Ennyire tökéletes túranapunk rég volt, mint a Boldogkőváraljától Regécig tartó csupán 17.5 kilométeres kis szakasz. A túra tervezésekor azt vettük figyelembe, hogy bár a 26-os egy viszonylag rövidebb szakasz a maga 54 kilométerével, de van benne egy összefüggő, elég húzós 25 km-es rész Regéc és Makkoshotyka között, amit nem nagyon lehet megszakítani. Úgy döntöttünk, a szakasz elejét egynapos túrában csináljuk meg, esélyt adva magunknak, hogy a maradékot egy kétnapos túra alkalmával járjuk le. Az első nap a várlátogatásról szólt, maga a konkrét túra csak a második napon indult.

2024. április 14. vasárnap
Időben oda akartunk érni Boldogkőváraljára, hogy legyen időnk megnézni a várat. A 10:25-ös vonattal mentünk a Keletiből, Encsen másfél óránk lett volna átszállni. Ludas környékén aztán bő fél órát álltunk a semmi közepén, valami gond volt a felsővezetékre csatlakozással, így végül annyit késtünk, hogy Encsen alig fél óránk maradt a buszig. Arra éppen elég volt, hogy az Éva cukrászdában gyorsan megigyunk egy kávét és megegyük az év első fagyiját. (Volt gluténmentes tölcsér!)

Három után nem sokkal már Boldogkőváralján voltunk, a buszmegállótól kb. 100 méterre fekvő BoldogKőHázban lepakoltunk a kis apartmanunkban. Nem tétlenkedtünk sokat, siettünk a várhoz, ami aznap estes 6-ig volt nyitva. A nagy sietségben csak a vizes kulacsom maradt a szálláson, pedig szükség lett volna rá, mert bolond nyári idő volt, majdnem 30 fokkal. Hiányoltuk is, amikor a várhoz vezető turistaúton kapaszkodtunk felfele.

Amikor felértünk, egy legelésző lóval találtuk szembe magunkat, aki láthatóan elég nagy sztár volt a látogatók körében. A vár maga egy andezittufa sziklán helyezkedik el, és elképesztő látványos. Tele van az instagram utazós szekciója fotókkal a nemrégiben épített sziklakijáróról, ami tényleg baromi jól néz ki.

Boldogkő vára azért nem úgy nézett ki pár éve, ahogy jelenleg: az elmúlt években tetőt kapott, a falakon körbe gyilokjáró épült rá, és a már említett kilátópont is megépült. Hogy ez jó vagy rossz… hát még mindig jobban járt, mint a diósgyőri vagy a csókakői vár. (Itt láthatók képek a felújítás előtti állapotokról: https://varlexikon.hu/boldogko.)

Nem tudni, pontosan mikor épült a vár, de a 13. század végén már említik egy oklevélben. Érdekes a neve, lehet, hogy nem is annyira “boldog”, hanem inkább “Bodó”, a szikla is, amin áll, a Bodókő-hegy névvel bír, és a várat is említették Bodókő néven. A legendárium szerint egy Bodó nevű aszalómester bújtatta IV. Béla királyt egy pincében a tatárok elől, aki ezért cserébe odaadományozta neki ezt a birtokot, ahova Bodó várat épített.

A vár jelentősége abból fakadt, hogy a Kassára vezető utat és a Hernád völgyét lehetett innen felügyelni. Gyakran cserélt gazdát, nehéz is követni, éppen ki lakta/bérelte/birtokolta. Az mindenesetre biztos, hogy 1702-ben tették lakhatatlanná a labancok, majd ötven évvel később az akkori tulajdonosa felújításokat végzett az épületen neogótikus stílusban, ez a mai napig látható például az ablakokon. Feltárását az 1960-as években kezdték. Ma már nehezen elképzelhető, de a 90-es évek közepéig turistaszálló működött benne. (Ahogy egyébként Várgesztesen is, ahol annak idején még MTT-s Tavaszi Találkozó is volt. Ha már MTT, Boldogkőváralján tábor volt, de akkor már nem volt szálláshely a várban.)

Számoltunk vele, hogy sok időt töltünk a várban, tényleg sok mindent meg lehet nézni. Épp egy lovagi bemutatóra értünk oda, amin a lovagok fegyvereiből kaptunk érzékletes bemutatást.

Izgalmas volt a lovagterem mellett lévő kis konyha, ahol korabeli fűszereket szaglászhattunk, Fox meg is állapította, hogy ő lett volna a borsoló – a középkorban ő felügyelte a fűszereket (amik baromi drágák voltak), és az ételek ízesítéséért is ő felelt.

A kilátás persze iszonyat szép volt. Kimentünk a sziklára, körbejártuk a gyilokjárót, lenéztünk a pincébe is, bejártuk az egész várat.

Utána még egy sütit és fröccsöt elfogyasztottunk a vár alatti kávézőban, aztán lesétáltunk a faluba. A Bodókő pizzériába ültünk be vacsorázni, én grillsajtot ettem salátával, és folytattam a fröccsözést. Egészen sötétedésig maradtunk, a kivilágított vár kellemes látvány volt a fröccs mellé. Mikor elindultunk a szállás felé, egy megriadt őzzel néztünk farkasszemet, aki az út közepéig kimerészkedett, úgy hessegettünk le onnan, nehogy elüssék. A szállásra érve még kifeküdtünk kicsit az udvarra csillagokat nézni, de sajnos rontotta az összképet az utcai lámpa, ami pontosan telibe világítja az udvart. Azért így is érdemes volt nézelődni, amíg elég álmosak nem lettünk az alváshoz.