2023. december 10. vasárnap
Mivel Hallstattban már szinte mindent láttunk, a tágabb környezetének felfedezésére szántunk egy napot. Nagyon szép túraútvonalak és látnivalók vannak a tó túloldalán: a dachsteini kilátó és a függőhíd, a jégbarlang, de még nem volt síszezon, ezért nem lehetett könnyen megközelíteni őket, a jégbarlang ráadásul télen le van zárva. A legegyszerűbbnek az bizonyult, ha Bad Ischlt látogatjuk meg.

Hallstattból újra a kis komphajót vettük igénybe, 10:15-kor indult a kikötőből, aztán alig negyed óra várakozás után felszálltunk a vonatra Bad Ischl felé. Húsz perc volt csupán a vonatút, és már a híres fürdőváros vasútállomásán voltunk.

Bad Ischl első említésekor 1262-ben még Iselen formában szerepelt, és egészen sokáig nem volt egy jelentős település. Lakott volt a vaskorban, itt is jártak a rómaiak, de a sóbányászatból kimaradt, és csak a 15. században lett mezőváros. Csak a 16. század második felében kapcsolódott be a sóbizniszbe, akkor nyitottak bányát a közelében. A 19. században fedezték fel a helyi sós víz jótékony hatását, kiépült a fürdő, szállodák. Olyannyira népszerű fürdőváros lett, hogy Ferenc József is ide tette nyári rezidenciáját, sőt, későbbi feleségét, Sissit itt jegyezte el. 1906 óta hivatalosan is Bad Ischl a település neve. A fő bevételi forrásuk ma a turizmus.

Nem voltak konkrét terveink, elég spontán módon láttunk hozzá a városka felfedezéséhez: elindultunk, aztán ha láttunk valami érdekeset, megnéztük közelebbről. Az első épület, ami belépésre csábított, az 1831-ben klasszicista stílusban épült Ivócsarnok (Trinkehalle) volt, ahol egykor ivókúrákat és gyógyfürdőket tartottak, ottjártunkkor pedig karácsonyi vásárt. Körbejártuk az árusokat, nagyon sok szép portékát láttunk: gyertyákat, kerámiákat, szappanokat, díszeket. Vettem is egy karácsonyi teakeveréket, ami aztán elég hamar el is fogyott.

A vásár után az épület melletti bódésort is megnéztük, ahol ittunk is egy forralt bort – már meg sem lepődtünk, hogy itt is magyar árusokba futottunk. A bögrék annyira megtetszettek, hogy megtartottuk őket, persze nem elloptuk, ezekre is előre kifizettük a díjat, csak nem váltottuk vissza.

Sétálgattunk a karácsonyi hangulatban úszó utcákon, mindenhol ízléses dekoráció, ami a monarchiabeli épületeket még inkább megszépítette. Elsétáltunk a Traun folyó partjáig, ott lődörögtünk egy darabon.

Ebédelni a Castello Ristorante Pizzeriába tértünk be, mert tudtam, hogy ott van gluténmentes pizza. Kifejezetten kevés vendég volt, de nem is bántuk, mert így az étterem fekete cicája békésen tudott a pulton szunyókálni. A legjobb jelenet az volt, amikor felébredve úgy nyújtózkodott egy hatalmasat, hogy közben kicsit megkapirgálta az étlapok bőrhatású fedőlapját. Hát no, látszott, ki a hely igazi ura. És a pizza is finom volt.

Ott helyben desszert nem fért belénk, de gondoltunk az estére is: meglátogattuk a híres Zauner cukrászdát, ami 1832-ben nyitott, és ahonnan az eredeti isler származik. Arra esélyünk sem volt, hogy leüljünk, elvitelre is hosszú sorba kellett beállnunk. Szerencsére volt néhány gluténmentes finomságuk is.

A nap további részét az Eurothermen Resort fürdőjének szaunáiban és medencéiben töltöttük. Nem volt olcsó mulatság, 30 euró volt a négyórás belépő, de megérte: rengeteg medence volt, hideg- és melegvizes is, kinti és benti, sőt, volt egy Lazy River nevű szabadtéri körmedence, ahol időnként bekapcsolták az áramlást, és akkor körbe-körbe lehetett sodródni a kellemes meleg vízben, vagy meg lehetett pihenni a kiépített pihenőhelyeken.

A szaunavilág is jól felszerelt volt, és bár sokan voltak, mindig akadt hely, ahova befértünk. Volt többféle finn szauna, gőz, infraszauna, rendes csobbanómedence (ez nagyon fontos, utálom, amikor csak egy zuhany van a szaunák mellett lehűlni). A legérdekesebb talán az a kinti melegvizes medence volt, ami a szaunarészlegről nyílt, és ott is teljesen elfogadott volt a pucérkodás, senkin nem volt fürdőruha. Kicsit szokatlan, de érdekes élmény volt: nagyon kényelmes úgy a vízben lenni, hogy nem tapad rám a bikinim.

Már sötét volt, mikor visszaindultunk a vonathoz. Az utolsó előtti, 17:30-as komppal jutottunk át Hallstattba. Utolsó esténken megettük a sütiket, és még bontottunk egy üveg bort a szálláshely készletéből, ennek az árát csak be kellett dobni egy dobozkába.

2023. december 11. hétfő
Ez a nap sajnos már csak a hazaútról szólt. Tízre jött Sonja, hogy átvegye tőlünk az apartmant. Megköszöntük a vendéglátást, tényleg nagyon jól éreztük magunkat. Gond nélkül elértük a vonatunkat Linz felé, ott szálltunk át a Budapest felé tartó csatlakozásra. Potom hét óra alatt haza is értünk, de legalább végig volt ülőhelyünk, és tele voltunk szép új emlékekkel. Még kéne nézni Hallstattot nyáron is, biztosan akkor is nagyon gyönyörű.