Kőhegyi kószulás

Ismét egy mozgalmas hétvégén vagyok túl. Szombat reggel ahelyett, hogy az ágyban fetrengtünk volna foxszal, felkeltünk hajnalok hajnalán, hogy reggel 8-kor a szentendrei HÉV-en döcögjünk Pomáz felé a kószák társaságában. Bírtam volna még aludni, de tudtam, hogy nagyon szép túrában lesz részünk. Tudtam, hogy a szállásunk környékét pár napja hó fedi, ez is elég erős motiváció volt. 
Pilisszentkereszt határában
Pomázon szálltunk át a dobogókői buszra. Pilisszentkeresztig utaztunk, ahol első utunk a helyi kiskocsmába vezetett. Ha nem most lett volna száraz november, egészen biztos, hogy ittam volna egy sört. Úgy terveztem, egy forralt bort elkortyolok, ha van, de nem volt, úgyhogy csak egy kávét kértem. Fél óra pihenő és felkészülés után vágtunk neki a havas túrának. Varázslatos volt, hogy pár órája még a szürke városban lézengtünk, most pedig a vakító hóban sétáltunk, sütött a nap, csípős volt a levegő. Igazi télben jártunk!
^_^
A Szentkútnál egy forrást találtunk, ahol a népi emlékezet szerint a víztől 1949-ben meggyógyult bénulásából egy lány. A forrás mellé Mária kegyhelyet emeltek. A Pilisben már megszokott ballonkannás vízgyűjtőket is láttunk, akik képesek csak azért feljönni a forráshoz hatalmas túrazsákkal, hogy lehurcolják  a vizet literszámra, és otthon a csodavizet igyák csapvíz helyett. Sajnálom, de nem tudok nem idiótákként gondolni rájuk. 
Állítólag évente kétszer tartanak itt misét vagy valami olyasmit
Utunk a Morgó-hegyre vitt tovább. Rendesen kimelegedtünk, mire megmásztuk. Odafenn vettem vissza a menet közben leszedegetett ruhadarabokat, hideg szél fújt. 
Hómező
A táj csodás fehér volt. Egy ideig keskeny, kitaposott ösvényen haladtunk a bokáig erő hóban, majd járatlan útra tértünk át. 
Erre nem járt még senki
Szűzhónak nem nevezném, amit ropogtattunk, volt egy réteg jegesedés is rajta, de nagyon hangulatos volt a havas fák között, ki nem taposott úton járni.
Hóvarázs
A kidőlt tölgyikreknél megedbédeltünk. Ez volt körülbelül a táv fele, úgyhogy nem voltam túl boldog, mikor éreztem, hogy a bakancsom már átázott, és a zoknim is nedves. Muszáj lesz vennem egy téli túrabakancsot. A beázás némileg nyomot hagyott a hangulatomon. Továbbra is gyönyörködtem a tájban, de kényelmetlen volt a vizes lábbeli.
Ködfátyol
Libasor
A Lajos-forrás ismerős terep volt, erre jártunk két évvel ezelőtt, mikor a Holdvilág-árokból indítottunk egy túrát. Pontosan ugyanazon az útvonalon jutottunk el a kőhegyi menedékházhoz, mint akkor. 
Mesetáj

Lajosforrás
Még a fát is megtaláltam, ami mögé elbújtam, hogy ráijesszek a többiekre. És a Vasas hasadékhoz vezető utat is megtaláltam – ez volt az a barlang, ahova Isti úgy gondolta, hogy akkor is bemászik, ha nem tudja, mennyire veszélyes, és nem volt hajlandó kijönni.
A menedékház előtere
kőhegyi menedékház nagyon bájos, igazi erdei búvóhely. Négyágyas szobákban szálltunk meg, és meglepően kényelmes volt az ágy. A közös helyiség viszont kényelmetlenül zsúfolt volt, egy másik társaság is ott töltötte az estét, és ott aztán volt kutya, kisgyerek, kisbaba, túl sok sör, minden. A mélypont az volt, mikor az egyik lány a társaságukból lesérült, mert éjjel kimentek csúszkálni, utána az egyik csávó azt bizonygatta folyamatosan, mennyire semmi sérülés ez, áh, ez csak zúzódás, semmiség – a lány meg közben nem bírt ráállni a lábára, másnap is egy lábon ugrált. Na ilyen barátaim ne legyenek soha. Én azt hiszem, ha a mi társaságunkból sérült volna le így bárki, ahhoz kb. mentőexpedíciót szerveztünk volna, de legalábbis ölben visszük az ágyába, hogy pihenni tudjon.
Naplemente
Megvan annak a bája, amikor az ember kicsit megérzi a zord természet erejét, és a “túlélés” érdekében vissza kényszerül venni az igényeiből – például nem zuhanyzik fél órán keresztül, mert a menedékházban nincs vezetékes víz, hanem esővizet használnak, vagy elfogadja, hogy a szobában nem lesz kánikula, mert a radiátor gyenge, és nem fog egész éjjel menni a fűtés. Csodálatos volt viszont a kályha a közösségi helyen: rajta és körülötte szárította mindenki a cipőjét. Az én bakacsom se száradt volna meg, ha nem pakolom fel a tetejére.
Vacsora előtt színeztem a kis színezőmben – így társaságban is voltam, de el is tudtam merülni a kreatívkodásban. A vacsora sütőtökkrémleves volt, a vega főétel pedig sztrapacska sült zellerrel – nyamm. Fél 11-kor már ágyban voltam, és simán aludtam másnap reggelig.
Telihold
Reggel még betoltam egy kávét és gyorsan megreggeliztem, aztán búcsút intettem a társaságnak, mert délután 1-kor már a Mikulásfutás rajtjában kellett állnom. Lesétáltam a hegyről a Kéki kőbánya megállóig. Még élveztem is a magányos sétát. 

Alone in the forest, sooo hardcore! 

Az út nem volt könnyű menet, folyamatosan lejtett, ami nem lenne gond, de végig le volt fagyva.

Csúszott

Egyszer csúszott csak ki a lábam, akkor is csak térde estem. Nem esett jól, de legalább nem zakóztam nagyot. 

Ez is 

Nagyon örülök, hogy eljutottam a téli erdőbe. Az ilyen szépségek miatt érdemes élni. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s