Kényelmesen sétálva vágtunk át az erdőn Borzavár irányába. Nem turistautat követtünk, hanem erdészeti utakat, de nagyon nem tudtunk volna amúgy sem eltévedni, így vagy úgy, de az összes út Borzavárra vezetett.

Kellemes időnk volt.

A kis csapat – plussz én, a fotós

Borzavárra megérkezve tartottunk egy pihenőt, szisszentek is a sörök rögtön. 😀

Csinos volt a kilátás

Innen a Csárdás-völgyön keresztül haladtunk a falu másik végéből induló Keskeny-dűlő felé.

Csak a lányok!

Útközben természetesen fotózkodtunk is.

Magányos fa.

Az ebédünket egy magasles tetején fogyasztottuk el, nagyon hangulatos volt.

Legjobb lakoma

Innen eltéveszthetetlen út vezetett Porva-Csesznek irányába. Nem sokkal a vasúti megállóhely előtt egy domboldalon muflonokat láttunk szaladni. Nagyon meglepődtünk, én speciel sosem láttam erdőben ilyen lényeket. Fotót sajnos nem sikerült lőni róluk.

Ahogy elértük Porva-Cseszneket, meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a magunkkal hozott nem csekély sörmennyiség elfogyott, úgyhogy feltankoltunk a büfében.

Cuha

Porva-Csesznekről a hazaút kb. 6 km. Gyerekkorunk óta ismerjük ezt a vonalat, és bár most is szép volt, nagy meglepetéseket nem tartogatott a számunkra. Két helyen kell átkelni a Cuhán, ami kicsit nehézkes volt, kicsit magasabb volt most a vízszint, mint nyáron.

Hóvirágmező!

Cuha mégegyszer.

A táv, amit megtettünk, 11-12 km lehetett összesen. Az út alapvetően jól járható, Borzavár után kellett csak egy olyan éren átkelnünk, ahol a kijelölt átkelőt elmosta a víz, de nagyobb ugrással mindannyian szárazon megúsztuk. A Cuha néha trükkösebb tud lenni, de érdemes figyelni a vasúti töltést: ha átfolyik alatta a patak, érdemes megkeresni azt a szakaszt, ahol a víz értintése nélkül át lehet kelni.

Idén sokat fogok túrázni, nagyon rákaptam. ^_^