Hollókő

Június 14-16. között céges hétvégén voltam Hollókőn, ahova foxot is elvittem, mint plusz egyet. Az idő nagy részét a Castellum Hotelben töltöttük, wellnesseztünk, esténként ott volt buli, és a napi háromszori étkezés is odakötött. Első este elsétáltunk a várhoz foxszal, második este pedig a faluban volt állomásos csapatépítő játék, de ezeket leszámítva nem sokat mozdultunk ki. Bár igazi kánikulás hétvégénk volt, foxszal a gyönyörű tájat látva kitaláltuk, hogy mi nem megyünk vissza a közös busszal Budapestre, hanem vasárnap túrázunk egyet a környéken. Nem is mi lennénk… 
Kilátás a szállásról
Esti kilátás
Hajnal
A hotel a falu  tetején helyezkedik el, egyik oldalról erdő veszi körül, a másik oldaláról pedig ilyen eszméletlenül szép a kilátás. A mi szobánk szerencsére ezen az oldalon volt, éjszakánként el is húztam az erkély függönyét, hogy reggel erre a kilátásra keljek. 
Hollókő vára esti séta
Hollókő várát 1260 után építették. A török uralom idején, 1544-ben a végvári rendszer része lett, de 8 év elteltével ellenállás nélkül foglalta el a budai pasa. A végleges felszabadításig egyszer még elfoglalták a törökök. 1710-ben labanc nemesek tartottak a várban megyegyűlést. 1711-ben csak azért nem rombolták le, mert a bejáratot, a hidat és a külső várudvart elbontották. Csak a ’60-as években kezdték el feltárni, és még így is viszonylag jó állapotban megmaradt. 
Vár naplementében
Aranyóra

A hoteltől 10 perc sétára fekszik a várrom. Éppen naplemente előtt értünk oda.

Telihold
A várral

Nem sokat időztünk itt, mert közben szétcsíptek a szúnyogok. Elképesztően rengeteg volt belőlük, és az állomásos játékot vezető bácsi szerint eddig nem volt jellemző Hollókőre a szúnyoginvázió, eddig mindig megúszták.

Hollókő Ófalu

Hollókő egy 380 lelkes kis zsákfalu a Cserhátban, mégis világszerte ismert: 1987-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára – Budapesttel együtt kerültek a listára, ezek voltak az első magyar helyszínek, és Hollókő az első falu az egész világon, ami kiérdemelte ezt a címet.

Palóc település

Mikor a vár megépült a 13. században, akkor népesült be a falu is, igaz, akkor még a vár másik oldalán. A török uralom alatt elnéptelenedett, de hamar újratelepítették. 1909-ben tűzvész pusztított a faluban, utána építették a ma is látható formájára a házakat: kő alapon vályogházak, cserépzsindely, hófehér falak.

Ház udvarral

56 védett lakóépület áll az  egyutcás településrészen. Ezek jellemzően egyszintes, földes padlójú parasztházak tornáccal és általában 3 helyiséggel. 

A templom mellett

A házak egy részébe intézmények, vendéglátóhelyek, szálláshelyek költöztek, egy részük magánemberek által lakott, nem véletlenül hivatkoznak rá úgy, mint “az élő falu”. A népi szokásokat, ünnepeket tartják, ilyenkor persze megtelik a falu turistákkal.

Kukoricacsuhé babák

Egy csapatépítő állomásos játékon vettünk részt a kollégákkal, akkor jártuk be jobban a falut. A Pajtakert Programiroda volt a bázis, innen indultak a csapatok. Közben a települést is jobban megismertük, szerintem jó móka volt – csak ne lett volna borzasztó meleg és ne ettek volna folyton a szúnyogok.

Érme

Hollókő nekem nagyon tetszett. Régi vágyam volt eljutni ide, már gyerekkorom óta nagyon izgatta a fantáziámat. Szeptember elején lesz Várfutás a faluban, gondolkodom rajta, hogy nevezek.

Hollókő – Alsótold túra

Mikor a kollégák a klímás buszra szálltak, mi lesétáltunk az ófaluba az izzó betonon: muszáj volt az érmenyomtatós gépből érmét szereznem, ezeket gyűjtöm.

Útvonal

Egy körtúrát néztünk ki Dobogókő – Alsótold – Felsőtold – Dobogókő útvonallal, de úgy voltunk vele, hogy elindulunk, megyünk, ameddig bírjuk, ha az első településig jutunk, akkor addig jutunk. A teljes kör 18.5 km. A túra időkorlátos volt számunkra, mert délután 4-kor indult az utolsó közvetlen busz Budapestre, ami az útvonal falvait is érintette. A nagy meleg miatt azért sejtettük, hogy lassabban fogunk haladni, elég valószínűtlen volt, hogy végigsétáljuk a távot.

A vár napfényben

Jó gyökér voltam, mert nagy nehezen felkaptattunk a várhoz, arra vezetett az útvonal, hogy aztán következő lépésként visszasétáljunk a faluba – ha kicsit előrenézek a térképen, ezt simán láthattam volna. Hát volt egy erős indításunk, az biztos. 😀

Elképesztő szépség
És innen is

A faluból egy tehénlepényes legelőn át jutottunk el az erdőbe. Innentől egyértelművé vált, hogy utunkon állandó kísérőket kaptunk: a szúnyogokat. Hiába fújtam be magam riasztóval, konkrétan folyamatosan ott zümmögtek körülöttem, és mindig akadt egy-egy példány, akit nem rettentett vissza a szúnyogriasztó. Baromi idegesítő volt.

Szárazság

Bár sokat rontott a túra élvezeti faktorán a szúnyoghad, a táj szépsége kárpótolt: hihetetlenül szép volt!

Napszúrás elleni védelem

Időnként a jelzések eltűntek, és csak hosszabb keresgélés után leltünk rá újra – ez a hőségben annyira nem volt jó játék, de szerencsére mindig megtaláltuk az utat. Emberrel nem nagyon találkoztunk, az út elején jött szembe két lány, akik figyelmeztettek, hogy azonnal fújjuk be magunkat a szúnyogok ellen, mert durván sokan vannak, de addigra már mi is tudtuk ezt.

A Dobogó-tetői kilátóhoz odamentünk, és fel is akartunk menni a torony oldalára festett figyelmeztető felirat ellenére is: “Felmenni tilos, életveszélyes!”. Belépve már kicsit átgondoltuk a dolgot, de fox végül megindult a rozsdásodó vaslétrán. Azért volt nagyon félelmetes, mert a szinteket fém lapok tartották össze, ezeken állnak szintenként a létrák, és ezek a lapok sok helyen lyukasak, elvékonyodtak. Mászás közben kövek potyogtak, szóval nagyon nem bizalomgerjesztő. Fox majdnem teljesen feljutott, de az utolsó létrával nem bírt, annak az egyik lába szabadon mozgott, és sokkal rozsdásabb is volt a többinél. Én nem követtem, úgy voltam vele, hogy ha feljut, megindulok én is, de végül ő is inkább lejött. Nincs az a kilátás, ami megéri azt, hogy egy rozsdás, omladozó építményben halálra zúzzuk magunkat.

Dombok
Szénabálák

Hamarosan kiértünk az erdőből, és közeledtünk Alsótold felé. Igazi kis álomvilág volt ez is, a távolban dombok, szénabálák szanaszét, mi pedig a sárguló fűben baktattunk.

Út a kerítés mellett

Viszonylag hosszan sétáltunk a tűző napon. Lelki szemeink előtt már egy korsó hideg sör lebegett.

A kerítésen át 

Azt eldöntöttük eddigre, hogy eljutunk Alsótoldra, és ne tovább. Már így is több, mint 5 órája voltunk úton. Ha nagyon akartuk volna, valószínűleg odaérünk a busz előtt Felsőtoldra, de nem akartuk eléggé – inkább pihenni akartunk egyet egy kocsmában, mielőtt hazamegyünk.

Öhm, köszike

A falu már közel volt, mikor váratlan akadályba ütköztünk: egy villanypásztor állta utunkat. Át lehetett mászni alatta és a két kábel között is, de akkor se volt kellemes meglepetés. Pont egy turistautat így kettévágni?

Sör!

Alsótoldon nyitva találtuk a Cserhát-völgy Fogadót, ott üldögéltünk, amíg nem kellett a buszhoz mennünk.

Tetszett ez a túra, alapvetően nem lett volna nagyon megerőltető, ha nincs nagyon meleg, cserébe elképesztően szép helyeken vitt az út. Egy cseppet se bánom, hogy nem mentünk vissza a céges busszal a városba, kellett még ez a hétvégezáró barangolás. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s