Advent Olaszországban: Lecco és Piani d’Erna

2019. december 8. vasárnap

December 8 Olaszországban ünnepnap, a Szeplőtlen Fogantatás napja. Nem értettük, hogyan jön ki a matek, ha Mária december 8-án terhes lesz, majd 24-én megszületik Jézus, de azóta utánaolvastam, és ezen a napon nem Jézus, hanem Mária fogant meg édesanyja, Anna méhében, és szeptember 8-án született meg. Így azért kerekebb a történet. Az olaszoknál ez munkaszüneti nap, ekkor állítják fel az otthonokban a karácsonyfát. Nem tudtuk, mennyire fogja ez érinteni az aznapi terveinket, nyitva lesz-e bármi, de legfőképpen a felvonó jár-e, amivel a Piani d’Erna csúcsára akartunk fellibegni. 
A bőséges reggeli után vonatra szálltunk, és meg sem álltunk Leccoig. Pont lekéstük a buszt, ami a felvonóhoz ment, így lett egy óránk a városban körülnézni.

Lecco területén kelták, majd rómaiak éltek. A Nyugat-római Birodalom bukása után a Longobárdok foglalták el, a 6. századtól pedig a frankok. I. Ottó német-római császár sokat időzött Leccoban, ahogy később II. Konrád német-római császár is. Ma 48ezer lakosa van, jelentős fém- és textiliparral rendelkezik. Szombathely testvérvárosa. 

Az utcák tele voltak emberekkel, úgy tűnt, az ünnepnapot inkább mászkálással töltötték, legalábbis napközben. A boltok is nyitva voltak, egy kis bisztróba is betértünk meginni egy kávét, ahol egyetlen öreg néni állt a láthatóan ősrégi, de süteményekkel teli pult mögött.

Comói-tó Leccoból

Elsétáltunk a tópartig, és megállapítottuk, hogy bizony a Comói-tó innen is baromi szép. Nem csak a tó irányába, hanem a város felől is hegyek vettek körbe.

Mikulásszán a vízen

Láttuk a vízi Mikulás száncsónakját a vízben. Az sajnos nem derült ki, pontosan hogyan is kéne a rénszarvasoknak a vízen mozogniuk, de ez legyen a Mikulás titka. 🙂

Leccoi karácsonyfa

A következő 5-ös számú busszal mentünk a felvonóig. Felszálláskor próbáltunk a sofőrnél jegyet venni, de egy automatára mutatott a jegyérvényesítő mellett, azon lehetett jegyet váltani. Mázlink volt, hogy volt elegendő aprónk, mert papírpénzt el se fogadott a gép, csak érmét.

Kanyargós helyi úton közeledtünk a felvonó felé. Már a parkolóból is szép látvány fogadott minket, izgatottan vártuk, mi vár odafent. A felvonó hivatalosan éppen indult volna, amikor odaért a busz. A kezelő még visszaszaladt indítás előtt, és kiadta a jegyeket. Bezsúfolódtunk az amúgy is elég sűrűn álló emberek közé, és reméltük, hogy mihamarabb feljutunk, mert nem volt túl kényelmes összenyomódva állni abban a kis kabinban. Utólag belátom, hogy mehettünk volna a következővel, de az internet szerint félóránként jár csak a felvonó, sőt, még egyórányi ebédszünetet is írtak délre – nos ez nem volt pontos infó. Akik nem fértek be a kabinba, utánunk 10 perccel már fent voltak.

Laknék ott

A hegyen pedig… hát huh, gyönyörű volt. Mögöttünk havas hegyek, amerre elláttunk.

Panoráma

Negyed óra sétával értünk el a kilátóponthoz egy kereszt mellé. Na onnan tényleg lélegzetállítóan szép volt a kilátás a Comói-tóval és a hegyekkel.

Lecco és a tó (fox fotója)

Itt elég sokat időztünk. Egyrészt gyönyörű volt, másrészt jólesett a napon sütkérezni, kifejezetten meleg volt a hegyen. Amíg fox mindenféle keskeny nyúlványokra mászkált ki, én egy padon pihentem és gyönyörködtem.

Fox és a hegyek

Volt a hegyen egy étterem, a Trattoria Bar. Éhesek voltunk, úgyhogy gyanútlanul besétáltunk. A hely hangulatos volt, szó se róla, de dugig volt emberekkel. Pont le tudtunk ülni egy asztalhoz, szerencsénk volt, de utána sokáig nem jött oda hozzánk senki. Érthető volt, mert egy pincérlány rohangált fel-alá, egy másik pincér kezelte a kasszát, a pultos fickó pedig, aki a tulaj lehetett, jókedvűen ivott meg mindenkivel egy felest, aki rövidet rendelt. Én már feladtam, fel is álltam, de pont abban a pillanatban libegett oda a pincérlány. Végül nagyon finom tésztát ettünk, ahhoz képest hamar elkészült.

Hegyek a távolban

Ebéd után újabb sétára indultunk. Konkrét célunk nem volt, csak kiválasztottunk egy irányt. Igazából bármerre mehettünk, a látvány mindenhol szép volt.

Forrás

Egy hegyi forrás mellett is elhaladtunk, nem bírtam ki és megkóstoltam. Vízíze volt, semmi extra – nem tudom, mire számítottam.

Azért mi is sétáltunk egy kis hóban, még ha olvadt is (fox fotója)

Utoljára még visszamentünk a kilátóhoz, megnéztük a kilátást délutáni fényekben is.

Fénysugaras

Akkor indultunk vissza a városba, amikor kezdett lemenni a nap. A buszt vártuk, amikor hirtelen az összes várakozó utas a kőkerítés széléhez tódult: onnan jobban lehetett látni az éppen lenyugvó, vöröslő napkorongot. Ez egy szép zárása volt a hegyi kalandnak.

Ott voltunk fent!

Leccoból visszavonatoztunk Varennába. A vonaton már látszott, hogy ünnepnap van, egyedül utaztunk a kocsiban, és az egész vonatos se sokan voltak.

Varennai cica simogatása (fox fotója)

Vacsorát szerezni még nehezebb volt, mint előző nap: bolt ugye nem volt, és a Victoria Grill is zárva volt. A Quattro Pass nevű überfancy étterembe ültünk be igényes MTT-s pulcsiban, fáradtan, szépek lehettünk az elegáns pincérek között. Sör nem volt, úgyhogy kénytelenek voltunk egy üveg bort rendelni. Fogalmunk se volt, mit kérjünk, de ha már Olaszország, akkor valami helyit szerettünk volna. Hálistennek a lista legolcsóbb tételét javasolta a pincér, még így is elég borsos ára volt. Ízre sajnos nem volt különleges, őszintén szólva annyira finom se volt, de azért elfogyott.

Esti fények

A bortól jókedvűen sétáltunk vissza a szállásra a parti sétányon. Csak mi jártunk ott, sötét volt minden, a túlparton is csak halványan látszódtak a fények. Ez a városka még kihaltan is nagyon szép. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s