Stockholmi hétvége

Viszonylag hirtelen jött az ötlet, hogy március első hétvégéjét (március 1-3.) Stockholmban töltsük. 2016-ban két hetet voltam ott céges tréningen, így a várost ismerem, csak turistáskodni nem kifejezetten mennék vissza. Ami miatt mégis az utazás mellett döntöttünk, az egy kiállítás. Annak idején nagyon tetszett a Fotografiska, ami nem csak kiállítóhely, de kulturális tér is egyben. Anno Charlotte Gyllenhammar alkotásait láttam ott, és most is egy hasonló kiállítás miatt mentem: Kirsty Mitchell Wonderlandje azon a hétvégén zárt. 
Indusztriális, befagyott öblös naplemente

Március 1. péntek
Wizzairrel repültünk, Skavstáról buszoztunk a belvárosba. Onnan metró, majd kis séta után értük el a rémeshalmi szállást (Reimersholme Hotel). Elfoglalása után gyalog indultunk a Forografiska felé. 

Hinta

Útközben találtunk egy hintát is!

A Városháza a túlpartról

Végigsétáltunk az öböl partján, el a Katerinahissenig, onnan már nincs messze a Fotografiska.  Kissé meglepett, hogy a környék még mindig fel van túrva, pont, ahogy 2 éve ott jártamkor. Azt hittem, bármit is építenek, már régesrég végezni fognak vele. Tévedtem. 

Az épület tele volt emberekkel, amikor odaértünk, sőt, még sorba is álltunk a kasszánál, pedig péntek este 8 volt. A fene se gondolta volna, hogy ennyi kultúrára éhes ember rohamozza meg a kiállítást péntek esti program gyanánt. 
A kedvenc képem – A most beautiful death

A kiállítás mesés volt. Kirsty akkor kezdett bele a Wonderland szériába, amikor az édesanyja rákban meghalt. Ez nagyon megviselte, és a gyász feldolgozásában segített neki az elmerülés Csodaországban, ahol ismert és általa kitalált mesebeli figurákat, eseményeket fotózott. Ezek nem egyszerűen elkattintott képek, a helyszín szinte minden esetben valami misztikus erdei hely, a ruhákat Kirsty tervezte és készítette, kész vízióval érkezett egy-egy fotózásra. A komoly tervezés és munka érződik a képeken, egytől egyig profi darabok, amik mélyen megérintik az embert. A hozzájuk fűzött naplószerű leírások még közelebb hozzák a fotóst a látogatóhoz, és nem egy kép késztet megállásra és hosszas szemlélődésre.

Másik kedvenc – Home

Imádtam az egészet úgy, ahogy van, és szerencsére fox is. Egy utazás volt a kiállítás, belemerültünk a hangulatba és a képek által keltett érzésekbe. Az ember sokszor nem is tudja megmagyarázni, miért és honnan jönnek ezek az érzések, de mégis jönnek – na ezért szeretem én az ilyen fotókiállításokat. Sokkal jobb ott a helyszínen belemerülni és lubickolni a hangulatban, amit a megvilágítás és az elrendezés is csak fokoz, mint otthon a gép előtt végigpörgetni a képeket. 

A bár

Még elvarázsolt állapotban ballagtunk fel a legfelső szintre meginni egy italt. Az étterem és a kávézó is éppen zárt, ami sajnálatos, mert látványos kilátás nyílt az ablakaikból a városra. A bárban nem voltak ablakok, ellenben IKEA katalógust idéző kis sarkok igen. Egy sör mellett áradoztunk a kiállításról, aztán mivel későre járt, visszamentünk a szállásra. Csendes éjszakánk volt. 

Városháza napfényben

Március 2. szombat

Szombaton ingyenes városnéző túrára mentünk, ami a T-Centralen környékéről indult. Nagy csapat gyűlt össze az angol nyelvű vezetésre, amit egy lengyel srác, Zenid tartott. Bejártuk a Gamla Stant, mesélt a város kialakulásáról és történelméről.
Svédország területén az első régészeti emlékek a neolitikumból, i.e.2800-2400 idejéből származnak, sziklarajzok formájában. A bronzkorból kereskedelemre utaló nyomok maradtak fenn, a Borostyánkőút révén mediterrán területekkel is kapcsolatban álltak az itteni emberek. Van olyan elmélet, amely szerint a gótok Svédország területéről indultak Európa belseje felé, erre az eredetre utalnak az olyan földrajzi nevek, mint Götaland. Tacitus említette elsőként a svédeket Germania című munkájában. A 8-11. században a viking harcosok bejárták Európát, a svéd vikingeket varégoknak hívták. A 12. századtól fokozatosan alakult keresztény királysággá a terület, a 14. században Dániával és Norvégiával alkotta a kalmari uniót. A 16. században önálló nagyhatalommá vált, a 17. században a Baltikumot is bekebelezte. A 18. század elején elveszítette nagyhatalmi pozícióját.  

Bár már ismertem a környéket, jó volt keretbe helyezve újranézni a helyszíneket, és megismerni a hozzájuk kapcsolódó történeteket.

A Storkyrkan tornya
Amiről egyáltalán nem hallottam még, az a kis szobor, a Järnpojke, aki a Holdat lesi. Ez egy 15 cm-es kis vasszobor, Stockholm legkisebb szobra. Mindig alkalomhoz illően felöltöztetik, télen kap sapkát és sálat, bár épp csupasz volt, amikor ott jártunk – sajnos gyakran el is lopják a ruháját. 
Túravezetőnk épp a kis távcsőre mutat, amin keresztül a Holdat nézi a Järnpojke
Láttam egy észt iskolát is, ami meglepett, Stockholm történelmi belvárosában mindenre számítottam, csak észt iskolára nem. 
A sikátor
Jártunk egy kis utcácskában, ami egy kis sikátor, és az épületek süllyedése és dőlése miatt egyre keskenyebb lesz. Ezt egy fali lámpán lehet a legjobban megfigyelni, állítólag pár év, és a lámpára rá fog nyomódni a szomszédos ház fala. Már csak ezért érdemes lenne visszanézni alkalomadtán Stockholmba. 
Szent György legyőzni a sárkányt a Köpmantorgeten
A túra végén persze mindenki adott borravalót vezetőnknek, aki bár kissé cinikus volt a humora, tartalmas és izgalmas sétát tartott nekünk, szóval megérdemelte. És hol tart ma már a tudomány – bankkártyával is lehetett nála fizetni a hordozható terminálján.  
A túra után a Café Nova cukrászdában „ebédeltünk”. A kinti tartózkodás alatt teljesen átfagyott a lábam, melegedtünk kicsit, majd két előre kitűzött célt igyekeztünk megvalósítani:
  • Fejenként 1 dolog vásárolása a Science Fiction Bookhandelnből
  • Olyan illatos gyertyát találni, amit 2 éve vettem nagyanyámnak, aki azóta se gyújtotta meg a gyertyát. Ha kap még egyet, talán az egyiket végre meggyújtja. 
A Bookhandeln

A könyvesboltban kissé módosítottuk a tervezett számokat, és bevezettük a „közös, szóval nem számít” kategóriát, illetve fox közeledő születésnapja okán két könyvet is választhatott. Gyertyát sehol nem találtunk, pedig sok ajándékboltba bementem, de nem csüggedtem, másnap akartam megnézni az eredeti lelőhelyén, a városháza shopjában. Azért ilyen nehéz ezt a gyertyát beszerezni, mert bár a gyertyaöntödének, a Klockargardensnek van honlapja, de webshopja nincs, és lista sincs arról, hogy árulják a termékeiket, csak a saját üzletük a gyertyaműhely mellett, ami Stockholmtól 20 km-re van. 

Veggie burger nyamm
Stockholmban minden kajálda baromi drága, egy kivétel van, a McDonald’s, ami ott proli, lepukkant helynek számít – ahogy egész Skandináviában. Itt vacsoráztunk, amit nem bántam, mert Svédországban is van vega burger, és teljesen egyedi szószokat árulnak hozzá.
Még bevásároltunk csokiból – az eladó akcentus alapján orosznak vagy románnak saccolt minket, köszi. Mivel hideg volt és sötét, nem maradtunk ki sokáig, pihentünk a szálláson az este további részében. Van ez a hülye érzés, amikor külföldön vagyok, és korán visszamegyek a szállásra, mindig azt érzem, hogy elpocsékolom az időt, amit városnézéssel tölthetnék. Még úgy is elkapott ez az érzés, hogy fáradt voltam, fáztam, és egyébként Stockholmot már eléggé ismerem. 
Szakad a hó – a szállás ablakából

Március 3. vasárnap
Vasárnap reggel arra keltünk, hogy szakad a hó. Izgalmas kontraszt volt ez Ciprushoz képest, ahol 2 hete égtem le a ragyogó napsütésben. 

A Gamla Stan a Városháza udvaráról

Még a reptérre indulás előtt beugrottunk a városházára, ahol sikerrel jártunk, és felvásároltuk az ajándékbolt gyertyakészletét. Pontosan abból a gyertyából volt egy rakás, amit kerestem. Nagyanyám egyébként nagyon örült, és az egyik gyertyát már végig is égette azóta. 🙂 Ha legközelebb Stockholmban járok, viszek megint neki.

Udvar

Még volt egy kis időnk sétálni a hóesésben a városháza udvarán. 

A másik irányból

A reptérre időben kiértünk. Hazafele ablak mellett ültem – ha kellően későn csekkol be az ember a wizz járataira, simán van rá esély, hogy ablak mellé kerül.

Felhők felett

A havas Stockholm után újabb kontraszt volt a felhők feletti bongyor felhők és napsütés.

A két kép elkészítése között kevesebb mint két telt el

Két hét alatt megjártuk Észak és Dél-Európát, ami nagyon izgalmas volt, bár nem célzottan terveztük így. Az általunk megjárt legdélibbe ponttól majdnem a legészakibbig (Bergen és Helsinki is északabbra van) utaztunk el, amibe vicces belegondolni. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s