Svéd-dán kalandok – Koppenhága

Ha nem lett volna elég az éjszakai horkolás, alvótársaink még udvariatlanok is voltak, és teljesen ignorálták a hostelek íratlan szabályait: amint felébredtek, zörögtek, zacskókkal csörögtek, hangosan beszélgettek. Egyikük befoglalta a szoba egyetlen asztalát a hatalmas hátizsákja tárolására, és dühösen fújtatott, amikor odapakoltam az én holmimat is. Nem lettünk legjobb barátok. 
Igen, ez a hostel. És igen, süt a nap, és esik a hó.
Reggelit nem kértünk, csak egy gyors kávét ittunk a városnéző túránk előtt. Az idő annyiból javult, hogy sütött a nap, de a hideg nem enyhült. Eszkimónak beöltözve hagytuk ott a szállást. 
Nyhavn
Koppenhága, vagy dánul København,  viking halászfalu volt a 10. században, és csak 15. század elején lett Dánia fővárosa. A 775.000 lakosú várost 2000 óta köti össze az  Øresund híd a svédországi Malmövel. Az összeköttetés mindkét város javára vált, felpezsdítette a gazdaságot és a turizmust. Koppenhágát a világ egyik legzöldebb városaként tartják számon.
Mögöttünk a Nyhavn
A Nyhavnon tettünk kört. A Nye Havn dánul ‘új kikötőt’ jelent, és arra utal, hogy 1671-ben, mikor a király egy mesterséges kikötő építését adta parancsba, még tényleg újnak számított. Tipikus színes északi kereskedőházak állnak a partján, képeslapra illik az egész. 
Nem akarom tudni, hány kalória
Reggelire waffelt ettünk a Vaffelbagerenben (http://vaffelbageren.dk/), ami nekem már túl édesnek bizonyult, pedig finom volt. 
Vonul az őrség
A kis hableány felé indultunk most is, de megálltunk az Amelienborgnál, a dán királyi család lakóhelyénél. Éppen őrségváltásra készülődtek, beálltunk mi is a nézelődők közé. Mindenki nagyon rápörgött az őrség díszes, kicsit már komikus egyenruhájára, de maga az őrségváltás nem volt se látványos, se gyors, ezért meg se vártuk a végét. Amikor már több perce csak álldogált az új őrség, akkor meguntuk.
Frederik templom
Be akartunk menni a Frederik templomba, de zárva találtuk. Pár óra múlva nyitott újra, de nem maradt időnk visszamenni. 
Szent Albán templom
Útba esett a látványos Szent Albán templom, ami az anglikán egyházhoz tartozik. 
Hableány jeges sziklán
Fox, gyorsan csinálj egy szelfit, amíg nem fagy le az ujjad!
A kis hableány szobránál most nagyobb tömeget találtunk, mint éjszaka. Napfénynél láttuk, hogy a parti kövekre ráfagyott a vízpermet a tenger hullámaiból. Most se fotózkodtunk sokat, egy-két kép emlékbe elég volt. A szobor 1913 óta áll a parton, és szegény nem egyszer volt vandalizmus áldozata: valamiért szeretik lefűrészelni a karjait, és festékkel is előszeretettel öntik le. Ottjártunkkor minden végtagja megvolt. 
Kastellet bejárata
A Kastellet erődítmény egy köpésre található a szobortól. A csillag alakú erődrendszert a dán védelmi minisztériumhoz tartozik. Egyike a legjobb állapotban megmaradt észak-európai erődöknek. Temploma, szélmalma is van, és a koppenhágaiak szívesen járnak a töltés tetejére futni. 
Szélmalom a Kastellet töltésén
Rövid idő alatt újra annyira átfáztunk, hogy kénytelenek voltunk beülni egy pékségbe melegedni. 
Rosenborg kastély
A Rosenborg kastélyhoz sétáltunk tovább. Bemenni már nem tudtunk, a múzeum már zárásra készülődött. A reneszánsz kastélyt 1603-ban kezdték építeni. Ma a dán koronázási ékszereket őrzik az alagsorában. 
Rundetårn
Kis séta után a Rundetårnhoz jutottunk. Nem terveztünk felmenni, de belefért az időnkbe. Kár lett volna kihagyni. A torony tetejére úgy alakították ki a feljárót, hogy lóval is meg lehessen tenni az utat, fent pedig csillagászati megfigyelőt alakítottak ki. 35 méter magasról látni rá a városra. A torony 1642-ben készült el. 
Kilátás
A toronyban van egy pad Kyssebanken néven, ami a csókolózó pad. Eléggé adja magát, hogy oda kell leülni csókolózni. 
Lépcső helyett
Innentől a séta útvonala bizonytalanná vált. A sétálóutcán mászkáltunk, de konkrét célunk nem nagyon maradt. Átsétáltunk a Christiansborg kastély kapuja alatt, majd egy érdekesnek tűnő tornyot követve a városháza épületénél lyukadtunk ki. A téren éppen Szent Patrik napot ünnepeltek. 
Az a csavart tornyot még meg kell néznem egyszer közelről
Úgy döntöttünk, a vasútállomásra megyünk, és magunk mögött hagyjuk Koppenhágát. 
Szivárványos zászló
Ami kimaradt, az a Christiania, a város hippirészlege, amit egykor illegálisan nyitottak meg, de ma igazi turistaszenzáció. Gyakorlatilag város a városban, a kapukon belül nem lehet fotózni vagy mobilozni, ellenben a könnyűdrogok legálisak. Nagyon izgalmasan hangzik, de nem lett volna értelme odarohanni és bekukucskálni, több időt akarunk volna rászánni.
Városháza
Amiről még nem esett szó, az a biciklikultusz. A dán főváros biciklis paradicsom: mindenhova bicikliutak vezetnek, és a dánok használják is őket. Még a legnagyobb hidegben is tekernek. Mikor mi majd szétfagyva baktattunk éjjel a hableány szobrához, akkor is több bringást is láttunk az utakon, pedig erős szél fújt. A bringatárolók pedig elképesztő mennyiségű biciklivel vannak tele. 
Biciklitároló a vasútállomáson
A vasúton megtudtuk, hogy az Øresund hídon éppen felújítják a síneket, így pótlóbusszal lehet a reptérről Malmöbe jutni. Elvonatoztunk a reptérre – ironikus, hogy pont nem akartunk odamenni, és csak nem tudtuk kihagyni -, és kényelmes busszal vittek át minket Svédországba. A híd tényleg bámulatos, a közepén csak egy tábla jelzi, hogy átértünk Svédországba. A hídról leérve határőrök szállták meg a buszt, megnézték mindenki útlevelét. Közben esett a hó, így semmi jóra nem számítottunk Malmöben időjárásilag. 
A határátlépés elmosódott pillanata

A szállásunk sajnos kicsit kiesett a városközpontból, fél órát meneteltünk a dermesztő hidegben. A Rut & Ragnarsba érve nem találtunk senki a recepción, de felhívtam a megadott telefonszámot, és a recepciós hamarosan megérkezett. Itt ért a meglepetés, hogy bár foglaltam booking.com-on, a recepciós nem látta beírva a foglalásunkat. Nem is csodálom, kis kockás füzetbe voltak felvezetve a foglalások. Nem baj, megkaptuk az egyik négyágyas szobát, és így bár megint emeletes ágyon aludtunk, de legalább volt hol töltenünk az éjszakát. A helsingborgi szállásra hasonlított a hely, valószínűleg egy hostellánchoz tartoznak. 

Nagyon éhesek voltunk, ezért kerestünk egy pizzázót a környéken. Beültünk a Family Pubba, ami szinte tele volt, de még akadt hely. Mire megvacsoráztunk, a kocsma is elcsendesedett: a meccs, amit a többség nézett, véget ért, és mi is meg tudtunk inni egy sört nyugiban. A malmöi éjszaka nem volt a legnyugodtabb, a hostel más vendégei dajdajoztak éjszaka.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s