Alfa Fesztivál – 3. nap

Azóta húgom megállapította, hogy ha aznap este a pogó áldozata maradt volna a cipőm, mi is tarthattunk volna “cipő emlékkoncertet”. Mindenféle rosszindulat nélkül szakadtam, amikor ezt meghallottam.

Szóval a bor rejtélyét nem sikerült megoldanunk. Arra tippelünk, hogy a sátor felé botladozva összefutottunk valami jószívű részeggel, és ő töltött nekünk, de tényleg egyikünknek sincs emléke erről. Pedig Nóra ezen kívül mindenre emlékszik. A szexuális zaklatás biztonságiőrökre viszont határozottan emlékszem. A zuhanyzónál héderelő két szekus srác rendkívül humorosnak képzelte magát, miután megkérdezték, kell-e segítség a zuhanyzáshoz, mert segítenek szívese. Nagylányok vagyunk, megoldottuk egyedül is. Aki sátrat állítani tud egyedül, az zuhanyozni is. 😀

Az utolsó napon szembesültünk a fesztivál egyik legnagyobb hiányosságával – már az indokolatlanul drága alkoholon és kaján kívül – ; napközben egész egyszerűen nem voltak programok. Viszonylag korán felébredtünk, tekintve a sátrunk napos elhelyezkedését, és jobb dolgunk nem lévén bebuszoztunk Várpalotára. Órákat töltöttünk a teszkó parkolóban egy padon regenerálódva, és nem mi voltunk az egyetlenek. Elindultunk sétálni is, de nem találtunk semmi érdekeset, így inkább bevásároltunk sörből és visszamentünk. Előtte még húgom volt munkatársa, aki vagy nagyon részeg volt, vagy nagyon punk, de szerintem simán retardált, konkrétan Nóra ANYJÁNAK nézett. Utána azzal mentegetőzött, hogy 25-nek nézett, de a számok így se stimmelnek. Nem tudok mérges lenni igazából, annyira wtf az egész. Egyszerűen nem nézek ki ennyire öregnek, még a személyimet is el szokták kérni (főleg mióta megnyitottak a mutyiboltok tökéletesen hozzá nem értő eladókkal).

A bejárat előtt megiszogattuk a söreinket, különösebb atrocitás ezúttal nem ért minket. Mivel egész nap csak ténferegtünk, befetrengtünk még a sátrunkba kicsit pihenni. Mikor úgy éreztük, életképesek vagyunk, kibújtunk vackunkból, és kissé kétségbeesve állapítottuk meg, hogy a pénzforrásunk igencsak megcsappant. Ráadásul Nóra még rosszul is emlékezett, a majdnem tele doboz helyett pár törött szál cigarettát talált csak. Dohánytermékhez pedig legközelebb a város túlfelén lehetett csak jutni, hála a drága kormányunknak. Elég hamar adta magát a helyzet, hogy az estét elhagyott repoharak felkutatásával fogjuk tölteni, amiket 200 Ft-ért készségesen visszaváltottak. Hogy pontosan mennyit sikerült összeszedni, azt nem tudom, de megint rendesen berúgtunk, és hála ennek a technikának, elég sok koncertre eljutottunk. (Koncertek után érdemes körbenézni a színpadnál, olyan sok az elhagyott pohár.)  A Hősöket csak messziről hallgattuk, Hegyalján még bejött, de akkor nagyon részeg voltam, ezúttal egyáltalán nem tetszett. Voltunk Prosecturán, Akelán, a Balkan Fanatik végén, Belgán (egykéthá!), és Subb bass monsteren is.

Két epic indokolatlanság történt, az egyik még az előző napon. Összetalálkoztam az egyik biztonságiőr fiúval, aki Hegyalján a tőlünk nem messze lévő kaput őrizte és elég jól összehaverkodtunk vele. Megismert, emlékezett ránk és beszélgettünk is. 😀 Kicsi a világ. A másik egy epikcuki történet, ami után csak mosolyogtam, mint egy hülyegyerek. Odajött egy hippilány, és cigit kért tőlem. Tekintve, hogy Nórával felesben szívtuk azt az nem teljesen egy doboz cigit, amim maradt, és annak is a legvégén jártunk, azaz egy egész és egy törött szálunk volt, ismertettem vele a tényállást. Azt hittem, ennyiben maradunk, de nem. Kb. 10 perc múlva visszaszaladta, a kezembe nyomott egy szál cigit, majd eltűnt. Ilyen kedves emberrel rég találkoztam. ^_^

A bejárat

Hogy végül miért és mikor mentünk aludni, azt nem tudom, de sejtem, hogy köze lehetett a sör elfogyásának a dologhoz, valamint annak a ténynek is, hogy reggel 7-re jóapánk kocsival ígérte magát, hogy hazavigyen. Nagyon nem akartunk buszozni, plusz így elihattuk a buszpénzt is, ami nem egy utolsó szempont.

Végkonklúziónak talán annyit, hogy vegyes volt ez a fesztivál. Az, hogy mennyire éreztük jól magunkat, sokszor nem a programokon, hanem magunkon és a többi kedves emberen múlt. Iszonyatos hiba, hogy napközben nem tudták mivel elfoglalni magukat a fesztiválozók, az infopultosok nem rendelkeztek infókkal, a tájékoztatás is hiányos volt, a biztonságiak időnként túllépték a hatáskörüket, az már csak kellemetlen apróság, hogy a kempingben sátrazásra alkalmatlan volt a talaj. Pofátlanságnak tartom viszont, hogy a szervezők pont az olcsósággal hirdették a rendezvényt, és nem lehetett abszolút semmit bevinni, borzasztó drága volt minden, kezdve a 990 ft-os hamburgerrel a 400 Ft-os sörig. Igaz, utolsó napra az addig 350-es főtt kukorica ára lement 200-ra, amit ki is használtunk, de a zsíros kenyér, ami az egyetlen igazán olcsó kaja volt, az elfogyott. Kedvesek voltak viszont az emberek, volt valami családias hangulata a fesztiválnak. Sokan családostul kint voltak, este 11-kor is viszonylag sok gyereket lehetett látni (amivel én nem feltétlenül értek egyet, no de nem én nevelem őket). Jó volt a felhozatal, a koncertek nagyon jók voltak, és indokolatlanságban sem volt hiány. Látszik, hogy első alkalommal szervezett fesztiválról van szó, ahhoz képest korrekt volt, de van még bőven min csiszolni. Annyit viszont simán megért, hogy ingyenbérlettel ott költsem a pénzt három napig. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s