2019.07.07. vasárnap
![]() |
A fák mögött ott van a színpad |
Odabent elképesztő tömeg volt, az előző nap ahhoz képest smafu volt. A domboldalon esélytelen lett volna leülnünk, már csak a fás részen találtunk helyet a domb tetején, aminek előnye, hogy árnyékos, de hátránya, hogy a kórusokból és a kivetítőből semmit se látni. Végülis ráértünk, előttünk volt az egész nap, bármikor odamehettünk közelebbről nézni a műsort.
![]() |
Lengenek a zászlók |
A második napot én kevésbé élveztem, mint az elsőt. Az első nap nyilván rövidségéből fakadóan összeszedettebb volt, pörgősebb, bensőségesebb, engem sokkal jobban megérintett. A második nap inkább piknikjellegű volt, a zene sokszor csak háttérzajként ment. Este 8 körül már mi is közelebb mentünk, néztük a kivetítőt, próbáltunk énekelni, de kényelmetlen volt a tömegben egymáshoz nyomódva álldogálni, és az emberek alig énekeltek, ami tök bénaság. Azért mentem, hogy az észtekkel énekeljek, erre nem énekeltek. A kulturális miniszter is megszakította egyszer a műsort egy beszéddel, amiből nem sokat értettem, de azt érzékeltem, hogy sokan morogtak a beszéd alatt, és később a hírekben is azt olvastam, hogy nagyon nem odaillő dolgokat mondott, és próbált politikát csinálni az egész dalosünnepből.
![]() |
Ott voltam! Ez már a legvége, az emberek elkezdtek elszállingózni |
Az mindenesetre cuki volt, amikor a karmesterek egyesével koszorút kaptak a nyakukba, akkor tapsot kapott mindenki! Úgy tűnik, Észtországban a karmesterek a szupersztárok. A zárás elhúzódott, a beígért 9 helyett 10 körül lett vége az egésznek. Olyan érzésem van utólag, hogy az első napra az igazán lelkesek mennének ki, a másodikra meg megszokásból mindenki. Persze látszott, hogy az észteknek ez egy közösségi esemény, családok, barátok töltöttek együtt egy délutánt, nekik ez erről szólt, valószínűleg nekem voltak más elvárásaim. Ettől függetlenül nagy élmény volt, nagyon is megérte, és 5 év múlva is szeretnék ott lenni.
![]() |
Tornyok a tetőről |
Éhesen voltunk és sörre vágytunk, kerestünk hát egy helyet a belvárosban, ami megfelelt az igényeinknek. A Terass Café nevű kajálda nyert, ahol tavaly ettünk egy gyorsat foxszal, amikor megérkeztünk Tallinnba. A tetőteraszon ültünk, szép volt a város fentről. Ettünk, ittunk, méltó módon zártuk le a dalosünnepet.