Kószatúra a Dömörkapuhoz

Mióta a korlátozások életbe léptek, a kószatúrák is elmaradtak. Május elején, amikor a sporttevékenységeket (“a sportegyesület által szervezett, valamint az amatőr sport, a szabadidős sport és a tömegsport célú edzésen való részvétel”) újra engedélyezték az egész országban, ezek a közös kirándulások is újra elindultak kis csoportban, 6 fős létszámmal. Az elsőre nem fértünk be, de a második közös kószálásra már mi is mentünk. 
Útvonal
Útvonal: Pilisszentlászló, Gyöngyök Útja – Bükkös-patak völgye – Zergevirág-forrás – Ikon-kő – Dömörkapui vízesés – Dömörkapu Rengeteg – Annavölgy – Bükkös-patak-tanösvény
Táv: Kb. 20 km
Korán keltünk, fél 9 előtt már a HÉV-vel robogtunk Szentendre felé, ahol buszra szálltunk. Pilisszentlászlóig vitt a busz, onnan indult a túra. A faluban viszonylag sok parkoló autót láttunk, de kirándulókkal eleinte alig találkoztunk. Szinte még el sem indultunk, már meg is álltunk: egy szimpatikus, száraz patakmederben megtízóraiztunk. 
Mint egy tündérmesében
A Bükkös-patak mellett haladt a turistaút, mi is ezt követtük. Gyakran megálltunk fotózni, a patak nagyon hálás témája volt a képeknek. Csendesen csordogált a víz, a parton mesébe illő fák álltak telizöld koronákkal, madarak csicseregtek békésen – a megtestesült nyugalom. 
Meglepő figyelmeztetés az erdőben – szerencsére nem volt éppen éleslövészet
A nyugalom nem tartott sokáig, mert a párhuzamosan futó betonút pár km után egybeolvadt a turistaúttal, és látszott, hogy nem csak nekünk jutott eszünkbe szombat reggel erre kirándulni. 
Ikon-kő
Az Ikon-kőnél megálltunk, megnéztük közelebbről. A kő eredete nem ismert, a szerb nyelvű felirat azoknak a szentendreiek szerbeknek a nevét sorolja fel, akik felújították az emlékhelyet – az nem derül ki, mit is újítottak fel pontosan. Egy évszám is szerepel, az 1862. A követ pár éve megtisztították és tájékoztató táblát is kapott. 
Dömör-kapui-barlang
A Dömör-kapui-barlang bejáratát csak messziről láttuk, le volt zárva omlásveszély miatt.  A járatot láthatóan mesterségesen kitágították, a kőbányászat idején tárnaként használták, de a járat vége már természetes jelleget ölt, járhatatlanul szűkké válik.
Vízesés
Kis séta után a Bükkös-patak vízeséséhez értünk. Kisebb tömegbe futottunk bele, közvetlenül mellette kezdődik a parkoló, úgyhogy idáig még a kényelmesek is elmerészkednek. 
A vízesés köveit mintha valaki szándékosan legózta volna össze ilyenre, egyszerűen ordított azért, hogy megmásszuk. A csapat nagyja így is tett, engem is beleértve. 
Erre csordogál tovább a patak
Melian felajánlotta a választás lehetőségét: megebédelünk vagy előtte mászunk fel a Kőrösi Csoma emlékműhöz. Még ebéd előtt túl akartunk lenne a hegymászáson, úgyhogy nekiveselkedtünk: kapkodtam a levegőt én is, mire felértünk. 
Szomorú történet, de a hegyen még tavaly nyárig kulcsosház volt, mi már csak néhány vasat és törmeléket találtunk, elbontották az egészet. Pedig képek alapján kifejezetten jó állapotban volt, nem is értem. 
Megbontott hegy
Több kilátópont mellett is elmentünk, mire az emlékműhöz értünk. Ezekről a helyekről látni lehetett az egykori kőbányászat nyomait: a hegyek sebei nem hegedtek be. 
Kőrösi Csoma emlékmű
Az emlékműnél megpihentünk, gyönyörködtünk a tájban. Én az ottani geoládát kerestem, de sajnos nem találtam meg. Közben fox átnevezte Kőrösi Csomát Csőrösi Komára – sose fog kitörlődni az agyamból, és tuti egyszer így fogom mondani véletlenül. 
A visszaút kevésbé volt fárasztó, csak a legmeredekebb részeken kellett óvatosan lépkedni, hogy ne csússzak meg a köveken. Úgy éreztük, most már igazán megérdemeljük azt az ebédet. 
Melian hangulatos fotója a Rengeteg büféről, fox integet a távolban (Fotó: Melian)
A Dömörkapu Rengeteg Büfé aznap nyitott meg újra. Most jártam ott először, de engem teljesen meggyőztek a grillsajtos tállal, eszméletlen finom volt. A vírus óta ez volt az első alkalom, hogy valami helyen ettem, nagyon felszabadító érzés volt. Bónuszként ebéd után olvastam, hogy hétfőtől Budapesten is elkezdődnek a lazítások, juhéjj. 
Soványka vízesés
Ebéd után újra útra keltünk, vissza Szentendre felé. A Lajos-forrás elágazó után egy újabb potenciális vízesést kerestünk fel, de csak vékonyan csordogáló vizet találtunk. 
Rét
A Bükkös-patak tanösvényig mezőn sétáltunk, kiértünk a fák alól. Szép volt körbe a kilátás, még a hegyeket is láttunk, ahonnan jöttünk. 
A völgy és a megbontott hegy, ahonnan jöttünk. 
A mezőn persze sütött minket a nap, azt hiszem, itt sikerült egy kicsit lepirulnom. 
A háttérben Szentendre
Ahogy közeledtünk Szentendréhez, egy kisebb farm mellett vitt az út, ahol kecskék ugráltak szénabálákon. Nagyon aranyosak voltak! 
Kecskehad
A Bükkös-patak tanösvénytől megint megnőtt a népsűrűség, érezhetően a város szélén jártunk már. Egy ponton lecsatlakoztunk az útról, és a patak mellett telepedtünk le Bent hallgatni, ahogy szetáron játszott – végig hozta magával a túra alatt. Meditálós, andalító volt a zene, a csobogó patak mellett igazán hangulatos volt. Közben a mókust figyeltem, aki megmutatta ezt a szép helyet, az ugrándozásával hívta fel a figyelmemet, és a zeneszó alatt is az egyik közeli fán mászkált. 
Itt ültünk le
Mire a HÉV állomásra értünk, rendesen elfáradtunk. Elmondani nem tudom, mennyire jó volt társaságban kirándulni. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s