TolkienCon 2018, Prága

Ha máshonnam nem is, onnan már tudtam a TolkienCon létezéséről, hogy a tavalyi Lassi egyik beszámolója pont erről szólt. Az ideire Meta keresett útitársakat, mi foxszal lelkesen jelentkeztünk, így hárman mentünk végül az MTT-ből.

A TolkienCon a cseh tolkieniták éves találkozója. Olyan, mint a mi őszi találkozónk és a Tolkien Nap keveréke: egy iskolában gyűlnek össze egy hétvégére, napközben előadásokat és kézműves foglalkozásokat tartanak, este pedig koncert, táncház, színi előadás vagy örömzenélés, közös éneklés a program. Mivel ők ezt leszámítva nem szerveznek évközben más rendezvényt, itt találkoznak nagyobb létszámban. Ahogy láttam, a cseheknél inkább kisebb csoportok vannak, amik ezen az eseményen keverednek.

Péntek
Én nagyon megörültem, amikor láttam, hogy a Ryanair pont erre a hétvégre árul olyan olcsó repjegyeket, amik ugyanannyiba kerültek, mintha busszal mentünk volna. Január 19-e pénteken korábban eljöttünk munkából foxszal, hogy a 16.25-ös gépet elérjük Prágába. A repüléssel töltött idő nem volt egy óra. Az első sorban ültem, ami annyira nem volt kényelmes. Ráadásul a Ryanairnél akkor ülhetsz az útitársad mellé, ha külön fizetsz érte, amire mi nem voltunk hajlandóak, úgyhogy fox jó messze ült tőlem. A Václav Havel reptérről olyan másfél óra alatt értünk a szállásra. Olcsó szállást kerestünk, aminek az az ára, hogy nem a belvárosban van. A Hostel Seven villamossal pont fél órányira van a központtól. Nem egy nagy durranás, de olcsó, és amennyit fizettünk, ahhoz a kategóriához tökéletesen megfelelt.

Lepakoltunk, és siettünk is vissza az Andělre. A rendezvény a Základní škola Grafickában volt, de tettünk egy kitérőt egy kocsmába, ahol Meta és a szlovák tolkieniták söröztek. Pár sörrel később benéztünk az iskolába, ahol nagy volt a nyüzsgés: a lépcsőfordulóban közös zenélés és éneklés folyt, a folyosón kirakodóvásár, és mindenhol beszélgető, beöltözött emberek. A büfében masala teát ittunk, zseniálisan finom volt. Bár nem ismertünk senkit, mégis otthonosan éreztük magunkat. Ahogy figyeltük a cseh tolkienitákat, csak arra tudtunk gondolni, milyen cukik.
Masala  tea
Éjfél előtt indultunk vissza a hostelbe, hogy ne kelljen éjszakaizni. A villamos így is rosszabb volt, mint a 923-as és az éjszakai 4-6-os keveréke, tele volt buliból hazafelé tartó, vagy egyik buliból a másikba igyekvő fiatalokkal és kevésbé fiatalokkal.

Szombat
Szerettünk volna reggel időben felkelni, hogy a könyvkötős foglalkozásra odaérjünk, de nem sikerült – valamiért fox és én is totál kimerültnek éreztük magunkat. A kézműves foglalkozásról lemondtunk, utána késő délután volt olyan programpont, ami minket érdekelt. 
A város a lanovkából
A köztes időben elvillamosoztunk az Újezdre, ahonnan Metával kiegészülve lanovkáztunk fel a Petrínre, hogy a jó öreg Strahov egyik épületének aljában található Restaurace Petrínben együnk világbajnok pizzát és apfelstrudelt, barna Kozellel kísérve. Megdöbbenve láttam, hogy a kollégiumi épületeket elkezdték kívülről felújítani, és a 9-est, amiben Ralival laktunk, már vakító fehér vakolás fedi. Hah, bezzeg a mi időnkben nem voltak erre képesek! Azt nem tudom, az épületbelsőkre is megújulás vár-e.
Koncert
Ebéd után busszal mentünk pár megállót az iskoláig. Belehallgattunk egy koncert végébe, gyorsan elpusztítottunk egy kis kancsó masala teát, majd beültünk a Feanor előadásra. Ez egy amatőr színészek által előadott zenés darab, és bár egy-két szó kivételével nem sokat értettünk a szövegből, a történetet ismertük, és a zene meg a dalok baromi jók voltak. Olyannyira, hogy mikor vége lett, csak lelkendezni tudtunk róla. 
Feanor musical
A darab után foxszal visszaindultunk a belvárosba, a Námesty Republikynél találkozunk Ralitsával. Olyan jó volt újra együtt lenni! Mindig fáj a felismerés, hogy Rali még mindig mennyire csodálatos, és mennyire rossz, hogy ilyen ritkán találkozunk. Beültünk egy pubba a környéken, és órákig csak beszélgettünk. Új albérletbe költöztek, és hamarosan vesznek egy kutyát. Rali megígérte, hogy idén meglátogatnak Karellal Budapesten. Most, hogy tudom, a repülés is opció, lehet, hogy én is megyek még idén Prágába.

Éjfél körül, mikor elindultunk vissza a hostelbe, szállingózott a hó. Mindig is látni akartam a havas Prágát, ez az, ami eddig kimaradt az életemből. Nem úgy tűnt, mint ami megmarad, de kicsit télies lett a hangulatunk. Nem volt egyszerű hazajutni, az egyik hidat felújítják, ami miatt egy csomó villamos más irányba közlekedik, ami az online appon fent van, a megállókban nincs jelezve az új útvonal és menetrend, így teljesen elkavarodtunk. Uberrel jutottunk vissza a szállásra.

Vasárnap
Reggel volt hó! Délben zárt a TolkienCon, még oda akartunk érni úgy, hogy egy masalát meg tudjunk inni. Útközben még vékony hóréteg fedte a várost, alig vártam, hogy a Károly hídról fotózzam a havas várat. Az iskolában teáztunk, beszélgettünk, elköszöntünk az emberektől. Tetszett a hangulat, szeretnék menni jövőre is.
Havas park

Malostranská

Otthagytuk az iskolát, és Metával hármasban elindultunk az Újezdre találkozni Ralival. Szólt, hogy késik, úgyhogy átsétáltunk a Károly hídon, és a túloldalon találkoztunk. Mire odaértünk, kisütött a nap, és az a kevés hó is elolvadt. Meh.

Vár és némi hó az árnyékban
Ettünk trdelníket, megnéztük a felálványozott Orlojt, szuvenírshopban jártunk, és a végén beültünk egy sörre a Husába. Karel is csatlakozott, de csak fél órárát töltöttünk együtt, mert indult az airport express a reptérre, amit el akartunk csípni. Úgy számoltuk, hogy ¾ óra lesz az út, ehelyett már 20 perc alatt odaértünk. :O Pont nagy pelyhekben hullott a hó, mikor begurult a busz.
Trdelník!
Ryanairrel repültünk most is, és megint sok-sok sor távolságra szólt a helyünk. Ami azért is mókás, mert én egy középső ülésre ültem, mellettem a folyosónál egy srác ült. Mikor már mindenki leült, beültem az ablakhoz – ekkora a fiú barátnője valahonnan hátrébbról a helyemre ült. Közben írt fox, hogy üres az egész sor, ahol ül, úgyhogy felszállás után átültem hozzá, az ablak mellé. Láttam a kivilágított Prágát! ^_^ Szóval a Ryanair húzása a nem egymás mellé szóló jegyekkel abszolút kicselezhető.
Rali ❤
Pár napig nagyon ramatyul éreztem magam a kiruccanás után. Hiányzott Ralitsa, hiányzott Prága, az ottani régi életem, és ami most is az életem lehetne. Az a baj a jól sikerült erasmusos félévvel, hogy ha nagyon emlékezetes volt, akkor beleivódik az ember életébe, és még sok évvel később is hatással van rá. Én komolyan elkezdtem prágai állásajánlatokat nézegetni, de aztán csitult a honvágy. Ettől függetlenül simán lehet, hogy pár éven belül Prágából fogok blogolni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s