Lillafüredi túra

Borsodban nem csak futni, kirándulni is nagyon jókat lehet. Most visszafele haladok az időben, mert a futást vasárnap ejtettem meg, túrázni előző nap voltunk. Eredetileg pancsolni szerettem volna Vadnán a tóban, de ott éppen egy motoros fesztivál zajlott, plusz az időjárás is inkább a kirándulásnak kedvezett.

Nem kapkodtuk el a dolgot, bőven benne jártunk a délutánban, mikor elindultunk. A cél Garadna volt kisvasúttal, majd onnan séta vissza Miskolcra, legrosszabb esetben Lillafüredig. 16:30-kor indult a vonat, aznap ez volt az utolsó járat. Még egy sört pont volt időnk meginni a Végállomás Bistorantban, aztán felvágtuk magunkat a vonatra. Nyitott kocsikkal közlekedik, a kalauz pedig a kocsi oldalán mászik végig egy pallón menet közben. Vicces volt nézni, ahogy az utasok meglepődnek, amikor egyszer csak valaki benéz kintről és kéri a jegyeket. 😀 (Mi is ugyanígy meglepődtünk természetesen.) Erdős vidéken haladtunk, elég mesés volt.

Idilli
Kilátás a vonatból
Garadnára érve kicsit csalódott voltam, mert azt képzeltem, hogy a visszaút előtt tudunk enni valami értelmeset. Egy büfé volt csak nyitva, ahol nasit lehetett kapni meg zsíros kenyeret, de nem volt túl bizalomgerjesztő. Úgy döntöttünk, hogy megkeressük a pisztrángtelepet és az ottani étteremben eszünk valamit: fox pisztrángot, én meg sültkrumplira csorgattam a nyálam. Elindultunk, de nem úgy megy az, hogy mondjuk van kijelölt turistaút Miskolcig, hanem összevissza kanyarognak turistautak a környéken.

Szurdok

Mivel térkép nem volt nálunk (hiba), találomra elindultunk a betonúton. Nemsokára elágazáshoz értünk, megtaláltuk a pisztráng tanösvényt. Logikusnak tűnt, hogy ha azt követjük, megtaláljuk az éttermet.

Haha, lol, rofl, nem.

Az hamar gyanússá vált, hogy az erdei út, ahol elindultunk, nem igazán tartalmaz olyan fát, amin lenne turistajelzés. És erősen emelkedett is, de úgy gondoltuk, tesz egy kisebb kanyart az erdőben, majd visszatérünk a pisztrángtelep felé. (Haha.) Térerő nuku, az út emelkedik, szerpentinszerűen kanyarog, és egy idő után kezdtünk légvonalban a kiindulás ponthoz közeledni. Még jó, hogy indítottam az Endomondo appot és legalább GPS alapján mutatta az útvonalat, amit bejártunk, így követni tudtuk, nagyjából merre járunk Garadnához képest. Már több mint egy órája követtük a rejtélyes, jelöletlen, ám meglepően széles utat, amikor nagyjából egy vonalba értünk Garadnával és találtunk lefele egy ösvényt.

Hegyről csörgedező víz

Úgy döntöttünk, inkább azt követjük, kezdett ugyanis sötétedni, és a másik út még magasabbra emelkedett, és átvitt volna minket a domb mögé, onnan meg ki tudja, merre. Visszaereszkedtünk hát oda, ahol betértünk az erdőbe. Mikor lett térerő és mobilnet, az Endomondo is be tudta tölteni a térképet. Ha maradtunk volna az úton, egy hatalmas kitérőt tettünk volna, utólag úgy nézem, több 10 km-eset, így is egy 5km-es kitérőt okozott ez a kavarodás. De nem baj, mert egyébként az erdő szép volt.

Biztonsági szelfi az erdőben: ha megtalálják a csontjainkat, tudjanak azonosítani 😀
Egyszer volt, hol nem volt egy széles vízmosás

Biztosabbnak láttuk a kisvasút vonalán folytatni utunkat. Kiderült, hogy a pisztrángos étterem egyébként is bezárt már 5kor, amikor mi még a vonaton ültünk, úgyogy esélyünk se lett volna ott enni. Cserébe legalább a telep mellett elhaladva hat hatalmas kuvasz ugatott minket majdnem megsüketülésig. Még jó, hogy a kerítés kitartott, meg is ettek volna azok a dögök.

Újmassai őskohó

Újmassán megnéztük az őskohót. Fazola Frigyes építtette 1813-ban, és amit nem gondoltam volna: a Hámori-tó létrehozását is ő felügyelte. A tó a Garadna- és Szinva-patakok találkozásánál lett kialakítva, innen nyerte a kohó a működéséhez szükséges vizet. A kohóban 1866-ban állt le a termelés, 1951-ben kezdték műemlékként helyreállítani. Van még itt egy kis múzeum, ami már zárva volt, a műszaki skanzent pedig a kerítésen át lestük meg.

Hámori-tó

Elkezdett szemerkélni az eső, de jobb híján sétáltunk tovább. Arról lemondtunk, hogy Miskolcig megyünk, a cél Lillafüred lett, ahonnan az utolsó buszok egyikével el tudtunk menni a városba. Nem sokkal a Hámori-tó előtt rátértünk a turistaútra. Olyan káoszos tábla jelölte az irányt, hogy voltak kétségeink, hova lyukadunk ki, de végül tényleg a kastélyszállóhoz érkeztünk. A tó környéke megérdemelt volna egy lassú sétát, de sietnünk kellett a buszhoz.

A kastélyszálló a tópartról

Miskolcon még ettünk hamburgert és ittunk egy sört fox barátaival, szerintem megérdemeltük. Összességében 14km-t sétáltunk, ha nem tettünk volna kitérőt, 9 km lett volna a Garadna-Lillafüred táv.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s