Október 28-án volt egy ilyen kis túrácska. A táv nem volt hosszú, kb. 11 km séta a Duna mentén Gödtől Vácig. A táj nagyon szép volt, az útvonal látványos, a terep egyáltalán nem nehéz. Ami nekem kicsit fájt, hogy a szokásos tempómhoz képest nagyon lassan haladtunk, én nem szeretek ennyit egy helyben időzni. Szeretem megnézni, ha észreveszek valami látványosat vagy érdekest, de ezen a sétán sokkal több volt a megállás, mint amihez én szoktam és ami nekem kényelmes. Sebaj, ettől még szép volt, és ezerszer jobb volt a Dunaparton sétálni, mint a lakásban fetrengeni. Ezek a nagyon ráérős séták nem nekem valók ezek szerint, most már ezt is tudom. 

Abban az időszakban jártunk ott, amikor a Duna vízállása az egyik legalacsonyabb volt abban a pár hétben. 

Bicikliúton haladtunk többször is, és kedvet kaptam hozzá, hogy tekeregjek erre egyszer bringával, nagyon jó lehet úgy is erre járni. Voltak kifejezetten vadregényes szakaszai a bringaútnak. 

Vác határában van egy kis tanösvény, amit az észt mocsarakhoz hasonlóan deszkából épített ösvényen lehet bejárni. Nem hosszú, 600 m csupán az utacska, és ráférne egy felújítás – hangulatos nagyon, hogy zöldülnek a deszkák, de nem mindig éreztem magam tökéletes biztonságban a nyikorgó léceken. 

A társaság nagyja Vácra érve még beült vacsorázni egy helyre, én siettem vissza Budapestre. Azt meg kellett állapítanom, hogy Vácra érdemes lenne visszamenni, mert nagyon hangulatos helynek tűnik.