly-hídon összecsapó cseh és svéd csapatok 1648-ból. A harmincéves háború záró ostromaként támadták a svéd csapatok Prágát, de a csehek sikeresen megvédték a város – legalábbis az óvárosi részt, mivel a hídon nem tudtak átkelni az ellenséges seregek, viszont a Kisoldalt végigfosztogatták.

Az utolsó teremben torzító tükrök szórakoztatják a látogatókat, van ott mindenféle torzulás: összemenés, óriássá növés, szélesedés, soványodás, lábak görbülése, eltűnése vagy sokszorozódása.

A labirintustól a Koleje Strahov épületei felé vettünk az irányt, és a 8-as épület Restaurant Petřínjébe ültünk be, mint a régi szép időkben. Pizzát sajnos nem tudtam enni, de kis kreativitással nekem is jutott finom falat: kenyér nélkül kértem az előétel grillezett camambert, rendeltem még mellé sültkrumplit meg ketchupot.

Már elkezdődött a musical a TolkienConon, mire visszaértünk, de esélyünk sem volt beférni a tornaterembe, így megpróbáltunk kikérni egy masalát, de elfogyott a tej, és este 8 körülre ígérték az utánpótlást. Ittunk inkább fekete teát, aztán elmentünk bevásárolni a Tescoba, vettem pár érdekes gluténmentes terméket és sört.

Raliékkal vacsoráztunk az este a Black Dogs nevű amerikai étteremben, ahol volt gluténmentes buci. A vega burgerem csodálatosan finom volt, a buci barna és magos, hozzá cidert iszogattam. Egy jó beszélgetés után este fél 11 körül indultunk vissza a szállásra.

2024. január 21. vasárnap
Reggeli után a TolkienConra már csak a mamuszainkért ugrottunk vissza, amiket előző este otthagytunk, aztán a Malostranské náměstíre mentünk Metáékkal találkozni.

A Cukr Káva Limonáda kávézóba ültek be, ott csatlakoztunk hozzájuk, és mi is ittunk kávét, én smoothiet is. A belső tér kifejezetten szép volt, a festett gerendamennyezet nagyon tetszett.

Visszasétáltunk a Lennon-falhoz, ami egy percre volt a kávézótól, és a többiek még nem látták, aztán felsétáltunk a várba. Totál meglepett, hogy már csak belépővel lehet a Szent Vitus-székesegyházba bemenni, régebben az előtérig ingyenes volt a belépés.

A várból mi a hlavní nádražíra mentünk, onnan indult a vonatunk Říčanyba, ahol Raliék laknak. Fél óra alatt odaértünk, Rali már várt minket az állomáson. Kellemes estét töltöttünk a tágas sorházban, amit bérelnek.

Sajtot olvasztottunk (vettek nekem gm kenyeret!), söröztünk (vettek nekem gm sört!), és éjszakába nyúlón beszélgettünk. Az egyik utolsó vonattal mentünk vissza Prágába, alig volt valaki rajtunk kívül a vonaton.

2024. január 22. hétfő
Sok izgalmat már nem tartogatott ez a nap, reggeliztünk, leadtuk a kulcsot, aztán siettünk a vonatunkhoz. Szerencsére nem voltak rajta nagyon sokan, és az ülőhelyünk asztalhoz szólt, ahova kértem, így tudtam Lassit tördelni. Az egyetlen kellemetlenség az egy óra késés volt, amit útközben összeszedtünk.

Szokás szerint jó volt ez a pár nap Prágában, de most már valamikor kéne menni nyáron is. Pláne, hogy Raliéknak van jacuzzija a kerben. 😀