Már szinte hagyomány nálunk, hogy kihasználjuk, hogy a szülőhelyünk környékén évente egyszer teljesítménytúrát szerveznek: idén is részt vettünk a Reguly Antal Emléktúrán. Ezúttal egy új 12 km-es távon, Porváról indulva jártuk be a téli álomból ébredező Bakonyt. Ezúttal négyen alkottuk kis csapatunkat: húg, jóanyám, Fox meg én.

2026. március 7. szombat
Útvonal: Porva – Szépalma műút – Szentkút-forrás – Kopasz-hegy – Borzavár faluszéle – Pintér-hegy – Fiatalító-forrás – Parkerdő – Zirc
Táv: 11,8 km Szint: 315 m Szintidő: 5 óra

A zirci vasútállomásnál raktam le az autót, onnan 9:35-kor indult a busz. Jó csel volt a vasútnál felszállni, mert a következő megállóban, a Rákóczi téren rengetegen voltak, szép kis késéssel tudtunk csak kijutni a városból. Gyorsan Porvára értünk. A buszról leszállva hangzott el a nap beszélgetése: jóanyám meglepődve állapította meg, hogy még el se indultunk, de már mindenki megy be a kocsmába. Felvilágosítottuk, hogy nem mindenki alkoholista, hanem innen indul a túra. 😀

Megkaptuk az itinereket és egy energialöketet adó csokit, ittunk egy italt (támogatni a kocsmát, meg amúgy is célzóvíznek), aztán nekiveselkedtünk. Reggel még deres volt a fű, de eddigre már melegedett az idő. Igaz, eleinte kicsit fáztunk, de ahogy mozogtunk, idővel kimelegedtünk. Rohannunk nem kellett, az öt óra szintidő egy ekkora távra elég nagyvonalú megkötés volt.

A feladat egyszerű volt: el kellett sétálnunk Zircre. Kisétáltunk a faluból, aztán máris a természetben találtuk magunkat. A távolban a Kőris-hegy radarállomásának golflabdaszerű teteje fehérlett. Egy kerítés mentén haladtunk jó darabon, aztán az erdőn átvágva a Szépalmára vezető betonúton keltünk át.

A Borzavár mögötti legelős dombokról körbe csodás kilátásunk volt a még kopár erdőkre. Leereszkedtünk egy völgybe, aztán kisebb mászással máris első ellenőrzőpontunknál, a Szentkút-forrásnál voltunk. Itt tartottunk egy rövid pihenőt, megettünk a szendvicseinket – szükségem is volt rá, reggelizni otthon nem volt már idő.

Újabb mászás a Kopasz-hegy tetejére, ahonnan újabb szépséges kilátás tárult elénk. Kellemes tavaszias volt már az idő, és jólesett a füves földúton sétálni a mindenség tetején. Aztán már közeledtünk Borzavár felé, ahol a falu elején egy váratlan ellenőrzőponton fánkot kaptak a túrázók. Fox jól járt vele, a sajátja mellett az enyémet is megehette.

A túra további szakasza már ismerős tájon vitt át, a Reguly túra 25 és 35 km-es távja is erre szokott haladni, párszor már jártunk erre. Egy hosszabb kaptató után fenyőerdőbe értünk, ahonnan lejutottunk egy völgybe, majd a Fiatalító-forrásig már csak egy kicsi emelkedő és hosszabb lejtő várt ránk. Gyors pecsételés (húg már tíz perce ott várt ránk), aztán nekivágtunk a túra végének.

A szokásos kék helyett most a kék körön kellett egy darabon menni, de a végére a megszokott Pintér-hegyi pihenőnél értük el Zircet. Onnan már csak kis séta a Reguly múzeum. Persze most is sorban álltunk jó darabon, rengeteg túrázó volt. Oklevél, kézfogás, kitűző, aztán míg a többiek belakomáztak a zsíros és lekváros kenyerekből, én szörpöt iszogattam jobb híján. Meg elcsábultam, és vettem kökényszörpöt meg eperlekvárt.

Kényelmes tempóban haladva hivatalosan 3 óra 40 perc alatt értünk be a célba, de ez kicsit csalóka, mert az elején még leültünk iszogatni és megvárni, amíg Fox benevez, a végén pedig sorban álltunk vagy tíz percet. Az órám a túra tényleges kezdete és vége közötti időt mérte, az 3 óra 10 perc volt. Azt mondhatom, hogy kellemes volt ez az új táv, nem fáradtunk el annyira, hogy az egész napot pihenéssel kelljen tölteni, de mégis sétáltunk egyet. Este még megejtettük az év első bográcsozását is, úgyhogy extrán szép nap volt ez.