Bécs: Testing United és Hundertwasser

Nagyon szerencsésen alakult, hogy a KÖMT után még betegszabadságon voltam ínhüvelygyulladás miatt, így volt esélyem kipihenni magam. Szerdán merészkedtem először be az irodába, de akkor se maradtam sokáig: elintéztem pár dolgot, aztán hazajöttem és otthonról folytattam a munkát, mert közben be kellett pakolnom a hátizsákom – Bécsbe készültem ugyanis egy kollégával. Az apropó egy konferencia, a Testing United, amit minden évben forgóban  Bécs, Pozsony és Prága közül az egyik város lát vendégül – 2019-ben november 7-8 között tartották Bécsben. Nagyon kíváncsi voltam, mit adhat egy tesztelői konferencia, arra meg sosem mondok nemet, hogy pár napot külföldön töltsek. A költségeket ráadásul a cég állta. 
Flixbusszal mentünk, és kis késéssel, de este 8 után megérkeztünk a Hauptbahnhofra. A Hotel Caroline-ban foglaltunk két egyágyas szobát. A szállás korrekt volt, a szoba kicsi, de kényelmes. Aznap már nem szerveztünk magunknak programot, elfáradtunk, és másnap korán keltünk. 
A konferencia helyszíne az Expedithalle volt, ami a hoteltől 25 perc séta, ezt mindkét nap gyalog tettük meg. Reggel 9-kor kezdődtek az előadások, előtte regisztráció és kávé várt minket. Egész nap lehetett kávézni, még egy kis kézműves kávézó is kitelepült, na ott igazán finom kávét adtak. Ebédet, uzsonnát, szendvicseket kaptunk, volt néhány kiállító, és egy fotósarok is. A konferencia szervezője a Krone nevű IT cég, akiknek Pozsonyban van a központja, ezért a résztvevők többsége szlovák volt, ahogy a személyzet is.  
Még üres színpaddal
Nem tudtam, mire számíthatok egy tesztelő konferencián, de nagyon kellemes meglepetés volt, hogy az előadások nagy része borzasztó izgalmas volt, és rengeteget tanultam. Ha mást nem is, azt biztosan, hogy a tesztelés sokkal több is lehet annál, mint hogy a gép előtt pötyögünk, vannak elképesztően izgalmas projektek, ahol tesztelni lehet, mint például az önvezető autók. Központi téma volt a mesterséges intelligencia, a hallottak alapján ez lesz a közeljövő nagy durranása. Ami közelebb áll az én mindennapjaimhoz, kevésbé a valóságtól elrugaszkodott, és nagyon érdekes, az két téma volt: a tesztelés gyerekekkel (gyerekeknek való applikációk tesztelése) és a tesztelők nélküli tesztelés (kvázi mindenki tesztel a csapatban, élesben futó automatikus tesztekkel). Szakmailag sokat adott ez a rendezvény, kicsit kinyílt most a világ számomra.  
Mire a konferenciazáró véget ért péntek késő délután, fox már a városban volt. A cég nyilván csak azokat az éjszakákat fizette, amíg tartott a Testing United, úgyhogy fox érkezésére új szállást kerestünk. Az Appartement Hotel Marien-Hofba foglaltunk egy szobát. A  szoba valójában egy hatalmas apartman volt tágas előszobával, konyhával, fürdőszobával és hálóval, szinte nagyobb volt, mint az albérletünk. Csak egy estét töltöttünk itt, szóval nagyon nem tudtuk kihasználni. Bár nem voltunk nagyon messze a központtól, semmi erőnk nem volt várost nézni. Elvonszoltuk magunkat az utca végén lévő Gasthaus Hallerbe, és megvacsoráztunk. Biztosan van valami magyar vonatkozása a helynek, mert az étlapon külön magyar specialitások voltak, és a hónap végén lesz egy lángosnap. A rántott sajttal, amit ettem, tökéletesen elégedett voltam, és a sör is finom volt. (Egyelőre nem tartom a száraz novembert idén, egyszerűen nem bírtam eddig ezzel foglalkozni és rákészülni.)
Folyópart

Szombaton 10-ig kellett kicsekkolni, ami nem is baj, legalább időben elindultunk a városba. Nem volt sok időnk, délután 3-kor indult a busz Budapestre. A Hundertwasserhaushoz terveztünk először elmenni apfelstrudelt enni (az ottani kávézóban adják a világ legjobb apfelstrudelét), de ahogy sétáltunk a Friedensbrücke metrómegálló felé, észrevettem, hogy egy másik Hundertwasser által tervezett (valójában átalakított) épület van a közvetlen közelünkben: a spittelau-i szemétégető és távhőszolgáltató épülete. Hundertwasser eleinte vonakodott attól, hogy egy szemétégető épületét tervezze meg saját stílusában, lévén nagy környezetvédő, de megígérték neki, hogy a legmodernebb berendezéseket fogják az égetőben használni. 1992-ben készület el a színes külső, szerintem a világon nincs még egy ennyire vidám és egyedi szemétégető. 

Spittelau-i szemétégető tornya

A folyóparton egy kellemes sétányon baktattunk Spittelauhoz. Szemerkélt az eső, de a sárga falevelek és a színes Hundertwasser-épület látványa bőven kárpótolt.

A folyón túlról
És a metrótól

Egyébként jártam már itt egyszer, mikor 2013-ban megnéztük az 50. évfordulós Doctor Who-t. Akkor emlékszem, hogy erre sétáltunk, és most meg is találtam az akkor még telefonnal lőtt képeimet. Nem értem, miért nem írtam róla akkor.

Graffiti a torony alatt

A következő állomás már tényleg a Hundertwasser-ház volt. A Kunstcafében nem volt senki rajtunk kívül, de idővel a hely bácsija beterelgetett embereket az utcáról, és az általuk vetített kisfilmet reklámozta, ami bemutatja a Hundertwasser-ház történetét. Megittuk a reggeli kávénkat, és ettünk a csodálatos vaníliafagyis-tejszínhabos apfelstrudelből. Ez az egyetlen olyan étel, amiben elviselem a mazsolát, mert omlós, és csak hozzáad az ízéhez. 

Kávézó

A házat is megcsodáltuk újra, és benéztünk a Hundertwasser Village-be. Kétszer is jártam már itt, de ez az épület eddig nem tűnt fel, pedig a falu 1991 óta létezik, és ezt is Hundertwasser tervezte. Odabent ajándékboltok és éttermek találhatók, de nem fotóztam, mert azt hittem, ez csak Hundertwasser munkásságának utánzata – erre kiderül, hogy nem. Valahogy fura azt gondolni, hogy egy ennyire természetközeli ember szívesen tervezett egy olyan miniplázát, ahol turistahadak vadásszák a szuveníreket. 

Hundertwasser-ház

A közeli Kunst Haus Wienben megnéztük az állandó kiállítást Hundertwasser életéről és munkásságáról. Az időszaki kiállítás Street.Life.Photography néven fut a legfelső emeleten, arra is váltottunk jegyet, ha már ott voltunk. (A kombinált jegy 12 euró volt.)

Kunst Haus

Hundertwasserről megtudtam egyet s mást, nem sokat tudtam az életéről. Igazi életművész volt, aki mindennél fontosabbnak tartotta, hogy az ember térjen vissza a természetbe, hagyjon fel annak pusztításával. A ruháit maga varrta, az ember második bőrének tartotta a ruházatot. Meztelen performanszokat tartott, bélyegeket és épületeket tervezett, saját hajóján utazgatott, és kiállt minden lehetséges módon a környezet védelméért. Mozgalmat is hirdetett, amelyben vallotta az “ablak jogát“, azaz hogy a lakónak joga van a ház homlokzatát saját ízlése szerint átalakítani az ablakból kihajolva azon a területen, amíg elér a keze. A másik híres elve a “kötelesség a fa iránt”, ami szerint a fáknak is joguk van lakóházakban élni, ezért a házaiba falakókat telepített.

A Kunst Haus belső udvara

A múzeumból már a Hauptbahnhofra mentünk. A Sparban még vettünk néhány dolgot (céklás hummusz!), aztán nemsokára jött a buszunk, ami hazavitt Budapestre. Igaz, hogy Bécs nem a kedvenc városom, de vannak azért izgalmas és szép helyei, amiket érdemes látni. Hundertwassertől pedig még sok-sok épületet akarok látni, főleg a bärnbachi templomot szeretném megnézni. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s