Adós vagyok még a londoni út utolsó napjának beszámolójával.

Az utolsó teljes napunkat fox családjával töltöttük. Egy kiadós english breakfast után eltömegközlekedtünk a Royal Dockshoz, ahonnan a libegő indul. A londoni libegőt 2012-ben nyitották meg, az olimpiára készült. Átvisz a Temze felett, és az O2 aréna környékén van a másik vége. Maga a libegés elég jó élmény, de az az igazság, hogy a panoráma elég csúf. 

Fotóztam, de nem mutatok több képet, tényleg nem szép. Szó se róla, tök jó, hogy kipróbáltuk, szeretem az ilyen attrakciókat, de a kilátás egyáltalán nem szép. Nem csodálom, hogy annyira nem népszerű látványosság. 

Beslisszoltunk az O2-be pisilni – mit slisszoltunk, táskamutogatós security check volt a bejáratnál. Londonban tényleg az van, hogy nem szaroznak, inkább ellenőriznek mindenhol, minthogy para legyen. 

Buszra szálltunk, de pár megállóval úticélunk előtt dugóba keveredtünk, úgyhogy gyalog közelítettük meg a greenwichi királyi parkot. A park tele van kövér mókusokkal, akik egyáltalán nem félnek az emberektől, simán odajönnek elvenni a kaját, ha adsz nekik.  

Felsétáltunk az obszervatóriumhoz. Belépőt szednek, ha rá akarsz állni a félkört jelölő lécre, úgyhogy ezt az élményt kihagytuk.   

Mi inkább kint fotózkodtunk az óránál.

Mikor meguntuk a nézelődést, lesétáltunk a tengerészeti múzeumhoz. Eredetileg itt is a mosdó volt a cél, de bent ragadtunk. Nem néztünk meg mindent, mert ahhoz nagy volt, az időnk pedig kevés. 

A múzeum után elmentünk ebédelni. Életemben először ettem fish and chipset. Valahogy úgy képzeltem, hogy szétomlik a hal a számban és citromos lesz, de a valóságban halat ettem sültkrumplival, semmi extra. Kicsit szomorú vagyok, hogy már tudom, milyen, így már nem olyan misztikus. 

Ha már ott voltunk, meg akartuk nézni a Cutty Sarkot, de pont pár perccel maradtunk le az utolsó csoportos vezetésről, így nem mehettünk be. 

Közben besötétedett, foxszal megittuk életünk legdrágább forralt borát (5 font volt 2 dl, ha jól emlékszem), majd menetrend szerinti hajójárattal visszahajóztunk a belvárosba. Mozgó hajóról nem volt egyszerű fotózni, egy idő után fel is adtam, csak a Tower Bridge-ről próbáltam pár képet lőni. 

Ezután foxszal ketten folytattuk tovább az estét. Elmentünk a Victoriára, majd az MTT éppen londonban tartozkodó különítményével beültünk egy hangulatos pubba. Az biztos, hogy több sört ittunk, mint amennyit a pénztárcánk tartalma alapján terveztünk, de ha egyszer végig kell kóstolni a legizgalmasabb nevű ale-eket, akkor nincs mese. 

A következő nap már tényleg csak a pakolásról meg az utazásról szólt. Terveztük, hogy ha belefér, beugrunk a British Museumba megnézni a rosette-i követ, de nyilván nem fért bele. Emiatt kicsit szomorú vagyok, de legalább egy néznivaló maradt legközelebbre. 

A hazaúton nem történt semmi izgalmas. Nagy szél volt, amikor felszállt a gép, volt turbulencia rendesen, de előnyünkre vált. A kedvező szélirány miatt fél órával hamarabb értünk Ferihegyre, mint a menetrend szerint kellett volna.

Mit is mondhatnék, nagyon cool volt London. Engem teljesen magával ragadott a multikultisága, a pezsgés, és hogy közben mégis áthatja a történelem. Egyszerűen borzasztó pozitív a város hangulata. Hjaj, mennék is vissza!