2024. augusztus 23. péntek
Arra ébredtünk, hogy odakint szakad az eső. El akartunk menni a Stora Mölnesjön tó körül egy kis túrára, de szinte egész nap esett, ezért inkább maradtunk a városban. Délelőtt meglátogattuk a szomszéd utcában a Göteborgs glutenfria bageri gluténmentes pékséget (esküszöm nem ez alapján választottam szállást, már ott vettem észre, hogy létezik ilyen hely). Nagyon helyes kis üzlet, az eladó készségesen elmagyarázta, mi micsoda. Egész hétvégére bevásároltam zsemléből.

Délutánra olyan programot talált jóanyám, amire én elsőre azt mondtam volna, hogy lehúzás és tipikus turistaprogram, de jobb dolgunk nem lévén elmentünk az Oceanbus kétéltű busszal városnéző túrára. Az eső ellenére szinte teljesen megtelt a cápaszájú jármű.

Göteborg Svédország második legnagyobb városa, amit II. Gusztáv Adolf alapított 1621-ben, és eredetileg holland kereskedőkolónia élt benne – a harmincéves háborúban ugyanis a hollandok a svédek szövetségesei voltak, ezért igyekezett a király nekik kedvezni. A város tervezése is holland módi szerint történt, az utcák és csatornák hasonlóak ahhoz, ahogy a szintén holland tervezésű Jakarta kinéz. (Egyszer elmennék Jakartába megnézni, tényleg hasonlít-e.)

Egészen élvezetes kis városnézés volt, a szakadó esőben úgysem sétáltunk volna olyan sokat, hogy mindent bejárjunk, a buszból viszont szinte minden nevezetességhez eljutottunk, és idegenvezetést is kaptunk. A vezetés az én ízlésemnek kicsit túl poénkodós volt, de egyébként érdekes infókat kaptunk.

Az egy felejthetetlen élmény volt, amikor buszsofőrünk/hajóskapitányunk a Karib-tenger kalózai zenéjére padlógázzal belevezette a buszt a Göta-folyóba! Tettünk egy kisebb kört a folyón hajózva, megnéztük közelebbről a part menti épületeket, a régi cukorgyárat, a vörösre festett követ Göteborg határában, aminek az eredetét senki sem tudja, de időnként poénból emberek átfestik más színűre, aztán a város visszafesti.

A hajókázás után még mindig esett, nekünk pedig jólesett volna egy kávé. A piac melletti Kafé du Nordba ültünk be. Volt ebédmenü is, de más terveink voltak vacsorára, úgyhogy csak kávéztunk, közben a nap további programját terveztük meg.

Mikor kicsit alábbhagyott az eső, elsétáltunk a Trädgårdsföreningenbe, ami kertszövetséget jelent, gyakorlatilag egy hatalmas park rózsakerttel, pálmaházzal, folyóparti sétánnyal, vadludakkal és sok virággal. 1842-ben alapították, amikor a középosztály érdeklődni kezdett a városszépítés iránt. Olyannyira lelkesen kezdtek növénytelepítésbe, hogy Svédországban sokáig úttörőnek számítottak a parktelepítésben.

A rózsakert az egyik legnagyobb Észak-Európában, 1200 rózsafajt lehet megcsodálni és megszaglászni. Kicsit viharvertek voltak a bokrok, az eső mellé erős szél is érkezett.

A pálmaházat 1878-ban építették, 1000 négyzetméternyi trópusi növény között sétálgatnak a látogatók. Az épület egy részét éppen felújították, de a nagyját így is be tudtuk járni.

A kertből visszamentünk a folyó túlpartjára, és felkerestük az általunk igencsak kedvelt könyvesboltot, a Science Fiction Bokhandelnt. Azt hiszem, ezzel az összes létező üzletüket kipipálhatjuk, jártunk a stockholmiban (többször is), a malmöiben, és most már a göteborgiban is. Önuralmat gyakoroltam, és csak két könyvet vettem.

Vacsora előtt tettünk még egy kitérőt a Systembolagetbe, szerintem az üzlet minden gluténmentes söréből vettem legalább egyet, és még néhány cider is beugrott a kosaramba. Kis színes cetlikkel jelzik a különböző speciális söröket, így könnyen megtaláltam a gm opciókat.

Ahogy sétáltunk az étterem felé, utunkba került a Göteborgs domkyrka, ami egy hatalmas székesegyház a kis lakóházak és üzletek között a belvárosban. A város alapításakor egy ideiglenes templomot húztak fel ezen a területen, ami első épület volt Göteborgban, aztán 1633-ban adták át “végleges” épületet. Mondanám, hogy a mai is látható épületet, de ahogy az lenni szokott, az eredeti leégett, először 1721-ben – akkor még csak kisebb átépítésekkel javították ki a tűz ejtette károkat. 1802-ben megint tűzvész pusztított, ami után kénytelenek voltak teljesen újraépíteni a székesegyházat, ezt láthatjuk ma.

A belső térben a fehér falak dominálnak, de az arany díszítés mégis csicsássá teszi az összképet. A templom a göteborgi egyházmegye püspökének a székhelye.

Fox nagyon szeretett volna a mexikói Puta Mader étteremben enni, ami nekem sem volt ellenemre, hiszen teljesen gluténmentes hely. Amikor beléptünk, kicsit elbizonytalanodtam, mert túlságosan is elegánsnak tűnt, de voltak hozzánk hasonló átlagos öltözékű vendégek is, úgyhogy megnyugodtam. Nagyon hangulatos hely, az adagok pedig hatalmasak és finomak. Kezdésnek kértünk egy kancsó margaritát, az megalapozta a hangulatot. Balga módon kértem desszertet is, és egy akkora tortaszeletet kaptam, hogy alig bírtam megenni. Úgy gurultunk vissza a szállásra, annyira tele voltunk.

A szálláson még szendvicseket gyártottunk másnapra, és a Systembolaget szerzeményeiből csemegéztünk.