2024. június 25. kedd
Nem siettünk kicsekkolni ezúttal sem, a buszunk csak délben indult Tallinnba. A visszaúton is interjút gépeltem, gyorsan el is telt az idő. A buszpályaudvartól ezúttal busszal mentünk tovább, mert a következő szállásunk, a Park Inn by Radisson az óváros túlsó oldalán, a Kalamaja városrészhez közel volt, odáig sokat kellett volna sétálnunk. Kezdett fájdogálni a torkom, aminek nem örültem, de reméltem, hogy elmúlik, hiszen másnap már repültünk haza – két repülőút állt előttünk, és tudtam, milyen borzasztó, amikor fáj az ember füle leszálláskor.

A rövid Tallinnban töltött időhöz képest sok tervünk volt, úgyhogy kompakt kis ütemtervet készítettünk magunknak, hogy minden beleférjen. Kicsit pihentünk a szálláson, aztán elindultunk a Telliskivi felé. A Fotografiska mellett található Tallinn talán egyetlen gluténmentes étterme, a Kivi Paber Käärid.

A kinti részen ültünk le, ahonnan jól ráláttunk a modern formában megújult, kicsit hippis jellegű indusztriális épületekre. Az étlapon csodálatosan nagy volt a választék, a hamburgerem bucija pedig az egyik legjobb (ha nem a legjobb), amit gluténmentes életem kezdete óta ettem. És végre egy hely, ahol többféle gluténmentes sör is van! A ház sörét, a KPK IPA-t ittam, de a limonádé is finom volt. Azt hiszem, találtam egy új kedvenc helyet magamnak.

Következő állomásunk a Katariina käik volt. Ez Tallinn egyik legrégebbi, középkori állapotában fennmaradt utcája, épületeinek nagy része a 15-17. századból származik. Nevét a Szent Katalin domonkos kolostorról kapta, ami 1246-ban már biztosan létezett. A reformáció során a kolostort lerombolták, más templomokba építették be a köveit. A faragott kapuja és néhány sírkő megtekinthető az átjáróban.

Ebben az utcácskában található az ottjártunkkor még csak pár hete nyílt A Gyűrűk Ura-tematikájú kocsma, a Peata Kana/Headless Chicken Tavern. A látogatásról elég részletesen írtam a nemrég megjelent Lassi Lauriében, ott el lehet olvasni. Összefoglalva kicsit zavarba jöttünk a helytől, mert nagyon úgy tűnt, hogy nem igazán sikerült még önmagukat megfelelően definiálniuk. Furcsa volt a dekoráció is, alaposabban utána kellett járnunk, hogy megtudjuk, ez valójában egy szerepjátékos közösség klubhelyisége, ami egyben kocsma is. Úgy tűnt, mint egy gazdag vállalkozó következő nagy lövése egy olyan szubkultúra felé, amit nem ismer, de szerencsére kiderült, hogy nem erről van szó, egy baráti társaság próbálja üzemeltetni a kocsmát. Annak annyira nem örültem, hogy semmit nem tudtam inni, mert csak sör volt, amit ugye nem ihatok, meg rum, amit nem szeretek, ebben remélem azért fejlődnek majd.

Útba ejtettük a dán király kertjét, benne a három szerzetes szobrával, akik túlzás nélkül úgy néznek ki, mint a nazgúlok. A legendák szerint itt született meg a dán zászló, mikor Tallinn a 13. században dán uralom alatt állt. Tallinn neve is őrzi ezt az időszakot: ‘Taani-linna’, azaz ‘dán város/vár‘. Az másik téma, hogy sokáig a Reval nevet használták, csak 1918-ban, Észtország függetlenségének kikiáltása után lett Tallinn a főváros hivatalos neve.

Visszamentünk a szállásra, hogy kihasználhassuk a hotel wellness részlegét. Elvileg kellett volna fizetni érte, de se a wellness recepción nem írták fel, és másnap a kicsekkoláskor se kértek pénzt, pedig direkt rákérdeztünk. Igaz, hogy zárás előtt két órával mentünk le, nem sok időt töltöttünk ott, de így is tudtunk pezsgőfürdőzni, úszkálni a hidegvizes medencében, és szaunázni. Külön férfi és női finn szauna volt, mindegyikben fürdőruha nélkül lehetett izzadni. Az egyetlen közös szauna a gőz volt, ahol amúgy sem lehetett nagyon látni egymást. Jólesett a nap végén egy kis pihentető szaunázás.

Nem bírtunk magunkkal, hiszen még világos volt, és úgy döntöttünk, elmegyünk boltba megvenni a szuveníreket (a legtöbben sinepet kértek). Elbuszoztunk a Balti jaamig, onnan gyalog közelítettük meg az Aia utcai Rimit. Bevásárlás után még sétálgattunk kicsit az óvárosban, a Viru Lokaal teraszán leültünk meginni egy itókát, utána mentünk csak vissza a hotelbe. Ezek után már tényleg maradtunk a fenekünkön, és a másnapi hazaút előtt még aludtunk egy nagyot.