Reggeli után gyalog indultunk a Circus Maximus felé
. Napsütéses, kellemes időnk volt, nyoma sem volt az előző napi borongós, esős időjárásnak. Lassan haladtunk, mert lépten-nyomon történelmi emlékekbe botlottunk. Kezdve a lateráni obeliszkkel, amit még előző este a sötétben messziről megsasoltunk.
 |
Lateráni obeliszk |
Ez a 32 méteres obeliszk 1300 évig állt az egyiptomi Thébában, mielőtt 357-ben a Circus Maximusba szállították. Az oszlop az idők során ledőlt, majd a 16. század végén újra megtalálták, és mai helyén állították fel. Ma ez a legmagasabb ókori oszlop Rómában, és a hierolgifák is figyelemreméltóan épen megmaradtak.
 |
Lateráni bazilika |
Az oszlop mögött a lateráni bazilika áll, ami a pápa főtemploma, itt áll a pápai trón. Rangsorban megelőzi a vatikáni Szent Péter-bazilikát, és méretben is csak kevéssel marad el tőle, amit nem gondoltam volna. :O
 |
A háttérben bal szélen Caracalla termái |
A Circus Maximushoz közeledve a távolból láthattuk Caracalla termáit, amin teljesen kiakadtunk, annyira hatalmas ahhoz képest, hogy egy fürdőépület volt. :O Volt itt fényűzés, az biztos.
 |
Circus Maximus |
Az egykori kocsiversenyek helyszíne ma gyakorlatilag egy futókörös park. Tele is volt piknikező rómaiakkal, sétálató turistákkal, fagyiárusokkal, futókkal.
 |
Colosseum utánzat |
Gyalog mentünk a Pantheonhoz. Megint nem győztünk hova nézni, annyi látnivalóba futottunk.
 |
Sárkány |
Még egy elefántos obesziket is láttunk.
 |
Elefánt, a háttérben a Pantheon épülete |
A Pantheon előtti téren nagy volt a nyüzsgés: a turistahadak között zenészek a Trónok harca főcímdalát játszották éppen, lovaskocsik fordultak be a térre, koldusok próbáltak apróhoz jutni. Az épületbe a belépés meglepő módon ingyenes.
 |
Pantheon |
Nem értettem, miért hívja fel külön tábla a figyelmet arra, hogy nem lehet a padlóra feküdni, de belépve azonnal megláttam két turistát, aki a kupola közepét próbálja a földön feküdve fotózni.
 |
Lehet nekem is le kellett volna feküdnöm a padlóra |
Az i.e. 27-ben, Róma isteneinek épített szentélyt 609-ben katolikus templommá szentelték, és Mária kegyeibe ajánlották. Bent elvárt a csend, és erre folyamatosan figyelmeztetik a turistákat.
 |
Nyüzsgés, mozgás |
A világ egyik legabszurdabb dolga, hogy teszik mindezt úgy, hogy párpercenként hangosbemondón játszanak le egy felvételt különböző nyelveken, ahol elmondják, hogy csend legyen. Maga a felvétel hangosabb, mint az alapmoraj. Mivel a bemondás miatt amúgy sincs csend, senki nem érzi, hogy suttognia kéne. Teljesen logikátlan.
A Pantheon után Narbbal találkoztunk, aki mutatott nekünk helyi szendvicsezőt, kávézót és fagyizót is, igazi hedonista délutánunk volt. Az vicces volt, hogy a kávé csak azért került duplaannyiba, mert nem elvitelre kértük, hanem beültünk meginni – és ez Rómában teljesen megszokott, mármint hogy drágább minden, ha beülsz elfogyasztani.
 |
Zsinagóga |
A Forum Romanumba akartunk eljutni, mert a Colosseum belépője oda is érvényes volt még aznap, de az istennek nem találtuk a bejáratot.
 |
Boltív |
Útközben legalább újra megnézhettük az előző este megcsodált látványosságokat, ezúttal világosban.
 |
A haza oltára szemből |
 |
Traianus vásárcsarnoka |
Találtunk egy magaslatot, ahonnan be lehetett látni az egész Forum Romanumot, ami tökéletes volt a fotózáshoz.
 |
Forum Romanum |
 |
Eltakarjuk a kilátást |
Észrevettük, hogy a bent lévő turisták elindulnak a kijárat felé, és bemondták, hogy záróra. Csalódottan néztük, hogyan kiürül a hely. Tudtuk, hogy ezzel az a programpont kimarad, másnapra a Vatikánt terveztük be, és arra is éppen csak elég lesz egy nap. Ahogy eltűntek az emberek, átvették a hatalmat a macskák, rögtön feltűntek a kerítések mögött.
 |
Hidacska |
Nem akartunk sokáig szomorkodni, inkább megint útra keltünk. A Piazza Venezia alig bírta a rengeteg turistát, akik a Forum Romanum zárásával más látványosság után néztek. A zebrán rendőrök irányították a forgalmat. Kis mellékutcákon közelítettük meg a Trevi-kutat, nem akartunk a fősodorban maradni.
 |
Trevi-kút |
Odaérve a kút és a tömeg nagysága is lenyűgözött. Ahogy kell, mindenki a víz pereménél szelfizkedett, közben a hátuk mögé dobtak pénzt, bele a vízbe. Van ez a hagyomány, hogy ha vissza akarsz még térni Rómába, akkor pénzt kell dobni a vízbe. A legviccesebb az volt, mikor egy papírpénzt láttunk a vízben úszni. A kút mellett rendőrök álltak, akik sípolással fejezték ki nemtetszésüket, ha valaki a ráült a kút peremére vagy megpróbált a sziklákra mászni.
 |
Már megint takarjuk a kilátást. |
Dobtunk mi is pénzt, biztos ami biztos.
 |
Lépcső |
A Spanyol-lépcső volt a következő állomás, ez nem különösebb nyűgözött le: egy lépcső. De lehet hogy csak már fáradt voltam, azért nem érintett meg igazán.
 |
Hiba a mátrixban |
A Piazza del Popolonál kicsit megpihentünk, és elterveztük, hogy a folyó túloldalán folytatjuk a sétát, ahol keresünk egy éttermet, ahol megvacsorázhatunk.
 |
Tebere (Tiberis) |
Az út hosszabb volt, mint térkép alapján tűnt, és már nagyon fáradtak voltunk a végére.
 |
Ez egy benzinkút a járda mellett. |
De legalább megint izgalmas dolgokat láttunk útközben.
 |
A híd mögött az Angyalvár |
Az amúgy elég mókás, amikor elsétálsz a Szent Péter-bazilika előtt, és tudod, hogy az gyakorlatilag már egy másik országban van.
 |
Szent Péter-bazilika |
Örültünk, hogy ülhetünk a meleg étteremben, ahol még pezsgőt is hoztak nekünk apperitifként. Én pizzát ettem, fox lasagnét, és mindketten elégedettek voltunk a választásunkkal.
Az egésznapos sétában nagyon elfáradtunk, villamossal akartunk hazamenni. Igen ám, de jegyet csak automatából vagy trafikban lehet venni, a környéken pedig egyik sem volt. Két megállót kellett sétálnunk, mire találtunk egyet. Ellenőr persze nem volt a villamoson. 😀
Tetszett a bejegyzés?
Kedvelés Betöltés...
Kapcsolódó bejegyzések