2024. október 4. péntek
Ezúttal kissé távolabb néztünk szét, az autóval egyórányi távolságra fekvő Splitig mentünk vissza. Az út valami hihetetlenül gyönyörű volt: sokáig a tengerparton haladtunk, mellettünk a végtelen víz, másik oldalon a tekintélyt parancsoló sziklafalak, aztán alagutakon keresztül jutottunk át a hegyek túloldalára, ahol álmos kis falvak között közeledtünk a nagyváros Split felé.

A városban éppen útfelújítást végeztek, ezért elég nagy dugó alakult ki, és még a menekülőút is bedugult rendesen, mi is álldogáltunk benne egy darabig.

Miután kiszabadultunk a dugóból, a város szélén álló erődhöz, Klissza várához (Stari grad Klis) mentünk. Klis település hivatalosan nem is Split része, de gyakorlatilag nem vettük észre, mikor hagytuk el a várost, annyira egybenőtt vele. Meglepődtünk, hogy alig találtunk parkolóhelyet a vár alatt, pedig bőven szezonon túl voltunk, mégis sok volt a turista. A felnőtt belépő 12 euró volt, annyira nem vészes. Az erőd saját honlapján van virtuális túra, érdemes megnézegetni, egész jó.

A vár eredetéről nem sokat tudni, de valószínűleg az illír nemzetséghez tartozó dalmátok építették az i.e. 2. században. Nem sokkal később megérkeztek a rómaiak, és egészen a 7. századig az ő fennhatóságuk alá tartozott a környék. Utánuk horvát nemzetségek vették át az uralmat, és Klissza lett az egyik központjuk. 852-ben említi először oklevél, I. Trpimir horvát fejedelem a saját birtokaként hivatkozik rá.

Van magyar vonatkozása is a várnak (már azon túl, hogy Könyves Kálmántól kezdve a horvát bánság a Magyar Királyság felügyelete alatt működött), IV. Béla a muhi csata után ide menekítette családját. Annyira nem volt szerencsés ez a menekülés, mert végül két lányuk itt is halt meg, de cserébe itt született Árpád-házi Szent Margit.

A 16. században aztán a vár török uralom alá került, ekkor dzsámi és minaret épült a falakon belül, és egy kutat is fúrtak a vár lábánál. A dzsámit később keresztény templommá alakították át Szent Vidnek ajánlva, a minaretnek csak az alapja látható. Több mint száz évig “vendégeskedtek” itt a törökök, amíg a velencei hadak fel nem szabadították a környéket. Innentől az erőd jelentős erősség volt a velenceiek számára, ami később a Habsburgokhoz került.

A klisszai vár stratégiai szempontból remek helyen fekszik: messze ellátni a szikláról, tüzérségi támadásokat is hatékonyan lehetett innen indítani, és csak egy oldalról lehet megközelíteni, a többi mind meredek sziklafalban folytatódik. Szinte bevehetetlen.

Ma leginkább arról ismert, hogy itt forgatták a Trónok harca meereeni jeleneteit. Az egyik kisebb épületben ennek tiszteletére még sárkányokat is fogva tartanak, igaz, csak műanyagból, úgyhogy szerencsére nem voltak veszélyesek ránk nézve.

Engem a leginkább a kilátás és az óriási agavék nyűgöztek le. Amióta évekkel ezelőtt szereztem egy agavét a Füvészkertből egy jótékonységi liciten, teljesen odavagyok ezekért a szívós növényekért. Bámulatos, milyen nagyra tudnak nőni!

A vár alapos bejárása után újra autóba ültünk, majd Split belvárosában nagy nehezen találtunk parkolóhelyet. A következő állomás a Salt gluténmentes étterem volt, ahol csodálatos, már-már pitaszerű buciba töltött hamburgert ettem, amit olasz sörrel öblítettem le. A többiek sem panaszkodtak az ételre. A bejárat melletti óriási plüssmackók pedig mindenki szívét elnyerték.

Sétánkat az ókori romoktól hemzsegő óvárosi részen folytattuk, ahol csak úgy elvesztünk a kisebb-nagyobb utcák között. A várost eredetileg görög gyarmatként alapították az i.e. 3-2. század környékén Aszpálathosz néven. Az illír háborúk lezárása után a közeli Salona lett a központ, majd 293-ban Diocletianus római császár egy erősen erődített palota építését rendelte el az akkor már Spálathos néven futó városban.

A császár ekkor már nyugdíjba készült, ő volt az első olyan római uralkodó, aki önként mondott le a hatalmáról. Utolsó éveit ebben a palotában töltötte 311-es haláláig, a Szent Domnius-főszékesegyház pedig az ő síremléke volt eredetileg. A város jelképének számító harangtornyot 1100-ban húzták fel a mauzóleumra.

Könyves Kálmán, miután 1102-ben megszerezte a horvát területeket, a velencei uralom alatt álló tengerparti városokat kezdte támadni. Mikor Zadart elfoglalta, Split inkább önként megadta magát a kiváltságai megtartásáért cserébe, és szabad városként létezett tovább. 1409-ben a Velencei Köztársaság megvette a Dalmácia uralása feletti jogokat a nápolyi királytól, ekkor lett jelentős kikötőváros és kulturális központ. A 19. század elején rövid ideig a Francia Birodalomhoz tartozott, új utak épültek, de sajnos az ókori erődítmény egy részét elbontották. Ezután került a Habsburg Birodalomhoz, majd az első világháború végével az újonnan megalakult Jugoszláviához.

Manapság ahogy Klissza, Split is ismert arról, hogy forgattak itt jeleneteket a Trónok harcából: Diocletianus palotájának a pincéiben laktak Daenerys sárkányai, a macskaköves utcák Meereen utcái lettek, és a palotában volt Daenerys trónterme.

A pincébe mi is leereszkedtünk, ezek a palota északi, tengerre néző oldala alatt találhatók. A hatalmas termeket és kisebb kamrácskákat eredetileg bor és élelmiszer tárolására használták, aztán a középkorban lakóépületeket hoztak létre bennük, valamint itt készült a bor és olaj. Idővel a pincék törmelékekkel és hulladékkal töltődtek fel, és bár a helyiek emlékezetében fennmaradt, de senki sem kereste vagy próbálta feltárni.

Érdekesség, hogy megesett, hogy a helyi lakosok, akiknek pont a pincék felett volt háza, feltörték a pince boltozatát, és saját raktárként használták. Volt egy olyan hiedelem is, miszerint Diocletianus ezekben a pincékben kínozta a keresztényeket az utolsó nagy keresztényüldözés idején. (Ez nem bizonyított.)

A 19. században kezdték el kitisztítani és feltárni a pincét, és bár ma is van olyan járat, amit teljesen betölt a törmelék, a nagy része látogatható. Állandó probléma viszont, hogy vizesedik, ezt a problémát idővel orvosolni kell majd. A kedvencem egyébként a pincén belüli mosdó volt, amit a látogatóknak készítettek. Hányszor van az embernek lehetősége egy ókori palota pincéjében pisilni?

A pincéből a tengerpartra mentünk, leültünk a kőfalra és bámultuk a hajókat és a vizet, közben szép lassan ment lefelé a nap, megvártuk, amíg lebukik a dombok mögött. Végtelenül hangulatos volt: a sétányon nyüzsgő embertömeg, a vízen mindenféle méretű hajó siklott, folyamatosan akadt látnivaló.

Visszasétáltunk az autóhoz a kanyargós utcákon keresztül, egy helyen még megálltunk fagyizni, aztán elbúcsúztunk Splittől.

Biztos vagyok benne, hogy még nagyon sok mindent meg lehetett volna nézni, de most ennyi fért bele egy napba, és így is alaposan elfáradtunk. A szálláson még kiültünk az erkélyre csillagokat nézni, csendes esténk volt.

2024. október 5. szombat
Hajókiránduláson vettünk volna részt szombaton, amivel bejártuk volna Brač és Hvar szigeteit, de már előző nap jelentkezett a hajós társaság, hogy viharos időt jósolnak, ezért törlik a túrát. Éjszaka valóban megérkezett a vihar, és egész nap felváltva hol csepergett, hol zuhogott. Kihasználtuk a rossz időt logisztikai feladatok elvégzésére: elmentünk bevásárolni, autót tölteni, főztünk, aztán pihentünk egyet. Amikor besötétedett, a felhőkben cikázó és csapkodó villámokat bámultuk az erkélyről.