Landhausmuseum, Zürich

Az utolsó svájci napon még beiktattam egy múzeumlátogatást, mielőtt indultam volna a reptérre. Szerencsére a Landhausmuseum, azaz a svájci nemzeti múzeum 10 perc sétára volt a szállástól.
Torony

Az épületet 1898-ban építették, és egy várkastély hatását kelti. A múzeum állandó kiállításain a svájci történelemről lehet okososágokat megtudni, és nagy mázlimra pont sikerült elcsípnem a World Press Photo kiállítás zárónapját. 

Belső udvar

Arra azért büszke vagyok, hogy németül kértem a jegyet, és amikor az egyik kiállításon nem értettem az egyik interaktív gépezet működését, a segítségemre siető teremőr lány kérdésére, hogy németül megfelel-e a magyarázat, igennel válaszoltam. A feliratokat is igyekeztem németül olvasni, de egy idő után visszatértem az angolra, mert még most is ott szótáraznék.

Kocsi

Kicsit elveszve éreztem magam az elején, valahogy nagyon in medias res kezdésnek éreztem az első termet, ahol könyveket, okleveleket és régi térképeket lehetett megnézni. Ahhoz, hogy az ország történelmét bemutató, őskorral kezdődő kiállításig eljussak, át kellett még vágnom egy divattal és ruhákkal meg szőnyegekkel foglalkozó tárlaton.

Újkőkori cölöpházas idők leletei, mögötte a vetítés

A történelmi rész eleje tényleg izgalmas volt: nagyon tetszett, hogy néhány vitrinbe helyezett tárgy mögötti vászonra egy gombnyomásra vetítést lehetett indítani, ami bemutatta, mire is használták vagy minek a része volt az adott régészeti emlék. Látszik, hogy ez egy modern múzeum, gyakran lehetett érintős kijelzőn infókat szerezni a kiállított tárgyakról. A fenti képen például az látható, milyen tárgyakat találtak a cölöpházas újkőkori időkből, és így azért elég jól el lehet képzelni az akkori viszonyokat.

Díszes kályha

A középkortól kezdve viszont elvesztettem az érdeklődésemet. Fáj bevallani, mert amúgy szeretem a múzeumokat,  de nem tudott lekötni: templomi, vallásos kincsek, vázák, szobrocskák, könyvnyomtatás bemutatása, ugrálás a világháborúk között, valahogy nem volt átmenet, nem állt össze a nagy kép, aminek Svájcnak kéne lennie. A legőszintébbek és érdekesebbek talán a híres be- és kivándorlókat bemutató rész és a nők szavazójogának világviszonylagban fájón kései, 1971-es bevezetéséről szóló szakasz voltak. Ja és még valami: a kötött és plüss hústermékeket tartalmazó hentespult a svájci étkezési szokásokat bemutató kiállításon.

Itt minden plüss vagy kötött, kivéve a nagy röfi

Azóta is bánom, hogy nem vettem meg a plüss kolbászkát a múzeum shopjában.

Nyamm, nyamm

Megnéztem még a már említett World Press Photo kiállítást, brutális volt, mint mindig, nem úsztam meg száraz szemekkel. Budapestre szeptember 20-án érkezik, menjetek, nézzétek meg, de szólok előre, hogy fájni fog.

Viszlát! 

Kényelmesen végeztem a múzeumban, nem kellett kapkodnom a reptérre menet.

Felhők és táj

Nagyon hamar eltelt az a két hét Zürichben, már most olyan az egész, mintha egy álom lett volna csak. Maradtam volna még, és visszamennék szívesen bármikor. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s