A Merzse-mocsár teljesítménytúra a Rákoskerti Lemaradás Turisztikai Sport- és Szabadidő Egyesület saját szervezésű túrája. 10 és 20 km-es távon lehetett indulni április 27-én, egy nem túl meleg, de túrázáshoz éppen tökéletes szombati napon. 

Útvonal: Kossuth Lajos Ált. Isk. – Vida-domb – Merzse-mocsár – repülőtér széle – radarállomás – gémeskút – platán sor – Kossuth Lajos Ált. Isk.

Táv: 20.8 km Szint: 165 m Szintidő: 6 óra

Eredetileg szombaton Tácon, azaz Gorsiumban lettem volna a Floralia ünnepen, de kishúg és jóanyám is lemondták, egyedül meg nem akartam menni. Otthon sem akartam ülni, húsvét óta betegeskedem, napok óta ki se léptem a lakásból emiatt, de egy egészségügyi sétához már elég erősnek éreztem magam. A Merzse-mocsár 20 könnyed kis sétának ígérkezett, szint alig van, úgyhogy hamar meggyőztem húgot, hogy nézzünk el rá – és így erre a félévre a tesijét is sikeresen teljesítette. 

Indokolatlan macska az iskola wc-ből

Amikor már több mint fél órája jöttünk a városból kifele a 97E busszal, azért elgondolkodtam, hogy városon belül vagyunk-e még egyáltalán. A 17. kerület ezen része számomra ismeretlen volt eddig, nem nagyon volt okom idáig elmerészkedni. A Nyomdász utcától pár perc sétára volt az rajt helyszíneként szolgáló iskola. Gyorsan neveztünk, és 8:40-kor elindultunk a 20 km-es távon. 

Úton a mocsárba. Az út homokos egyébként, csak az eső miatt megszívta magát és nem látszik.

Arra nem lehet panasz, hogy kevés lett volna az ellenőrzőpont ezen a túrán, az első rögtön 1 km megtétele után, a Vida-dombon várt minket. Mind a hét EP-n (ennyi volt összesen, a fenti képen is látni, hogy az 4. és 5. között volt még egy, amit tollal véstek rá a térképre) pontőrök fogadtak, nem kellett kódfelírással bajlódni sehol. Ellátmány minimális volt, egy helyen citromos nápolyit, a végén almát kaptunk.

Piros kereszt és béka

A legjobban az túra eleje tetszett, amikor már kint voltunk a városból, és bevetettük magunkat a mocsárba. A Merzse-mocsár természetvédelmi terület, 40 hektáron terül el. Ahogy sétáltunk benne, igazi őserdőben érezhettük magunkat: minden zöld, csicseregnek és mindenfelé röpködnek a madarak, ősfák terpeszkednek az út mellett. Sajnos a madárcsicsergésbe rendszeresen belerondított egy kevésbé kellemes zúgó hang is: a mocsár szinte közvetlenül a ferihegyi reptér mellett található. A reptéri építkezések miatt volt is, hogy kiszáradt, ma mesterséges vízutánpótlással igyekeznek ezt megakadályozni.

Kilátok

Az egyik EP egy kilátónál volt. Nem hagytuk ki a lehetőséget, hogy a magasból is megnézzük a mocsarat.

Mocsári tó

Sajnos nem kószáltunk sokat a mocsárban, egy idő után a 10 és 20 km-es táv kettévált, és a hosszabb táv tett egy kört a közeli szántóföldeken, majd a reptér kerítése mellett sétáltunk egészen sokat.

Emlékhely

Utunk egy 1849-es tömegsír helye mellett is elvitt, erről lehet a fenti táblán olvasni.

A kerítés mögött a reptér

Séta közben a leszálló gépeket lestük. Fura volt a kerítés mellett sétálni, általában a túloldalán szoktam lenni.

Nagy radar

 A túrának ezen szakasza annyira nem volt izgalmas. Egyszer elszaladt tőlünk nem messze néhány őzike, de ezen kívül nem sok izgalom ért minket.

Fák hajolnak az út felé

A túra végére azért visszatértünk a mocsaras szakaszra.

Itt is dőlő fák

Azt szomorú volt látni, hogy egy ilyen érintetlennek tűnő helyre is elér a nyomorék szemetelők keze. Komolyan nem értem, miért egyszerűbb ide kibumlizni egy zsák szeméttel vagy autókarosszériával, mint a megfelelő helyre elvinni. 😦

Szekérút

Sajnos újra túl hamar kiértünk az izgalmas ösvényről, és egy hosszú, unalmas szakaszon egy szántóföld mellett haladtunk, míg vissza nem értünk a vasúti átjáróhoz, ahol kijutottunk a városból.

Zöld és sárga

Innen már nem volt sok hátra a célig. A vasúttól az iskola fele egy olyan utcán sétáltunk fel, ami tele volt ültetve platánokkal, nagyon szépséges volt!

Platánsor

4 óra 20 perc alatt jártuk le a 20.8 km-es távot. Mennyivel gyorsabban megy, ha nincsenek nagy emelkedők. 😀 Tényleg egy kellemes szombat délelőtti séta volt ez. Bár nem volt különösebben megerőltető, azért a végére így is elfáradtam. A Merzse-mocsarat meg nagyon örülök, hogy láthattam, ha nincs ez a túra, talán sose hallok róla.