2025. december 15. hétfő
Reggelre az előző napi hó teljesen elolvadt, az eső esett, és a hőmérséklet is jócskán feljebb ment, 5 fok körül járt. A délelőttöt szuvenírek beszerzésére szántuk, megjártuk a Solaris és a Viru Keskus bevásárlóközpontokat. Megvettük a legfontosabbat, a több tubus sinepet, ami nyárig talán kitart, amikor is biztosan megyünk Észtországba, mégpedig Tartuba 5Miinust koncertre. A legnagyobb öröm pedig A hobbit észt nyelvű fordítása, amit az Apollo könyvesboltban találtam – nem volt egyszerű ráakadni, A Gyűrűk Urát nem is láttam, csak A szilmarilok lett volna még. A Kaubamajában próbáltunk Skandinavisk termékeket beszerezni, a honlapjuk szerint van is, de helyben nem találtunk semmit, és az eladók is azt mondták, hogy náluk nincs olyan. A kedvenc észt márkám, a Puhas Loodus szerencsére volt, be is szereztem krémeket és arcmaszkot.

Eljött az ebéd, és a pannkook ideje! Átsétáltunk az ünnepi köntöst öltött óvároson, és beültünk a Kompressor pubba, ahol a város legjobb palacsintái készülnek. Meglepő módon simán le tudtunk ülni, még volt hely, de egy negyed óra múlva már várakozniuk kellett az újonnan érkezőknek, hogy asztalt kapjanak.

Tavaly voltunk itt Foxszal, és akkor azt írtam: “Azt tudni kell, hogy ezek a palacsinták óriásiak, már eggyel is jól lehet lakni, ami kár, mert így nehéz többfélét megkóstolni, de legalább van indok visszatérni.” Hát én ezt teljesen elfelejtettem, és mindenkit arra buzdítottam, hogy kóstoljon meg két ízt is… lett is nagy meglepetés, amikor megérkeztek az első tányérok, aztán az összes, és alig maradt hely az asztalon, mi pedig kétségbeesetten néztünk egymásra, hogy mibe is kevertük magunkat… De derekasan küzdöttünk, én voltam az egyetlen, aki egy fél adagot meghagyott és elviteles dobozt kellett kérnie. Almás-sorbés volt az első választásom, ami finom volt, de az igazán ízletes a második, a banános-túrós palacsinta volt, na az világbajnok számomra innentől.

Visszasiettünk a szállásra lepakolni, aztán indulhattunk is tovább a Noblessner kikötő felé, ahol a Iglupark található. Amolyan előkarácsonyi ajándékként kaptam ezt az élményt Foxtól, nagyon szerettem volna kipróbálni, milyen érzés egy jó szaunázás után a tengerbe csobbanni. Nem olcsó mulatság, két óra a minimum bérlési idő, és óránként 120 euróba kerül. A kis finn szaunánkhoz saját külön kis zuhany is tartozott, lehetett volna a padokra kiülni beszélgetni jobb időben, de a szaunaigluban is bőven volt hely pihenni. A kért italokat bekészítették, a szaunában már kellemes meleg volt.

Az első csobbanási kísérlet nem volt sikeres, akkor csak térdig jutottam a létrán, a másodiknál már rendesen megmerítkeztem, aztán a következőnél már egy picit úsztam is. Jéghideg volt a víz, mit ne mondjak, de kellemesen felfrissített. Az egész szaunaparkban csak mi voltunk, igazán privát élmény volt. Besötétedett, mire végeztünk.

Bár a palacsintázás után azt hittem, soha többet nem leszek éhes, a szaunázás megtette a hatását, és kezdett korogni a gyomrom. Némi séta, busz, majd újabb séta kombinációja után visszaértünk az óvárosba, ezúttal a Baltijaam oldaláról megközelítve azt.

Nem akartunk kísérletezni, visszatértünk az első esti olaszba, a Margheritába. Most volt hely bőven, mi választhattunk asztalt. Szinte bántam, hogy előző alkalommal pizzát kértem, a gombás tésztájuk olyan csodálatos volt, hogy enném minden nap.

A szállásra másik útvonalon sétáltunk vissza, és megragadtuk az alkalmat, hogy egy kicsit körülnézzünk még a Toompea dombján. Megmutattam a két legismertebb kilátópontot, a Kohtuotsa és a Patkuli kilátópontokat. Mesés volt a város így sötétben.

A szálláson még összepakoltunk (Fox minden tehetségét bevetette, hogy a rengeteg könyv és szuvenír elférjen a táskákban), közben hűtő-kipakolós partit tartottunk. Igyekeztünk időben aludni menni, másnap korán indult a gépünk.

2025. december 16. kedd
Még bőven sötét volt, amikor a reptérre tartó 2-es busz megállójába kibattyogtunk – nem meglepő, hiszen 9 körül kelt csak a nap. A reptéren sok említésreméltó nem történt, talán annyi, hogy végre találtunk néhány Skandinavisk terméket, vettem is egy gyertyát.

A gépen ablak mellett ültem. Mikor felszálltunk a felhők fölé, és besütött a nap az ablakokon, az elég katartikus élmény volt, Magyarországon és Észtországban is felhős, ködös idő volt napok, sőt hetek óta. A Tátra felett elrepülve csináltam vagy ezer fotót. A magyar légtérben alig látszott ki bármi is a felhőrétegből, a Börzsönyt mintha láttam volna kikandikálni. Leszállás után megállapítottuk, hogy most hidegebb volt Budapesten, mint Tallinnban.

Nagyon remélem, hogy a Wizzair megtartja ezt a vonalat, csodálatos érzés csak úgy kiruccanni egyet Tallinnba!