2022. június 16. csütörtök
Reggel a hostel közös konyhájában ettük meg az előző esti péksütit, aztán összepakoltunk és elindultunk a vasútállomásra. Útba ejtettük a közeli Science fiction bookhandeln-t, egyik kedvenc svéd boltunkat, természetesen nem távoztunk üres kézzel. A vasút felé megint ünneplő, fotózkodó diákokba futottunk, úgy tűnik, több napos ilyenkor az ünneplés.

A vasútnál elkapott minket egy közvéleménykutató lány, és Malmöről kérdezgetett. Volt időnk a vonatra, úgyhogy válaszoltunk a kérdéseire. A koppenhágai vonat időben befutott, csütörtök délhez képest kifejezetten sokan voltak rajta, de volt ülőhelyünk. Végignéztük az Øresund hídról, ahogy Malmö egyre távolodik, a dán partok pedig közelednek, aztán átértünk a határon, mi pedig lebuktunk a föld alá.

A koppenhágai vasútállomáson hamar megtaláltuk a roskildei vonatot, és bő fél óra alatt elértük Roskildét. Az első dániai utunk során egy alkalommal megszálltunk a viking hajómúzeum diákszállóján, és most ide tettük a főhadiszállásunkat. Kényelmesebbnek tűnt több napra egy helyen megszállni, így nem kell cipelni a csomagokat, és az árak is nagyon kedvezőek voltak – főleg Koppenhágához képest, ahol legalább duplaennyiért kaptunk volna egy szobát, ha szerencsénk van. Elsétáltunk a kikötőbe, és a Danhostel Roskilde recepcióján érdeklődtünk, ott hagyhatjuk-e a csomagokat – elvileg még nem tudtuk volna átvenni a szobát, hivatalosan 4-től van a check-in, és még csak 2 múlt. Szerencsére már készen állt a szoba a fogadásunkra, és megkaptuk a kulcsokat. Kellemes meglepetés volt, hogy a szobához saját fürdőszoba is jár (éljen!), és az ablakunk a lustán csordogáló csatornára nézett. Lepakoltunk, és átsiettünk a múzeumhoz.

Olyan borzasztóan nem siettünk, mert egy fagyira azért maradt idő. A múzeumban ott volt az öt hajó, most róluk se írok részletesen, mert pár éve már megtettem. Amire legutóbb nem volt lehetőség, az a kinti hajók megtekintése.

Akkor a hajók le voltak fedve, nyáron sorban állnak a múzeum melletti kikötőben. Mind az öt viking hajóról készült legalább egy másolat: igyekeztek minél pontosabb, minél több szakértő bevonásával, hagyományos módszerekkel újra elkészíteni a hajókat. Nemcsak a turisták szórakoztatása miatt, hanem azért is, hogy működés közben elemezhessék őket. Az egyik, ma már nyugdíjazott hajóval elutaztak például Dublinba is, hogy kipróbálják, hogyan működhetett a valóságban a legénység munkamegosztása. Nagyon izgalmas dolgok ezek.

Közben a múzeum melletti füves részen autós találkozó kezdődött, oldtimerek és sportkocsit gyűltek a fűben, tulajdonosaik a járgányok mellett grilleztek. A kikötőben pedig a roskildei jazz napok első koncertjei kezdődtek. A jazz napok egyszerre volt áldás, mert bármikor kiugorhattunk este egy sörre, és átok, mert többször is bőven éjfél után értek véget a kifejezetten hangos, néha teljesen disszonáns dallamvilágú koncertek.

Vacsorára a Viking pizzába ültünk be. Először a Snekken Trattoriába mentünk a kikötőben, de ott tapas jellegű vacsorát adtak volna, ami öt részből állt volna össze: ezek nagyja hal és hús. Én nem eszek se húst, se halat, jóanyám nem eszik halat, úgyhogy nem lett volna sok értelme ott enni. A pizza ehető volt, de semmi extra. Nagy elvárásaim nem voltak, ettünk már itt egyszer, tudtam, mire számítsak. 😀 A kis bódén belül ültünk le, és evés közben figyeltük, hogyan köröznek a sirályok a kinti asztalok felett, kajamaradékra várva.

Vacsora után kicsit pihentünk a szálláson, aztán kimentünk megnézni a jazz napokat. A sátor tele volt őszhajú emberekkel, akik élvezettel hallgatták a jazz muzsikát. Vettünk sört, kiültünk egy kőfalra a kikötőbe, és csak élveztük a hangulatot és a látványt: sétálgató emberek és kutyák, vitorlások hada, az öbölbe kicsordogáló kis hajók, lefelé mászó nap…

Tettünk egy sétát is a kikötőben, gyűjtöttünk kavicsokat, néztük a naplementét (este 10 után!), és a vízben úszkáló apró medúzákat. Ez is egy olyan séta lesz, amire emlékezni fogok, amikor az utazások legemlékezetesebb, legnyugisabb pillanataira fogok gondolni. Csodásan békés volt minden.

Az első napon még nem hamar véget értek a koncertek, az éjszaka csendes volt.