Egy olyan évre, amikor eljutottunk Dél-Amerikába és vettünk egy lakást, nehéz lenne mást mondani, mint hogy jó volt. És egyébként tényleg az volt. A dolgok, amiket 2024-ben monoton rutinnak éreztem, az életem kellemes, csendes, nyugodt tevékenységeinek hatottak, amikhez vissza lehet nyúlni egy-egy extrémebb és sűrűbb hét után – 2025-ben azért akadt pár ilyen időszak.

Történt elég sok minden ebben az évben is:

• Utazgattunk Európán belül: márciusban a trieszti öbölben jártunk Dave-vel, aztán pünkösdkor Csehországban kalandoztunk Ralival, decemberben pedig Tallinnban voltunk. Ráadásként pedig nyáron Rali járt Magyaroszágon, nagy öröm, hogy kétszer is találkoztunk.
• Bakancslistás helyekre jutottunk el: voltunk majd’ három hetet Dél-Amerikában, azon belül Peruban és Bolíviában, és gyerekkori álmom vált valóra azzal, hogy jártunk a Machu Picchuban!
• A 11. évfordulónkat ünnepeltük Foxszal, ezúttal Szuhán, a Mátra lábánál vonultunk el egy erdei házikóba pár napra. Annyira megtetszett a hely, hogy nyáron is visszatértünk.
• Voltunk országon belül is több helyen: túráztunk többször is a kószákkal, voltunk az éveleji túrán, a Vadálló-köveknél, nyáron a Kőhegyen, kisvonattal a Mátrában. A családdal Bánkúton jártunk egy szép túrán. Voltunk urbex túrán az Esztramos bányájában és barlangjaiban. Novemberben pedig szokás szerint Bükfürdőn pihentünk egy hetet.
• Folyamatosan jártam a szokásos edzéseimre: légtorna, rúdtánc, légjóga, jógakerék, silk órák. Még mindig a légtorna és a rúdtánc a fő sportjaim, de időnként kipróbálok mást is, persze az aerial területen maradva. Futni talán kétszer voltam egész évben, abból egy volt verseny.
• Önkénteskedtem a Pride-on, ami életreszóló élmény volt. Annyira felbosszantott, hogy megpróbálták ellehetetleníteni a felvonulást, hogy dühömben jelentkeztem önkéntesnek. Menetkísérő voltam, a nagy szivárványos zászlónak próbáltunk a csapatommal helyet biztosítani. Fárasztó, de baromi jó élmény volt, libabőrös boldogság volt a rengeteg ember között vonulni, és nagyon büszke vagyok rá, hogy a rekordszámú résztvevővel záró 30. Pride levezénylésének én is a részese voltam.
• Voltam TLV döntőn! Összesítettben 27 egyéni versenyzőből 8. lettem, én erre tök büszke vagyok.
• Nyáron Tihanyban volt a hagyományos szerkesztőségi nyaralás, aztán a túlparton a balatoni rekreáció, sőt, még szeptember elején is lejutottunk egy hétvégére a Balatonra barátokkal. Kimaxoltuk a balcsizást.
• Októberben kaptam egy brutál tüdőgyulladást, ami két hétre teljesen kiütött. Átgondoltam az élethez való viszonyomat ezalatt, még sosem érzékeltem ilyen közelről, mennyire törékeny az élet.
• Vettünk egy lakást. Elkezdett nagyon zavarni, hogy nincs egy talpalatnyi hely a világban, amit a sajátunknak vallhatunk, és bár öt éve lakunk ugyanabban az albiban, bármikor történhet valami, ami miatt a tulaj úgy dönt, mégse adja ki a lakását, és ez a függőség nagyon kényelmetlen érzéssé kezdett válni. Még az OSP előtti őrület előtt jutottunk hozzá a kétszobás kis panelhez a 18. kerületben, ami kicsit a világ vége budapesti viszonylatban, de erre futotta két IT-s fizetésből CSOK, babaváró és szülői segítség nélkül. Elég büszke vagyok, hogy az önerőt össze tudtuk hozni, elintéztük a hitelt, és most felújítunk – amúgy lakható lett volna alapból, de a villanyvezetékek cserések, akkor meg már úgyis minden fel lesz túrva, úgyhogy a mi igényeinkhez fogjuk alakítani. Nagyon bízom benne, hogy nyáron már onnan írogatok.

És akkor nézzük a tavalyi terveket, és hogy abból mi valósult meg és mi nem.

Tudatosabb, céltudatosabb lenni: számot vetni magammal, rövid és hosszútávú terveket hozni.
Részben a lakásvásárlás is ennek a része volt. Rájöttem arra is, hogy szeretek projektekben gondolkozni, és nyomaszt, ha nincs valami cél, amin dolgozhatok év közben. Ilyen volt a kéktúra, az többéves feladat volt, mindig lehetett egy picit haladni vele. Idén a lakásfelújítás és beköltözés, a lakás otthonná varázslása lesz a fő projekt, de vannak más ötleteim is. Az utazások is ilyenek: mindig kell egy következő betervezve, hogy legyen mit várni. Azon is sokat gondolkoztam, mivel szeretek foglalkozni úgy általában, és ezek közül mit szeretnék fejleszteni. Szakmailag is sokat töprengtem, milyen irányban folytassam a tevékenységeimet, talán itt is kezd tisztulni a kép, de az sincs kizárva, hogy egy régi álmomat megvalósítva visszamegyek pár évre egyetemre. Talán nem is az a cél, hogy konkrét tervek legyenek, hanem hogy folyamatosan mozgásban legyenek a dolgok, jöhessenek újdonságok, ne ragadjak le egy helyben toporogva.

Annyit szerveztem már az MTT-ben, most kicsit a tudományosabb irányba szeretnék fordulni, jobban elmerülni a lore-ban, elég nagy hiányosságaim vannak e téren. Tavaly már újraolvastam A szilmarilokat, és elkezdtem a Középfölde históriáját is, és még a Tolkien Levelező Versenyre is jelentkeztem, ami szintén tök jó tudásfrissítésre.
Alakul. A TLV sokat segített, de azért a döntőn erősen éreztem, hogy vannak még jó nagy foltok és hiányosságok a tudásomban. Ősszel megint jelentkeztem az új TLV évadra, és idén újra akarom olvasni A Gyűrűk Urát, aztán neki akarok esni az egyéb olvasnivalóknak, amik a polcomon sorakoznak.

Tudatosabban, bakancslistáról utazni. Ami nagyobb út, azokat el kell kezdeni betervezni, nem akarok nyugdíjaskoromig várni velük.
Ez elkezdődött Peruval: nagyon régóta az álomútvonalak között volt, és tavaly végre azt mondtuk, hogy nem érdemes álmodozni, hogy “majd egyszer”, csinálni kell, mert terv az rengeteg van, az idő meg csak fogy. Idén valószínűleg kicsit lazábbra vesszük ezt a témát, a lakás nem egy olcsó dolog, esélyes, hogy majd csak jövőre megyünk nagyobb utazásra, de tervezgetni már lehet.

Valami kis egyszerű hangszeren megtanulni játszani, vettem is már magamnak egy kalimbát.
Februárban még prüntyögtem rajta, aztán elfelejtettem, hogy nekem ilyenem van. Ezt újra előveszem idén.

Aktívabb szociális életet kialakítani, nem lustának lenni, és elindulni akkor is eseményekre, ha nincs hozzájuk kedvem – ha már ott vagyok, még mindig dönthetek úgy, hogy hazamegyek, de ha el se megyek, sose derül ki, miről maradtam le.
Ezt igyekeztem tartani. Ha választhattam, hogy társaságba megyek vagy otthon lazulok, az esetek nagy részében inkább mentem, és a spontán alakuló dolgokra is tudatosan igent mondtam.

Behozni az elmaradásaimat blogírásban. Még mindig lógok 2023-as (!) utakkal.
Még mindig lógok a 2023-as görögországi utunk beszámolójával 😥 De haladtam azért, a 2023-as Hallstatt már kikerült, a 2024-es Göteborg is befejeződött, és az évközbeni kisebb dolgokról is igyekeztem folyamatosan írni. 2025-ből még hiányzik a tavaszi cseh utazás meg a teljes Peru-Bolívia, de ezeknek a szövegezése már megvan, csak a képeknek meg a finomhangolásnak kell nekiesnem. 2026-ban nem lesz annyi utazás előreláthatólag, több időm lesz ezekkel foglalkozni. De ha év végén is lesz 2023-es elmaradás, akkor mérges leszek.

Odafigyelni az étkezésre.
Minden évben eljátszom, hogy tökre odafigyelek, fogyok, élvezem, hogy egészségeseket eszek, aztán jön egy kis lazaság, és minden ledobott kiló visszajön. A tüdőgyulladás alatt csodálatosan lefogytam, de seperc alatt visszajött minden, és az évvégi karácsonyi zabakör sajnos nem került el engem sem. Ez marad idénre is.

Tovább fejleszteni magam szakmailag: automatizálás, API tesztelés, és frontend.
Részben. Lett volna egy tök hasznos többnapos tréning ősszel Cypress témában, amire be is fizetett a cég, de pont akkor haldokoltam otthon tüdőgyulladással.

És akkor a tervek 2026-ra:

• Túlélni ép ésszel a lakásfelújítást és beköltözni.
• Fejlődni a sportjaimban, nem csak eljárogatni edzeni, koreográfiát betanulni, fotózásra elmenni.
• Most már tényleg utolérni magam a blogolással.
• Nyitottnak lenni, új hobbikat találni vagy csak olyasmivel tölteni a szabadidőm, amivel bővíthetem a tudásomat.
• Odafigyelni az étkezésre.
• Tovább fejleszteni magam szakmailag – ez marad az idei listán is.
• Kitalálni, hogy visszamegyek-e egyetemre.
• Újraolvasni A Gyűrűk Urát.
• Nyelvek: az észt mellé a spanyol is felkerült a listámra.
• Látni nyáron a napfogyatkozást.
• Kevesebb social média.
• Aktívabb kapcsolat a külföldre szakadt barátokkal.
• Megcsináltatni azt az orrpiercinget, amit évek óta tervezek.