Tavaszi séta a budai hegyekben

Március vége közeledett, amikor egy szombati napon foxszal és húggal nekiindultunk a budai hegyeknek. Semmi teljesítménytúra, semmi rohanás, csak élvezni akartuk a kellemes időt és a természetben akartunk lenni. Nem terveztünk nagy sétát, csak egy kis 10 km-es karikát tettünk az Apáthy-sziklától Hűvösvölgyig. 
Séta útvonala
Útvonal: Apáthy-szikla – Árpád-kilátó – Hármashatárhegy – Hűvösvölgy
Táv: 10 km
Az egyik első meleg, napos hétvége volt ez. Ha borzasztóan hideg nem is volt ez a tél, mégis hosszúnak érződött már a végére. Én szinte ujjongtam, amikor az első rügyeket megláttam a bokrokon, az első tavaszias napot pedig mélységesen imádtam. Végre meleg, végre napsütés, végre ezer réteg nélkül lehet kint lenni a szabadban! 
Apáthy-szikla
Az Apáthy-sziklához a Nagyhíd villamosmegállótól sétáltunk fel, és rendesen kimelegedtünk, mire feljutottunk. Bár jobb szeretem azokat a kilátókat, ahonnan a természetre lehet rálátni, az Apáthy-szikla nálam kivétel: végülis innen is látni hegyeket, és a János-hegy után ez volt a második kilátóhely, ahol valaha jártam Budapesten. (Első alkalommal sötétben, durrdefektes bringával, egy olyan sráccal, aki nagyon rég nem is jutott már eszembe. Lenyűgözött a látvány, arra emlékszem.) 
Kis csapat
Kicsit néztük a tájat, aztán az Árpád-kilátó felé sétáltunk. Egy-egy sörrel felszerelkezve másztunk felfelé. Meglepően tiszta volt a levegő, nem olyan párás volt, mint szokott, egészen messze elláttunk. 
A város fentről
Nem is a kilátónál, hanem előtte, a még csupasz fák között kilesve láttunk rá a legjobban a városra.
Bp kicsit magasabbról – HHH
Lecsorogtunk a Fenyőgyöngyéhez, és a már unalomig ismert úton másztunk fel a Hármashatárhegyre. Közeledett a naplemente, ezért a kényelmes tempón mi is gyorsítottunk egy kicsit. 
A háttérben a Kevélyek
A Virágos-nyereghez a “kedvenc” utunkon ereszkedtünk le – egységesen gyűlöljük ezt a szakaszt, és nem tudjuk eldönteni, felfele vagy lefele rosszabb. Felfele talán egy picit nehezebb, de lefelé is halál, főleg a térdnek.  
Naplemente
Annyit változtattunk az útvonalon, hogy az Újlaki-hegyet kihagytuk (amiért sírt a szívem, mert a kedvenc kilátóhelyem a környéken), és egy földúton közelítettük meg a repülőteret. Így is sötét volt, mire Hűvösvölgybe értünk. 
Elégedett voltam ezzel a kis sétával. Végre itt a tavasz, viszlát négy fal! 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s