Utazás a Laulupidura – 2. nap, Riga (LV) – Karula rahvuspark (EST)

2019. június 30. vasárnap

Napsütéses reggelre ébredtünk. Időben felkeltünk mindannyian, kicsekkoltunk, majd elindultunk a biciklikért, amik hű társaink lettek a következő napok során.

A Lett Tudományos Akadémia épülete a távolban
Reggeli utca

Riga Bike biciklikölcsönző eredetileg 10-kor nyitott volna, ami nekünk már kicsit késő volt, mert fél 11-kor indult a vonatunk Valgába. Szerencsére nagyon rugalmasak voltak, és a kedvünkért kinyitottak fél órával hamarabb.

Nyitásra várva

Megkaptuk a bringákat, elintéztük az anyagiakat, majd a frissen szerzett járgányokon elgurultunk a vasútállomásra. A vonatunk már bent állt. Hivatalosan két bringás hely volt a kocsiban, de rajtunk kívül is még rengetegen jöttek biciklivel, úgyhogy megpakoltuk a tárolót alternatív módszerrel elhelyezett cangákkal rendesen. A kalauz néni nem szólt érte, ezek szerint nem veszik ezt annyira komolyan, mint hittük. (A hivatalos tájékoztató szerint, ha nem férne fel a bicikli, akkor nem lehet felvinni – ezért is siettünk, hogy hamar ott legyünk a vonatnál.)

Bringahalmok
Suhan a táj

 A vonat két éve is csigalassan érte el a határt, most is 3 órába telt megtenni az amúgy kb. 160 km-es távot. Én leginkább a tájat bámultam, nem tudom megunni.

Valga, végállomás

3/4 2-kor tűnt fel előttünk Valga jellegzetes fehér állomásépülete. Észt föld! Erre vártunk mióta! 

Indulhatunk! (Bogi fotója)

Indulás előtt még bevásároltunk, hiszen ahova tartottunk, ott biztosan nem találtunk volna boltot. Tanultunk a 2 évvel ezelőtti élményekből, az észt vidéken az a helyes hozzáállás, hogy ha az ember bizonytalan, hogy az adott településen lesz-e bolt, akkor jó eséllyel nem lesz. 

Valga központja

Ittunk a benzinkútnál egy kávét, aztán elindultunk. Kigurultunk Valgából, és célba vettük a Karula nemzeti parkot.

Épp pihenünk, de már úton

Szép időnk volt, napsütéses, kellemesen meleg, és az út is jó minőségű volt. Kényelmes tempóban haladtunk, több kisebb megállóval – ezt az út végére se tudtam megszokni, hogy szinte 10 km-enként megálltunk, bevártuk egymást, szusszantunk egyet. Két éve sokkal kevesebb pihenőt tartottunk, de ekkora társaságnál muszáj volt megállni, nagyon eltérő sebességgel haladtunk. 

Karula Jumalaema Kaitsmise kirik
A legizgalmasabb egy elhagyatott templom volt az út mentén. Az épület zárva volt, de be tudtunk kukucskálni. Azóta utánanéztem, és a Karulai Isten-anyja Védelme gyülekezet templománál jártunk (Karula Jumalaema Kaitsmise Kogudus pontosan, remélem nem fordítottam félre).

Templombelső

A gyülekezetet állította 1878-ban az általunk is látott kőtemplomot, ami mellé gyermekotthont és papi lakot emeltek. A szovjet időkben a templomot raktárnak használták, a felújítása még most is tart.

Karula nemzeti park

A Karula nemzeti parktól a betonút földes, kavicsos erdei úttá változott sok kicsi, sunyi emelkedővel. Ez sajnos jellemző Észtországra, hogy az út hirtelen átmegy földútba, nem is kell nemzeti parkon átmenni, elég alacsonyabb rendű útra kanyarodni. A bringáink bár bírták, de nem volt ideális terep a kerekeknek. Én mindig félek, hogy megcsúszok és elesek, úgyhogy nagyon óvatosan tekertem. Szó se róla, a táj, a fenyőerdő, ami körülvett, abszolút kárpótolt. 

Földi paradicsom
A középső faház volt a szállásunk

A szállásra, a Mundi tanyára nem együtt érkeztünk: Bogi előre sietett, fox különutakon járt és eltévedt, a tanyára vezető bekötőút előtt vártunk be. A szállás egy kis földi paradicsom volt: eszméletlenül cuki faházak, saját kerti tó, szauna, melegvizes dézsa, kerti konyha. Azonnal csobbantunk a tóban, ami igen hideg volt, de a sok tekerés után jólesett lehűlni és megtisztulni. 

Hot tub

Vacsorára grilleztünk, utána pedig beültünk a melegvizes dézsába, ami először olyan forró volt, hogy bele se bírtunk mászni. Töltöttünk rá hideget, aztán azzal szórakoztunk, hogy mikor már túl melegünk volt az üldögélésben, beleugrottunk a tóba lehűlni, majd vissza a dézsába. Hogy a magasélet-élmény még teljesebb legyen, pezsgővel koccintottunk a vízben ázva – az más kérdés, hogy alkoholmentes pezsgő volt, de sebaj, ez érzés megvolt így is.

Pancsolás
Éjszaka megpróbáltunk csillagokat nézni, de mivel nem volt teljesen sötét, így csak néhány fényesebb látszott, aztán jöttek a felhők és már azok sem. A dézsa még hajnalban is meleg volt. Azt hiszem, életem egyik legidillibb emléke marad, ahogy a dézsába lógatom a lábam, égnek a dézsa körül a mécsesek, hallgatom az erdő éjszakai zajait, és bámulom a csillagokat. 

<<<Előző nap                                                                                                             Következő nap>>>

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s