Dán út 2022 – 02_Roskilde

2022. június 16. csütörtök
Reggel a hostel közös konyhájában ettük meg az előző esti péksütit, aztán összepakoltunk és elindultunk a vasútállomásra. Útba ejtettük a közeli Science fiction bookhandeln-t, egyik kedvenc svéd boltunkat, természetesen nem távoztunk üres kézzel. A vasút felé megint ünneplő, fotózkodó diákokba futottunk, úgy tűnik, több napos ilyenkor az ünneplés.

Még egy kis Malmö

A vasútnál elkapott minket egy közvéleménykutató lány, és Malmöről kérdezgetett. Volt időnk a vonatra, úgyhogy válaszoltunk a kérdéseire. A koppenhágai vonat időben befutott, csütörtök délhez képest kifejezetten sokan voltak rajta, de volt ülőhelyünk. Végignéztük az Øresund hídról, ahogy Malmö egyre távolodik, a dán partok pedig közelednek, aztán átértünk a határon, mi pedig lebuktunk a föld alá.

Viszlát Malmö!

A koppenhágai vasútállomáson hamar megtaláltuk a roskildei vonatot, és bő fél óra alatt elértük Roskildét. Az első dániai utunk során egy alkalommal megszálltunk a viking hajómúzeum diákszállóján, és most ide tettük a főhadiszállásunkat. Kényelmesebbnek tűnt több napra egy helyen megszállni, így nem kell cipelni a csomagokat, és az árak is nagyon kedvezőek voltak – főleg Koppenhágához képest, ahol legalább duplaennyiért kaptunk volna egy szobát, ha szerencsénk van. Elsétáltunk a kikötőbe, és a Danhostel Roskilde recepcióján érdeklődtünk, ott hagyhatjuk-e a csomagokat – elvileg még nem tudtuk volna átvenni a szobát, hivatalosan 4-től van a check-in, és még csak 2 múlt. Szerencsére már készen állt a szoba a fogadásunkra, és megkaptuk a kulcsokat. Kellemes meglepetés volt, hogy a szobához saját fürdőszoba is jár (éljen!), és az ablakunk a lustán csordogáló csatornára nézett. Lepakoltunk, és átsiettünk a múzeumhoz.

Roskilde

Olyan borzasztóan nem siettünk, mert egy fagyira azért maradt idő. A múzeumban ott volt az öt hajó, most róluk se írok részletesen, mert pár éve már megtettem. Amire legutóbb nem volt lehetőség, az a kinti hajók megtekintése.

Viking hajó

Akkor a hajók le voltak fedve, nyáron sorban állnak a múzeum melletti kikötőben. Mind az öt viking hajóról készült legalább egy másolat: igyekeztek minél pontosabb, minél több szakértő bevonásával, hagyományos módszerekkel újra elkészíteni a hajókat. Nemcsak a turisták szórakoztatása miatt, hanem azért is, hogy működés közben elemezhessék őket. Az egyik, ma már nyugdíjazott hajóval elutaztak például Dublinba is, hogy kipróbálják, hogyan működhetett a valóságban a legénység munkamegosztása. Nagyon izgalmas dolgok ezek.

Roskildei múzeum kikötője, háttérben a katedrális

Közben a múzeum melletti füves részen autós találkozó kezdődött, oldtimerek és sportkocsit gyűltek a fűben, tulajdonosaik a járgányok mellett grilleztek. A kikötőben pedig a roskildei jazz napok első koncertjei kezdődtek. A jazz napok egyszerre volt áldás, mert bármikor kiugorhattunk este egy sörre, és átok, mert többször is bőven éjfél után értek véget a kifejezetten hangos, néha teljesen disszonáns dallamvilágú koncertek.

A fedélzet

Vacsorára a Viking pizzába ültünk be. Először a Snekken Trattoriába mentünk a kikötőben, de ott tapas jellegű vacsorát adtak volna, ami öt részből állt volna össze: ezek nagyja hal és hús. Én nem eszek se húst, se halat, jóanyám nem eszik halat, úgyhogy nem lett volna sok értelme ott enni. A pizza ehető volt, de semmi extra. Nagy elvárásaim nem voltak, ettünk már itt egyszer, tudtam, mire számítsak. 😀 A kis bódén belül ültünk le, és evés közben figyeltük, hogyan köröznek a sirályok a kinti asztalok felett, kajamaradékra várva.

Roskilde Jazz Days

Vacsora után kicsit pihentünk a szálláson, aztán kimentünk megnézni a jazz napokat. A sátor tele volt őszhajú emberekkel, akik élvezettel hallgatták a jazz muzsikát. Vettünk sört, kiültünk egy kőfalra a kikötőbe, és csak élveztük a hangulatot és a látványt: sétálgató emberek és kutyák, vitorlások hada, az öbölbe kicsordogáló kis hajók, lefelé mászó nap…

Kikötő sötétedéskor

Tettünk egy sétát is a kikötőben, gyűjtöttünk kavicsokat, néztük a naplementét (este 10 után!), és a vízben úszkáló apró medúzákat. Ez is egy olyan séta lesz, amire emlékezni fogok, amikor az utazások legemlékezetesebb, legnyugisabb pillanataira fogok gondolni. Csodásan békés volt minden.

Naplemente fél 11-kor

Az első napon még nem hamar véget értek a koncertek, az éjszaka csendes volt.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s