Hallstatt is egy régi álmom volt, ami 2023 decemberében végül valóra vált. A hagyományoknak megfelelően megint kiválasztottunk egy helyszínt december elejére, ahova elmentünk karácsonyi vásározni, és most a mesebeli alpesi városkára esett a választásunk. Jóanyám is csatlakozott, egy ideig úgy tűnt, kishúg is, de ő végül nem tudott jönni.

Az utazás tervezése meglepően bonyolult volt. Bécsből ritkán indulnak közvetlen vonatok Hallstattba, ami pedig értelmes időben, reggel indul, azt neccesen lehet elérni Budapestről. (Pár perc áltszállási idő lett volna csak, amit a MÁV állapotait ismerve nem mertünk bevállalni.) A megoldás az lett, hogy már csütörtök este Bécsbe utaztunk, hogy másnap csak ki kelljen menni a Hauptbahnhofra az IC-hez. A terv tökéletes volt, már dél körül Hallstattba értünk volna a közvetlen járattal. Írtam szállásadónknak, még becsekkolás előtt lerakhattuk a holmijainkat, de belebegtette azt is, hogy akár el is foglalhatjuk a szállást korábban, ha úgy alakul. Igen ám, de két nappal az utazás előtt e-mailt kaptam az ÖBB-től, hogy a vonatunk egyszerűen nem fog elindulni. Wtf. Újratervezés. A közvetlen vonat ezzel kiesett, de Attnang-Puchheimben a legtöbb vonatról át lehetett szállni kis regionális vonatra, így kicsit macerásabban, de oda tudtunk jutni.

2023. december 7. csütörtök
Munka után Flixbusszal mentünk Bécsbe, ahol a már jól bejáratott Hotel Allegróban szálltunk meg. Egyetlen, ám rendkívül fontos programunk volt aznap estére: elmenni a Christkindlmarktra a Rathausplatzon. Zárás előtt voltunk egy órával, mire odaértünk, de a tömeg méretéből erre nem nagyon lehetett volna következtetni: most többen voltak, mint a nyitónapon novemberben.

Ha valaki olvasta a novemberi utunk beszámolóját, és azóta azon izgul, vajon megvettem-e a könyvet: naná, hogy megvettem! Wunderbare Weihnachtszeit a címe, és nem is a mesék vagy versek fogtak meg igazán, hanem Marjolein Bastin meseszerű illusztrációi. Csodaszépek. Onnantól kezdve, hogy megszereztem zsákmányomat, semmi nem tudta a kedvem szegni, még az sem, hogy nem találtunk semmilyen gluténmentes finomságot nekem – ittam helyette inkább még egy forralt bort.

Még nagyban nézelődtünk, amikor hirtelen elsötétült a vásár – lekapcsolták a fényeket. Tudtuk, hogy hamarosan zárnak, de azt nem sejtettük, hogy ilyen drasztikusan történik mindez. A tömeggel mi is elindultunk hát vissza a hotelbe.

2023. december 8. péntek
Mivel a közvetlen IC-t törölték, egy korábbi vonathoz mentünk reggel a Hauptbahnhofra. 7:55-kor indult a linzi IC, amivel Attnang-Puchheimig utaztunk. Volt kényelmes helyünk, odafele még makramézni is tudtam. A hallstatti vonat viszont már nem volt ilyen sima ügy: ha azt mondom, tele volt, akkor óvatosan fogalmaztam. Később jöttem rá, hogy december 8 munkaszüneti nap Ausztriában, a szeplőtelen fogantatás napja – portugál kollégáim sem dolgoztak aznap, és 2019-ben Olaszországban is ugyanebbe futottunk bele. Mivel nem volt iskola sem, sokan felkerekedtek, hogy síeléssel töltsék a napot a környék pályáin, így tele volt a vonat lécekkel. Szerencsére folyamatosan szálltak is le emberek, úgyhogy a végére lett ülőhelyünk. Már maga a vonatút is gyönyörű volt, hegyek és tavak között vittek a sínek.

Hallstatt vasútállomása nem a településen van, oda még komppal kell áthajózni. A kompokat a vonatmenetrendhez igazítják, autóval nem is közelíthető meg az állomás. Gyorsan megtelt a kis hajó utastere, a többség állt, de szinte mindenki ámulva figyelte a közeledő kis települést.

Hallstatt területén már az újkőkorban, i.e. 5000 környékén is éltek, erre utal az ott talált kőbalta, ekkor kezdődhetett a sóbányászat is. A vaskorból egy egész temető fekszik 1300 sírral a sóbánya mellett, a hallstatti kultúra elnevezés is innen ered, a sírokban talált leletek alapján meghatározott kulturkört jelöli. Ez egy halomsírokat építő, vaseszközöket nagy számban használó kultúra volt. A sóbányászat a mai napig folyik, ezzel a hallstatti a világ legrégebbi, még működő bányája. A 19. században épült az első út a városkába, addig csak hajóval és keskeny ösvényeken keresztül volt megközelíthető. 1997 óta az UNESCO világörökség része, és virágzik a turizmusa.

Az eredeti tervek szerint csak fél egy körül értünk volna a faluba. Szállásadónkat nem terheltem a tervek utolsó pillanatos megváltozásával, úgy voltunk vele, hogy addig beülünk valahova kávézni, úgyis biztosan fáradtak leszünk a korán kelés és az utazás miatt. Valóban jólesett volna egy kávé, de megtapasztalhattuk, milyen a nagy turistaáradattal érkezni Hallstattba: egyrészt jöttünk mi a komppal, a másik irányból pedig, a parkolók felől a buszos turistacsoportok.

Döbbenetesen nagy tömegen kellett átvágnunk magunkat a kis településhez képest, és esélytelen volt a központban olyan helyet találni, ahova befértünk volna. Kijjebb sétálva, a sétálóút elejéhez közeledve bukkantunk rá a Maislinger cukrászdára, ahol egy család megosztotta velünk az asztalát, így tudtunk leülni kávézni. Éppen elindultunk vissza a központ fele, mikor hívott szállásadónk (akik szintén Sonja), hogy készen áll az apartman, átvehetjük. Juhú!

Az Apartment Müllerstiegéhez hosszú, meredek lépcsősor visz fel, ide másztak fel a turisták panorámát fotózni. Mindig nagyon kúlnak éreztem magunkat, amikor mi csak belibbentünk a kis zárt kapun, mint a bennfentesek. Az apartman egyszerűen tökéletes volt: két szint, lent egy háló és a fürdő, fent a másik hálószoba, kis konyha, tágas étkező-nappali, erkély, és olyan kilátás, amit képeslapokon lát az ember. Emellett végtelenül otthonos és bájos volt a lakás, tudnék élni benne.

Sonja minden fontos tudnivalót megosztott velünk, látszott rajta, hogy lokálpatrióta – a helyi boltot nem is javasolta, mert silányak a termékeik, és elmesélte, hogy szeretnének egy szövetkezetet létrehozni és a saját, jobb minőségű áruikat eladni, de sajnos kénytelenek voltunk elmenni a silány boltba, mert nem volt nálunk más, csak maradék szendvicsek.

Visszasétáltunk hát a buszparkolókhoz, és bevásároltunk a szupermarketben. Tényleg nem volt valami bő a választék (laktózmentes tej nem volt, ahogy gluténmentes kenyér sem), de azért pár ebédnyi alapanyagot be tudtunk szerezni. Nem nagyon terveztünk éttermezni, Hallstatt nem egy gluténmentes fellegvár, néhány helyen tudtam volna enni talán, de a gm kaja általában hús lett volna. De megoldottuk, volt konyhánk. A cukrászdában láttam, hogy vannak gm félkész bagettjeik, abból feltankoltam, ha már kenyeret nem kaptam.

A szálláson Fox készített nekünk egy jó shakshukát, evés után kicsit pihentünk, aztán lemásztunk a faluba megnézni a karácsonyi vásárt és sétálgatni. Szállásadónk is javasolta, hogy a vásárt mindenképpen látogassuk meg.

A vásár a főtéren állt, egyszerűen bájos volt az is: az ódon, színes házak által körbeölelt kis tér tele volt élettel, forralt bor és sülthal illatával, az erkélyen egy fúvós banda játszott karácsonyi dalokat, turisták és helyiek vegyültek a forgatagban. Jó volt a hangulat, minket is magába szippantott, kedélyesen forralt boroztunk.

Kezdtünk fázni, és a bor után egy kis desszertre vágytunk, úgyhogy beültünk a Die Gemischtwarenhandlung nevű cukrászdába, ahol ettem egy finom Eszterházy-szeletet. Azon kicsit csodálkoztunk, hogy este 6-kor már bezártak, de úgy tűnt, akkortájt áll le az élet Hallstattban: a legtöbb turista eddigre már visszaszállt a buszba, aki pedig marad az éjszakára is, azok sokkal kevesebben vannak, szálláshely sincs olyan rettentő sok.

Még volt bennünk erő, így elsétáltunk a híres kilátópontig, ahonnan az összes instás fotó készül a templomról és a kikötőről. Az odavezető úton több helyen is figyelmeztető táblák jelezték, hogy a helyiek nagyon nem örülnek a hangoskodó turistáknak, úgyhogy csak csendesen. Abszolút megértem, és bármennyire hihetetlenül csodaszép Hallstatt, pont a rengeteg odalátogató miatt nem tudnék ott élni. Az egyértelműen látszik, hogy a többség tényleg csak egy napra megy (ami probléma, mert az amúgy is korlátozott infrastruktúrát használják, de vendégéjszakáért nem fizetnek), esténként és éjszaka teljesen kihaltak voltak az utcák.

Visszamásztunk a szállásra, és az estét fonóval zártuk: Fox meg én horgoltuk (én akkor kezdtem, Fox tanítgatott), jóanyám kötött. Igazi bekuckózós téli estét tartottunk az erre legalkalmasabb helyen.