Alfa feszt 2016

Tavaly nem sikerült rendesen fesztiválozni, csak egy-egy napokra mentünk el bulizni. Fel is merült bennem, hogy kiöregedtem ebből a stílusból – na jó, valójában ezt sose gondoltam komolyan, de tényleg rég voltam többnapos feszten. A pünkösdi hétvégét Várpalotán töltöttük az Alfa Fesztiválon. Mármint húggal és sógorral, efkú inkább fetrengéssel töltötte a hétvégét.
1. nap, szombat
Kicsit csaltam így is: pénteken kezdődött a móka, én szombat délelőtt indultam el Várpalota felé. Az első napi program annyira nem fogott meg, és nem akartam munka után fáradtan lerohanni bulizni. Szombaton kényelmesen odabuszoztam, húgék összeszedtek, teszkóban bevásároltunk – zsákmányom egy papucs és törölköző volt, mert nyilván a buszon jutott eszembe, hogy ezek otthon maradtak. Fesztiválbusszal jutottunk ki a Cseri parkerdőbe. A helyszín nem sokat változott a 2 évvel ezelőtti ősalfás elrendezéshez képest. Késő délután volt, nem sokan lézengtek még, este érkezett csak meg a nagyobb embertömeg. Gumicsizmával készültem, mert egész hétvégére rossz időt mondtak. Felesleges nem volt, akadt sár, de messze nem volt olyan esős idő, mint vártam, volt egy zápor, egy éjszakai vihar, egyébként egész jó időnk volt. Néha fáztunk napközben, éjszaka khideg volt, de lehetett volna sokkal rosszabb is.
Még mielőtt belecsaptunk volna a nagy partizásba, rávettem húgomat, hogy ha már van rá lehetőség a fesztiválon, adjunk vért. Ez volt a második véradásom, és az elsővel ellentétben most egyáltalán nem lettem rosszul se közben, se utána. Nyilván jobb, ha az ember tudja, mire számítson. Húgom is jól bírta, utána pedig nagyon büszkék voltunk magunkra. Már azt számolgattuk, hogy eltelik-e 56 nap Zirci Buliig, ahol lehet majd adni. (Legalább 56 napnak kell eltelnie két véradás között.) És azóta mindketten megkaptuk az sms-t, hogy a vérünkket kiszállították kórházba. ^_^
Az első koncert, amin voltam, a Vad Fruttik. Nagyszínpados koncert volt, de mivel az időjárás kissé kiszámíthatatlannak ígérkezett, lefedték ezt is, szóval konkrétan egy sátorban voltunk. Fruttiék hozták a szokásos formájukat, Marci kicsit lazább volt talán a közönséggel, ami nem meglepő, lévén várpalotai kötődésű a zenekar. Az cuki volt, amikor belesült az egyik dalba és kijelentette, hogy ezt elbaszta. 😀
Fruttik
Alvinon inkább csak elvoltam, nem az én stílusom, nem is sok számukat ismertem. Jobb lett volna, ha inkább a koncertet figyelem, és nem azt az elképesztően moslék nőt, aki betúrta magát az első sorba, majd onnantól királynőként viselkedve oszott ki mindenkit, aki zavarta a bulizását, értsd: hozzáért, rálógott a haja vagy takarta a kilátását. Még azt is elérte, hogy a pasija nekiugorjon egy másik pasasnak, nagyon gáz volt. Sebaj, másnap láttam, hogy ez egy ronda és öreg nő volt, igencsak kiélt fejjel, nem kicsit szánalmas látványt nyújtott, ami egy kis elégtételt jelentett.
Belga
A Bëlga csodálatos volt, főleg annyi sör után, zúgott az egy, két, há’, zárásként pedig odanéztünk Dévényi Tibi bácsira. Labdát természetesen nem szereztünk, de olyan sok időt nem is töltöttünk ott, hogy esélyünk legyen rá. 😀 
Éjszaka kifejezetten hideg volt, ráadásul egy hatalmas vihar is átvonult rajtunk, de a mi sátrunknak nem lett semmi baja.
2. nap, vasárnap
Mások azért nem voltak ilyen szerencsések, látszik, hogy a sátorállítás skilljét nem sokan sajátították el. Volt sátor, amit konkrétan elfújt a szél, reggel pedig abban gyönyörködtünk, mennyi félig vagy teljesen összedőlt sátor van a kempingben. 
Reggel – mit reggel, dél múlt, mire felkeltünk – volt azért egy kisebb szívkihagyásom: azt láttam, hogy a családom különböző tagjai próbáltak elérni telefonon, és eléggé megrémültem, hogy mi baj történhetett. Aztán rájöttem, hogy névnapom van és csak fel akarnak köszönteni. Nem kicsit könnyebbültem meg. 😀 
Nagy vígan megindultunk Várpalotára, mondván, hogy jól bevásárolunk megint a teszkóban. Már a városban sétálva jöttünk rá, hogy pünkösdvasárnap van, semmi nincs nyitva. Kóvályogtunk a városban éjjelnappalit keresve, de az egyetlen, amit találtunk, a tokánybolt volt, ami előtt sor kígyózott. Vettünk vizet, majd egy hamburgerezőben megebédeltünk. Olyan jó érzés, hogy van miből költenem és nem kell fillérre pontosan beosztanom, mikor mit veszek, és nem fogy el a pénzem fesztivál első napján. Elég csodálatos dolog pénzt keresni, amit aztán el lehet költeni. 
Visszamentünk a parkerdőbe, fetrengtünk egy sort, aztán felsorakoztunk Aurórára. Hogy is mondjam, nem az én világom ez se, de jobb dolgom nem lévén csatlakoztam a többiekhez. Az Előre, kurvák, gengszterek!-et legalább ismertem, plusz vicces volt a pogót nézni. Egy nem kicsit részeg, félmeztelen srác nagyon jó mókának találta eldobálni a cipőit pogó közben, utána meg nem győzte keresni a közönség soraiban. 
Tankcsapda
Tankcsapdára jól rákészültünk, sör megvéve, pisi elintézve, beálltunk jó előre, a harmadik sorba. Természetesen a koncert során mindhármunkra rájött a pisilhetnék, úgyhogy egyenként megtapasztaltuk, milyen egy tömött sátorban előreverekedni magunkat az első sorokig úgy, hogy a sör se folyjon ki. Mindannyian jól teljesítettünk. 😀 TCs egyébként jó volt. A legjobb, hogy régebben az volt a bajom a koncertjeiken, hogy sok régi számot játszottak, amiket nem nagyon ismertem. Most már azok számítanak réginek, amik akkor voltak menők, amikor elkezdtem hallgatni őket. Van jó is abban, ha az ember öregszik. 😀 
Depresszión is rég voltam, hát nem sokat változtak ők sem. Szerencsére bár részt akartam venni a wall of death-ben, mégse sikerült megindulnom, azt hiszem, ez annyira nem nagy probléma. 😀 
Mivel még aludni nem akartunk, elnéztünk Subb Bass Monsterre. Nagyon kemény, hogy már az is szinte nosztalgiaszámba megy, hát kicsi gyerek voltam, amikor a Négy ütem sláger volt. 
Utána volt még egy Mistery Gang. Emlékszem, hogy gimis koromban jártunk a koncertjeikre a presszóba, és az osztálytársaim körében elég menő bandának számítottak. Hát most úgy éreztem, hogy a hajnali kettes kezdés tök okés volt. Nem volt rossz, de el nem bírom képzelni, hogy önálló koncertjükre még egyszer elmenjek. És arra is emlékszem, mennyire gyűlöltem, hogy sose akkor kezdtek, amikorra meg volt hirdetve, hanem kb. akkor kezdtek pakolászni, és jó egy óra múlva kezdődött a koncert – volt is, hogy nem is váruk meg őket, annyira gáznak éreztük ezt a hozzáállást. Itt is elég sokáig álltak be, de egy órát azért nem kellett várni. 
Ezután mentünk aludni, fáradtak voltunk, és másnap délelőtt 11-ig el kellett hagyni a kempinget. Annyira utálom ezt a szabályt, az ember még úgy pihenne hazaindulás előtt, de nem, kelj fel korán, bontsd le a sátrad másnaposan és húzz haza. Ha előző éjszaka kifejezetten hideg volt, most brutál, majdnem megfagytam. Jó, május közepe még nem éppen az a kellemes sátrazós idő. 
Reggel utolsók között hagytuk el a kempinget, majd sikeresen visszaértünk Budapestre. Első dolgom volt ledőlni aludni. 
Az kiderült, hogy simán bírom én még a fesztiválozást. Jóság volt az Alfa, pont azt adta, amire számítottam: viszonylag kicsit vidéki fesztivál klasszikus fesztiválzenekarokkal. Nyárindításnak tökéletes.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s