Az utolsó nap nem volt teljes nap, délután 4-kor indult vissza a vonatunk Budapestre. Raliékkal nem tudtunk már találkozni, mert dolgoztak mindketten. 

Kicsekkoltunk a hostelből, és megreggeliztünk a parkban az egyik kis tavacska partján. Ezután lesétáltunk a parkon keresztül, most másik útvonalat kerestem, hogy ne legyen unalmas. Megtaláltuk az ukrán templomot, a vízeséseket és további tavakat, és a néprajzi múzeumot. 

A hegyről leérve első utunk az Újezd fagyizójába, az Angelatoba vezetett, ahol a világ egyik legjobb fagyiját árulják. Kényelmesen megettünk a hűvösben üldögélve, újratöltöttük a hőségtől megcsappant  mennyiségű víztartalékainkat, majd elkísértük foxot a Károly-hídhoz, ahol nagyon fontos küldetést teljesített: kozeles korsót vett egy ismerősnek. 

Hattyúk!

Még előző este a hajókocsmából vettük észre, hogy a túlparton rengeteg hattyú tanyázik, de tényleg elképesztően sok. Sógor persze azonnal meg akarta nézni őket közelebbről, még azt is megpróbálta, hogy a közeli vasúti hídon átmegy, megnézi őket és visszajön, de a hídon nem lehetett gyalog átmenni. Megígértük neki, hogy másnap megnézzük közelről, úgyhogy fagyizás után felkerestük ezt az egyébként elég kietlen parti szakaszt, ami a hattyúk birodalma. Tábla tájékoztatja az arra járókat, hogy a hattyúk folyamatosan veszítik el az életterüket, és ezen a kis szakaszon csak ők az urak, és nem szabad őket zavarni.

Staropramen gyár, ami megissza az üveg sört

Innen az Andělre mentünk bevásárolni, szép adag sörrel indultunk a vasútállomásra.

Sör!

Húg végig videózgatott a kis nyaralás alatt, amiből egy tök jó videó született, azt meg is osztom.

Prága ezúttal sem okozott csalódást: a város szép volt, bár tele turistákkal, a sör továbbra is mesés, és nem tudtunk unatkozni. Nekem úgy tűnt, húgék is jól érezték magukat, szóval mindenki boldog. Én persze maradtam volna még pár hetet szokás szerint, de nem hiszem, hogy sokáig kell várnom a viszontlátásig: januárban újra lesz TolkienCon, jó lenne menni. 😀