KószaKommandó – Két nap a Börzsönyben

November elején, pontosabban 2-3-án újra a Börzsönyben jártunk a kószákkal. Ez alkalommal nem a Nagy-Hideg-hegy volt az úticél, hanem a Kisinóci Turistaház. A hosszú hétvége péntekjén korán reggel indultunk a 8:07-es szobi vonattal, onnan pedig Ipolytölgyesre buszoztunk.
Első nap útvonala: Ipolytölgyes – Sas-hegy – Gömbölyű-kő – Nagy-Koppány – Nagyirtáspuszta – Nagy-rét – Sós-hegy – Kisinóci turistaház
Ipolytölgyest elhagyva
Ipolytölgyes olyan település, hogy kocsmája sincs, csak egy dohánybolt, ahol cigin kívül nincs túl nagy választék, úgyhogy nem is időztünk ott sokat. 
Már erdőben
Novemberhez képest meleg időnk volt (bár idén november közepéig olyan meleg volt, mint máskor szeptemberben). Egyáltalán nem bántam, hogy rövidnadrágban indultam el, így is melegem volt, amikor hegyet másztunk. 
Színalagút
Mert emelkedő az akadt, de a Börzsönyben ez nem meglepő. 
Piros a vörösben
Jó hangulatban folyt a túra, mindenki megtalálta a maga társaságát és tempóját. Persze időnként bevártuk egymást, eltévedni lehetetlen volt. Szeretem az olyan kirándulásokat, ahol nem én nézem a térképet, csak követek valaki mást, annyira kényelmes! A teljesítménytúrákon meg a saját túrákon mindig én vagyok az útvonal- és térképfelelős. Most csak mentem, amerre Melian vitt minket. 
Mesés Börzsöny
És Melian nem kímélt minket, felvitt minket a Sas-hegyre (609 m). Kicsit kiköptem a tüdőm, mire felértünk, de a kilátás miatt tényleg megérte. Itt megebédeltünk, aztán folytattuk a sétát. 
Gömbölyű-kő
A Gömbölyű-kőnél (509 m) megint nézelődtünk, innen is szép kilátás nyílt. 
A Nagy-Koppány
A Nagy-Koppányt (549 m) is megmásztuk a változatosság kedvéért. Sajnos a levegő nagyon párás volt, így a képeken egyáltalán nem látszik, hogy messze a távolban ott a Duna és a Dunakanyar. 
Méhes-fa, a túra sztárja
Nagy emelkedő nem várt ránk egy ideig. A Nagyirtáspuszta kisvasútállomás büféje nyitva volt, ott feltöltöttük gyorsan a készleteinket. 
Kisvonat sínpárja
Elhaladtunk a Szent Orbán hotel mellett, ami baromi rongyrázós helynek tűnt. Poénkodtunk, hogy itt is megszállhatnánk, de inkább megyek a fárasztó túra után a turistaházba hasonszőrűekkel, mint hogy odakocsikázó budapesti vállalkozók körében áztassam magam egy túlárazott hotel wellness részlegén. (Arra elég egy évben egyszer Bükfürdő, de oda legalább inkább osztrák nyugdíjasok járnak, nem nagyhangú kihaénnem vállalkozók.)
Annyira jók a színek! 
Sunyi kis emelkedők még akadtak,  de egyértelműen közeledtünk úticélunk felé. 
A turistaház főépülete
Éppen kezdett sötétedni, amikor megérkeztünk a Kisinóci Turistaházhoz. Két szobát kaptunk 6-6 emeletes ággyal, de mindenhol csak az alsó szinten volt megágyazva. Elfértünk volna egy szobában is valószínűleg, de így azért sokkal kényelmesebb volt. 
Vacsora után még beszélgettünk, aztán visszavonultunk a szobákba, mert a főépület este 8-kor zárt. Körülbelül éjfélig társasoztunk még, aztán mindenki ment aludni. Az ágy meglepően kényelmes volt, jól aludtam, bár egyszer arra ébredtem éjszaka, hogy valaki bejött a szobába, és félálomban ráparáztam, hogy tuti betörő, miközben csak az egyik túratárs volt kinn levegőzni. 😀 

Második nap útvonala: Kisinóci turistaház – Ábrahám-kert – Királyrét/ Bajdázó-tó – Széles-mező – Soros-erdő – Nógrád

Őszi erdő
Reggeli után a helyi macskákat lestük, ahogy a magas fakerítésen egyensúlyoznak. Mókust sajnos nem láttunk, pedig állítólag szaladgált néhány a fenyőfákon. Összeszedelődzködtünk, és elindultunk kifele a Börzsönyből.  
Valószínűtlenül sárga levelú fa.
Szépségből most sem volt hiány. 
Zörgő falevelek
A Királyrét már ismerős terep volt a Természetjáró Fesztiválról, a Bajdázó-tónál viszont még nem jártunk. 
Belelógattam a lábam a hideg vízbe, meglepően jólesett. Megebédeltünk, aztán indultunk tovább Nógrád felé. 
Csatlakozott egy kutya is a csapatunkhoz
Utunk ezek szakasza ismerős volt, a Béla-rét környékét már ismerjük.
Távolodunk
A bicikliúton sétáltunk sokáig, aztán széles erdei útra tértünk rá, majd Nógrád vára egyszer csak előbukkant a fák közül. Örültem neki, mert bár kisebb túra volt az aznapi, pont emiatt arra számítottam, hogy már rég megérkezünk eddigre.  
Nógrád várát valamikor a 11. században építették. A rom egykor reneszánsz palotaszárnnyal is rendelkezett, ma üresen tátonganak a falai. Vesztét egy villamcsapás, és az emiatt felrobbanó puskapor okozta: a robbanás megsemmisítette a belső várat, amit többé nem építettek újjá. Ahhoz képest, hogy 1685 óta áll magára hagyatva, egészen jó állapotban van, és tervezik a felújítását. 
Viszlát, Börzsöny! 
A várhoz nem volt időnk felsétálni, ellenben egy túrógombócot még rohamtempóban tudtunk enni, mielőtt felszálltunk a vonatra hazafelé. 
Kis kegyhely egy ház sarkán Nógrádon
Nagyon szép helyeken jártunk megint! Azt szeretem a Börzsönyben, hogy bár mindig kihívás a dombjai közt túrázni, a kilátás annyira gyönyörű, hogy az minden izomfájdalmat megér. Mászol elkeseredetten, aztán hirtelen szó bennszakad, hang fennakad, HIHETETLEN CSODASZÉP KILÁTÁS. A Börzsöny jó, kell még menni sokat!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s