Medvehagyma túra 2018.

Nem maradhat el év medvehagymázás nélkül. Április elején amúgy is hazamentem szavazni a választásokon, úgyhogy a szombati napot túrával töltöttük Dave-vel. Elbuszoztunk Bakonybélbe, és a tavaly felfedezett útvonalat jártuk be. 
Medvehagyma mindenhol!

Ahogy felkapaszkodtunk a medvehagymával sűrűn borított, meredek domboldalra, és éppen csak elkezdtem szedni a hagymát, erdei látogatók zavarták meg a műveletet. Először azt hittem, más kirándulók törik az utat valahol tőlünk nem messze, de aztán megláttuk a barna testeket és fehér agancsokat.

Még több medvehagyma

Egy őzcsorda vonult annyira közel, hogy el is kezdtem egy fatörzshöz közelíteni, nehogy hirtelen megijedve felénk kezdjenek szaladni. Úgy tűnt, hogy észrevettek, mert először mintha felénk tartottak volna, majd irányt váltottak. Méltóságteljesen kapaszkodtak fel a közeli sziklás csúcsra, mi csak néztük ámulva, mert oda sose bírnánk felmászni, ők pedig lazán felszökkeltek. Miután eltűntek szem elől, egy ideig még vert a szívem rendesen: lelki szemeim előtt már egy kész ütközet képei peregtek le, és örültem, hogy békés volt a találkozás. Azt azért jó tudni, hogy van élet az erdőben, még a településhez ennyire közel is.

Még egy kis medvehagyma

A Gerence-völgyi pihenőnél tartottunk egy rövid pihenőt. A kedvenc erdei wc-met elbontották, de kicsivel odébb emeltek egy másikat. 

Gyilkos-tó

A Hubertlaki-tónál több társaság is piknikezett, és zengett a hangos, már alkoholittas társalgásuktól az erdő. Annyira jó lett volna az erdő csendjében üldögélni a parton… Mikor a hangos társaság elment, akkor meg családok jöttek, és az egyik anyuka teljesen okénak gondolta pisilni akaró kisfiának lerángatni a gatyáját és odatartani a tóhoz, hugyozzon csak bele. Komolyan, elképesztő, amit egyes családosok megengednek maguknak. Aztán meg csodálkozunk, hogy felnőtt férfiak miért kapják elő bárhol mindenféle szemérmesség nélkül és hugyozzák tele a várost.:/

Túrafelszerelés (Dave fotója)

A tó partján van egy geoláda, ami nagyon cseles helyre van rejtve, de legalább sikerélmény volt megtalálni. Jobb híján egy ragtapaszt hagytam benne. 

Köteles átkelés

A visszaúton csak a köteles Gerence menti átkelés volt izgalmas. Láthatóan csökken a partszakasz, már az előző évihez képest is kevesebb helyre tudtunk lépni. 

Lépcső

Bakonybélbe visszaérve egy bő fél órát kellett csak várni a buszra vissza Zircre. A medvehagymából még aznap este főztem egy adag krémlevest. ^_^

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s