TolkienCon 2019, Prága

A tavalyi TolkienCon annyira tetszett, hogy nem sokat gondolkoztunk rajta, menjünk-e. Az út szervezését halogattuk, így arról lecsúsztunk, hogy oda és vissza is repüljünk: odafele baromi drága lett a jegy, úgyhogy a Flixbust választottuk, visszafelé viszont a busznál is olcsóbb volt a repülőjegy a Ryanairnél. 
Havas naplemente (kár, hogy a kép nem adja vissza, mennyire gyönyörű volt)
Péntek (január 11.)
Pénteken 11-kor indult a busz a Népligetből, emiatt szabit vettem ki. Ahogy közeledtünk Prága felé, egyre fehérebb lett a táj, ez az út menti fenyvesekkel még téliesebb hangulatot keltett. Megérkezésünk előtt nem sokkal elkezdett havazni. 
Puritán szoba a Strahovon – az ágyon az a törölköző akar lenni 😀 
Mikor szállást kerestem, meglepődtem, hogy a Strahovon is lehet foglalni, eddig évközben nem hirdettek szobákat az egyetemisták miatt, csak nyáron. Most úgy tűnik, egész évben működik a hostel. Nocsak. Más hostelben picivel olcsóbban is megszállhattunk volna, de szempont volt az is, hogy közel legyen a TolkienCon, ami a Strahovról csak néhány buszmegálló. Akárcsak nyáron, most is a 12-es épületbe kerültünk, ráadásul pont a nyári szobánk szomszédjába. 😀 
Mielőtt meglestük volna a cont, megvacsoráztunk a kedvenc strahovos helyünkön, a Restaurant Petrínben. Zártkörű rendezvény miatt kevés szabad hely volt, de egy nagyobb asztaltársaság pont távozóban volt, úgyhogy le tudtunk ülni. Még mindig itt a legjobb a csapolt barna Kozel az egész városban. 
Havas kollégiumi épületek
A Grafickában, a Tolkiencon helyszínén átvettük a névtábláinkat, megkerestük Metát, és néhány külföldi tolkienita társaságában beültünk egy közeli kocsmába meginni egy sört. Éjfélre járt, mire végeztünk, az utazástól elfáradtunk, ezért visszamentünk a szállásra aludni. 
Szombat (január 12.)
A hó nagyja elolvadt, mire felébredtünk, pedig reménykedtem egy behavazott prágai sétában. Egy kis sétát így is tettünk, volt pár dolog, amit el akartunk intézni. 
A vár és a város a lanovkából
Lanovkával jutottunk le a hegyről, meglepően sokan voltak rajta. 
Az Óvárosi Hídtorony a Károly hídon
A Malostranské náměstíig villamosoztunk, aztán átsétáltunk a Károly hídon. A nyári tömeghez képest kevesebben voltak rajta, de így is tele volt turistákkal, csak ezúttal a tyúklépésnél lendületesebben lehetett haladni. 
Gigakürtős
A Good Food kürtőskalácsosnál ettünk egy-egy trdelníket. Az enyém a Chimney King névre hallgat, vaníliafagyival töltött kürtős mogyoróval, sós karamella és csoki öntettel, valamint csokis brownie darabkákkal – szerintem ez körülbelül egy átlagember egynapi kalóriabevitele a kezemben. Brutál volt, nem is bírtam egyedül megenni az egészet. 
A felújított Orloj
Megnéztük az Orlojt, ami a felújítás után visszakerült a helyére. Nagyon szép lett! A színek sokkal élénkebbek lettek.  
Karácsonyi vásár
Találtunk egy kis karácsonyi vásárt is a közelben. A fő ok, amiért a belvárosba mentünk, az az volt, hogy prágás naptárat vegyek, sikeresen teljesítettük ezt a küldetést. Sőt, azzal a lendülettel 2020-as naptárat is találtunk.
Vega ebéd
Elmetróztunk az Andělre, és az előző nap kinézett Vegg-Go vega és vegán gyorskajáldában ebédeltünk. “Szedd magad” rendszerben többféle ételből lehetett választani, amit lemértek, és az alapján kellett fizetni. Én csípős vega gulyást ettem édesburgonyás körettel és hummuszos nyerszöldségekkel, baromi jó volt. 
A TolkienConra pont akkor értünk vissza, amikor a nép a Húrin gyermekei színdarab előadására gyülekezett a tornateremben. Beszuszakoltuk magunkat a nemzetközi csapatba a szlovákok közé (szlovénok éppen nem ültek a körünkben, ha jól emlékszem), és meghallgattunk egy musicalt, ami végig cseh nyelven volt. Ahogy tavaly, idén is nagyon élveztük attól függetlenül, hogy nem beszéljük a nyelvet. A sztorit ismertük (én csak nagyjából), a dalok fülbemászóak, a kosztümök, a színészek és a dramaturgia zseniálisak voltak. A sárkányt alakító lány úgy játszott az arcával, hogy öröm volt nézni. Fú, nagyon jó volt! 
A darab után a belvárosba mentünk Ralitsával és Karellal találkozni. Mondanom sem kell, mennyire jó volt újra látni őket. A Kolkovna Celnicében vacsoráztunk és söröztünk, itt egyszer jártunk már Ralival. Megosztottuk egymással az azóta történteket, hogy utoljára találkoztunk, és tervezgettük, hova és mikor mehetnénk együtt. Rali szentül fogadta, hogy idén már meglátogatnak Budapesten, hát úgy legyen. Megint túl gyorsan telt az idő, túl hamar kellett elbúcsúznunk, és fájt a szívem rendesen, amikor visszaértünk a hostelbe. 
Vasárnap (január 13.)
10-kor kicsekkoltunk a Strahovról, majd a TolkienConra mentünk. Nagyban folyt már a pakolás, lévén utolsó nap és közel a záróra. A büfében telepedtünk le, és végre masala teához jutottunk mi is, majd még egyet megosztottunk az asztaltársaságunkkal. Mikor elfogyott a tea, szlovén barátunk (akinek nem jut eszembe a neve) javaslatára elindultunk a városba ebédelni. 
Gülüszemű macska a suli automatájából (beszorult a gépbe, szóval duplán fizettem érte), és a macskafal
Gyalog mentünk a túlpartra, a Táncoló háztól nem messze lévő Restaurace U Matějíčkůba. Vega burgert ettem, söröztünk, marlenkát ettünk, beszélgettünk, baráti és kellemes volt a hangulat. Egészen addig, amíg a főbérlő nem hívott, hogy betörtek hozzánk. Hát nem kívánom senkinek azt az érzést, amikor ott vagy a lakástól 600 km-re külföldön, tudod, hogy betörtek, de nem tudsz semmit, főleg azt nem, mi történt a macskáddal. Teljes sokkban és döbbenetben telt az az óra, amíg sógor odaért a lakásba, és szólt, hogy megvan a macska, semmi baja. Ha bármi történt volna vele, én tuti megőrülök. A rendőröknek sógor segített, ott maradt a lakásban végig. Szép lassan kiderült, hogy benyomták az ablakot, de nem tűnt el más, csak készpénz, az se borzasztóan sok, meg majdnem egy fél rúd szalámi, amit a betörő el akart vinni, de meggondolta magát, és otthagyott a nappaliban a polcon. Onnantól, hogy csordogáltak ezek az infók, újra rendesen tudtunk funkcionálni, a szalámis sztorin már röhögtünk, komolyan, annyira szánalmas. A szomszéd lakásba is betörtek, ők rosszabbul jártak, még a rácsot is leszerelték, pedig volt az ablakon. 
Szerencse, hogy repültünk hazafelé, nem tartott sokáig az út. A reptéren a nagy ijedelemre bevágtunk egy-egy felest, muszáj volt. A gép csodák csodájára nem késett, 50 perc alatt Ferihegyen voltunk, ahonnan taxival robogtunk haza. A rendőrök már elmentek, mire hazaértünk, húg és sógor ott voltak. A lakás szét volt dúlva, a fiókok kihuzigálva, a tartalmuk kiszórva. Összepakoltunk, leltáraztunk, de tényleg csak a pénz tűnt el. Bumbika nagyon meg volt ijedve, még a rendőrökre is ráfújt, nekünk is nyávogott, de hagyta, hogy fogjuk. Kellett neki pár nap, hogy megnyugodjon. Elvittük állatorvoshoz, biztos, ami tuti. Amíg nyitva volt az ablak, az egyik kinti cica beszökött, és csak akkor ment ki, amikor sógor megérkezett, féltünk, hogy elkaphatott tőle valamit. Hálistennek semmi baja, az oltások miatt semmit nem kaphatott el. 
Szóval miután összepakoltunk, és végigbeszéltünk minden történést, elővettük a cseh söröket, amiket a duty freeben vásároltunk, és elkezdtük elpusztítani őket. Mit tehet az ember, ha betörnek hozzá, de olcsón megússza? Mi módszeresen berúgtunk, és baromi jólesett. 
Remélem nem úgy marad meg ez a TolkienCon az emlékezetünkben, hogy a hétvége, amikor betörtek hozzánk, mert amúgy nagyon jól éreztem magam: nagyon jó volt a társaság, jók voltak a beszélgetések, tetszett a hangulat. És persze jövőre is menni akarok.
(Az ablakrácsokat már megrendeltük, ezt mégegyszer nem akarom átélni.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s