Terepen

Kezdem már kicsit unni, hogy mindig ugyanazt a kört futkosom oda meg vissza a Margitszigeten. Egyszer már terveztem terepre merészkedni a Bakonyban, de akkor az időjárás keresztbetett. Most Borsodban próbálkoztam ugyanezzel, ezúttal sikeresen.

Két hete a hétvégét foxéknál töltöttük Ivánkán. Pakolás közben annyira koncentráltam, hogy semmilyen futós holmim ne maradjon otthon, hogy szinte minden egyebet elfelejtettem elrakni, fox hozta utánam még a fogkefémet is. Borsodot nagyon imádom egyébként! Régen nem hittem volna, hogy egy ilyen rosszhírű megye hogyan lehet szép, biztos iparvidék az egész. Rendesen meg is lepődtem, amikor kezdtem felfedezni a környéket, és rájöttem, hogy Borsod amúgy gyönyörű és bájos. Úgyhogy nagyon akartam futni egyet ott.

Egy laza 5-6 km-re készültem vasárnap. Előtte nézegettem a tájat, a lehetséges útvonalakat. Találtam egy földutat a vasút mellett, oda terveztem kimenni. Egy hátránya volt, hogy bő egy km séta előzte meg a főút mellett. Túl forgalmas volt az út ahhoz, hogy már a faluban futni kezdjek. Hamar rá kellett jönnöm, hogy bár a vonatról kellemes földútnak tűnt, valójában elég kavicsos a terep. Árnyék kevés, a nap tűzött, megint sikerült kánikulában elindulnom. Most már tartok ott, hogy nem érzem rosszul magam, ha sétálnom kell azokon a futásaimon, ahol 30 fok feletti a hőmérséklet. Inkább sétálok, mint hogy elájuljak. Azt meg tudom, hogy 20 fokban nem kéne megállnom, szóval nem az erőnléttel van probléma.

Nem rossz, nem rossz
Futkároztam, szenvedtem kicsit a melegtől, de a táj szép volt. Bármerre néztem, dombok, füves mezők, a távolban erdők. (Oké, a hátam mögött Kazincbarcika, de oda nem néztem.) Gondoltam kalandozok egyet, elindultam a sínek túloldalán a töltésen. Az út egy idő után a töltés mögött folytatódott. Egyszerre volt megnyugtató a csend és az ösvény mellett magasra nőtt aljnövényzet, egyben ijesztő a gondolat, hogy tök egyedül futok egy úton, amiről csak sejtem, hol ér véget. Emberrel nem sokkal találkoztam, egyszer jött szembe három bringás srác, akik gondolom nem sűrűn látnak futót a környéken és úgy tűnt, nem nagyon tudnak hova tenni. Azon kívül, hogy meglepetésüknek hangot adtak, szerencsére békén hagytak. Kicsit azért gyorsítottam a biztonság kedvéért.
A töltés
Meglepően hamar visszaértem a kiindulási pontra. Elfáradtam, hogyne, fél liter vizet elkortyoltam útközben, kemény menet volt a meleg miatt, de vasárnap se lustálkodtam legalább. Jó volt, úgyhogy szeretnék gyakrabban terepre menni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s