2025. március 31. hétfő
Félig pihenős napot tartottunk, mert az előző napok sűrűek voltak: mindig este 10 körül értünk haza, és már elég kimerültek voltunk. Koperbe autóztunk csak el, alig fél órányira a szállásunktól.

Koper a római köztársaság idejétől lakott, a legkorábbi leletek az i.e. 3.-1. századból származnak. Neve Kecske-szigetet jelent, hiszen tényleg egy városfallal körbevett sziget volt eredetileg. A 14-15. században annyira fejlett volt, hogy Trieszttel szemben is sikeres tudott maradni: a fő bevételi forrás a sólepárlás, mezőgazdaság és halászat volt. A 19. században bontották le a városfalakat, az egykori kapukból is csak egy maradt meg, és ekkor épült egy töltés úttal a szárazföldről. A városka körüli sólepárlókat idővel feltöltötték, így ma már alig van nyoma az egykori szigetnek. Jelentősége a Bécs-Trieszt vasútvonal 1857-es megépülésével erőteljesen lecsökkent, de aztán száz évvel később megkapta mai modern kikötőjét, ami jelentős áruszállítmányozási forgalmat bonyolít le Közép-Európa és a Távol-Kelet között.

A kikötő közelében tettük le az autót, és elsétáltunk a városi strandra. Ahhoz hideg volt a víz, hogy pancsoljunk, bár vittem a biztonság kedvéért fürdőruhát, de térdig azért besétáltam. Érdekes egy strand, egy elkerített kis öböl és két móló, ahol be lehet menni a tengerbe, mellettünk a hajókikötőben éppen egy óriási raktárhajóra pakolták a konténereket. Kicsit szürreális jelenet volt, hát még nyáron milyen disszonáns lehet!

A mini strandolás után elindultunk körbenézni az óvárosban, de nem jutottunk messzire. Az első szuvenírboltba bementünk, és alaposan feltankoltunk vásárfiából. A boltos olyan kedves volt, hogy vagy három-négy különböző pálinkából is adott kóstolót, hogy könnyebben döntsünk, de nem fukarkodott az adagokkal, úgy szédelegtünk ki a boltból.

Az, hogy Koper egy kis sziget volt, nagyon furcsa élmény: sétálsz az óvárosban, és elképzeled, hogy egy szigeten vagy, miközben az alacsony épületeken túl teljesen beépült már a környék irodákkal és sokemeletes lakóházakkal. Hangulatos volt a régi rész, a keskeny és macskaköves utcák igazán középkorias hangulatot árasztottak, és turisták is alig akadtak.

Koper óvárosának főterét Tito térnek hívják, ami szokatlan egy óváros esetén, de a szlovénok valamiért megtartották ezt a nevet… Korábban mindenféle neve volt: Plathea comunitatis, Trg, Piazza Roma, Piazza del Duomo, aztán Tito tér, majd Köztársaság tér, de a második világháború után visszanevezték Tito térre.

Velencei hatások érvényesültnek a főtéren, minden irányból történelmi épületek veszik körbe: műemlék épületek, egy katolikus templom és a harangtorony, amit Dave meg én megmásztunk, Fox addig lepihent a szemközti egyetemi épületnél. Nagyon modern a beléptetés: a tér túloldalán lévő tourinform irodában kell jegyet venni (ami mellesleg a 13. században épült prétori palotában üzemel), a torony bejáratánál már csak a QR-kódot kell egy leolvasóhoz érinteni.

A koperi harangtorony 54 méter magas, 204 lépcsőfok visz a tetejére. Valószínűleg állt itt egy román stílusú erőd a 12. században, amit a 15. században átépítve született meg az eredetileg önálló torony – később, 1488-ban csatolták hozzá a Nagyboldogasszony-székesegyház épületéhez. A Szent Nazarius-harang, ami a toronyban található, a legrégebbi Szlovéniában: 1333-ban készítették Velencében.

Egészen a legtetejéig felmehettünk, jóval a harangok fölé, a szabad kilátóig. Pont elkezdett csöpörészni az eső, amikor körbejártunk, innen is szép volt a kilátás. Egészen Triesztig ellátni, ami tekintve, hogy milyen közel van, nem is olyan nagy teljesítmény.

Beugrottunk a helyi Coopba valami ebédszerűt venni, mert gluténmentes étteremről itt csak álmodni lehet – bezzeg előző nap Triesztben a Find me glutenfree app ezernyi helyet jelzett, ahol van gm opció. A fiúk szendvicseztek, én jobb híján csipszet ropogtattam. Egy leeső csipszdarabra teljesen megőrültek a körülöttünk grasszáló galambok, seperc alatt befalták.

A Nagyboldogasszony-székesegyházba is besétáltunk, nem volt ott rajtunk kívül senki. Ezt a templomot a 12. század első felében építették román stílusban, majd később gótikus stílusjegyekkel ellátva építették át. 1460-ban egy földrengés után a homlokzatát már reneszánsz stílusban alakították át, aztán a velencei uralom alatt barokk elemeket is kapott. Belülről egy teljesen átlagos katolikus templom hatását kelti.

Közeledett egy vihar, a szél is feltámadt, ezért úgy döntöttünk, kereket oldunk. A tenger haragosszürke volt és vadul csapkodtak a hullámok, amikor visszafele tartottunk az autóhoz, a szél majdnem elvitt minket. Rákezdett az eső is. Piranba is el akartunk nézni, de az időjárás inkább hazazavart minket. Így legalább volt még időnk este egy jó penne arrabbiatát főzni és kényelmesen borozgatni.