Eredetileg a budapesti Mikulásfutásra akartam menni, de pont az utazásunk napján volt a pesti esemény, így vissza kellett mondanom a nevezést. Konkrétan a levegőben voltam, mikor a futam indult. Kicsit elszomorodtam, hogy idén nem lesz mikulásruhás futás, aztán rákerestem a neten, nem lesz-e tök véletlenül hasonló Stockholmban. Így találtam rá a Stockholm Santa Run-ra. 

Annyiban más a stockholmi futás, hogy ez egy teljes egészében jótékonysági futás, a befizetett nevezési díjak három szervezetnek, köztük a svéd Vöröskeresztnek mennek. Magyar pénztárcához mérten nem volt olcsó a nevezés: 340 SEK (kb. 11.000 HUF), de ebben benne van a ruha is. A táv 3 km, és Stockholm egyik legszebb részén, a Gamla Stanon vezet keresztül. A rajtcsomag megszerzése kicsit macerás volt, múlt hétvégén lehetett felvenni, amikor még nem voltam a városban, de egy kollégámat, aki már itt volt, megkértem, hogy hozza el nekem.  A rajtcsomagban a giganagy ruha volt, térkép a helyszínről, “rajtszám” (szám nem volt rajta, csak a mikulások száma jelezte a várható sebességedet) és két kis zacskó peanut butter.

A helyszín a belváros, a Kungstradgarden volt. A szállásunkról, Kistából közvetlenül oda megy a metró, 20 perc az út. Már pár megállóval a végállomás előtt elkezdtek mikulásruhás emberkék feltűnni, és sokan vettük fel a ruhánk fölé a megállóban a jelmezt. Nem volt véletlen a nagy méret: kényelmesen alá lehetett öltözni, én a télikabátomat is alávettem. Kellett is a réteges öltözködés, ma esett a hó és fagyott is.

11-re várták a futókat, addigra értem oda – azaz értünk, mert fox is velem volt. A hétvégén meglátogatott, arról majd később írok. Volt színpad, és nagyon megörültem, amikor a speaker közölte, hogy angolul fog beszélni, mert nagyon sok külföldi jelentkezett a futásra. Kezdésnek egy capoierás fickó mutatott pár mozdulatsort, aztán a főszervező lány köszöntött minket. Egy kórus énekelt két karácsonyi dalt, majd a park korcsolyapályáján láttunk műkorcsolya bemutatót. Volt közös selfie a színpadról, aztán bemelegítés. Programokkal teli fél óra volt ez a futásig, és annyira zökkenőmentesen gyorsan történt minden, hogy az mesés volt! Beálltunk a rajtkapuhoz és pár perc múlva go!

Itt viszont előjöttek szervezésbeli hibák. Az volt az elgondolás, hogy a lassú futók/sétálók – merthogy sétálni is lehetett – menjenek a menet elejére, a leggyorsabbak pedig a végére. Feltételezem azért, hogy ne szakadjon nagyon szét a menet, ne legyen az, hogy a gyorsak lefutják 20 perc alatt, míg a sétálók egy óra alatt, és a város bedugul a mikulásoktól. (Ja mert utcákat nem zártak le miattunk, sőt, a lámpáknál is meg kellett állni, ha piros volt.) Ennek az lett az eredménye, hogy aki futni szeretett volna, nem győzte kerülgetni a sétáló kiscsaládokat. Nekem külön sietnem kellett, mert nem akartam, hogy fox lekésse a buszát vissza a reptérre miattam, előzgettem rendesen. Az út csúszós és latyakos volt, de meglepő módon nem estem el, egy helyen sétáltam pár métert, mert lejtett a talaj és nem mertem ott szaladni. Az emberek egyébként cukik voltak, gyerekek tartották pacsira a mancsukat, akit értem, azzal pacsiztam. Az időjárás viszont nem kímélt, apró szemekben szakadt a hó, a szél fújta egyenesen az arcomnak, bele a szemembe, ami meg is fájdult a végére emiatt.

A célban vizet kaptunk, érem csak a gyerekeknek járt. Meglepően hamar beértem. Oké, 23 perc alatt tettem meg a távot, ami messze nem rekord, de esett a hó, csúszott az út, fújt a szél, és haladni se tudtam – ezekkel együtt kifejeztetten jót mentem. Elfáradni se volt időm. És hatalmas élmény volt a Gamla Stanon futni! ^_^

Mondanám, hogy jövőre újrázok, de kevés esély van rá, hogy akkor Stockholmban leszek. Egy futásnak jó volt, kellemes volt a hangulat, mesés a táj, és igazi telet is kaptunk a mikulásruhákhoz. Ho-ho-hó!

mikulásselfie