még két futás júniusból

Ezt se értem, miért nyáron (!!!) kell futós rendezvényeket szervezni, annyival boldogabb lennék, ha kellemes hűvösben lennének. Már várom az őszi versenyszezont. 
Fáklyás futás, június 22.
Kicsit csalok, mert a verseny nevében még az is benne volt, hogy “az olimpiáért”. Úgy tűnik, én belülről rohasztom a rendszert, mert egyáltalán nem támogatom a 2024-es budapesti olimpia tervét, de egy éjszakai laza 2 km-es futást elég vonzónak tartottam. A nevezés ráadásul ingyenes volt, 3000 hely volt, be is telt hamar. Az indulócsomagban volt világítós karperec meg egy lézerkardnak tűnő habszivacs “fáklya”, ami bekapcsolva színesen világított. Csodálkoztam, hogy érmet is adnak a befutóknak, de gyorsan rájöttem, miért. 
Az egész rendezvény ugyanis abszolút egy reklám/propagandaesemény volt, folyamatosan tolták a futók kezébe az olimpiás lufikat, kereplőket, világítós baszokat. A szpíker (a szokásos BSI-s arc) egyfolytában arról rizsált, milyen jó lenne egy budapesti olimpia. A táv 2024 m volt, ami a megpályázott olimpia éve, a menet elején pedig világító számokat vittek a futók, ami szintén a 2024 volt. Kicsit kényelmetlenül is éreztem magam, hogy most valszeg a jelenlétem alapján azt hihetik, hogy támogatom a pályázatot, de hamar megnyugodtam, ugyanis mögöttem is azt beszélték futók, hogy őket aztán nem érdekli az olimpia. 
Úgy terveztem, hogy most végre kipróbálom, milyet tudok 2km-en sprintelni, haha. Dehogy próbáltam. A Margit hídtól indult a menet, a rakparton végigfutottunk a parlamentig, majd a fordítótól vissza. Olyan szűk volt a hely, hogy max kocogni lehetett. Ráadásul ugye ez az a táv, amit bárki be mer vállalni, úgyhogy sokan nem is futottak, csak sétáltak. Próbáltam előzgetni, odafele még tudtam is, de a fordító után már esélytelen volt, elfogyott a hely. Laza 17 perc alatt értem vissza, ennél azért tudok jobbat. Mindegy, el lett mondva, hogy ez nem verseny. 
A célnál rendes befutócsomag volt, plusz az érem. Hát egészen groteszk a mérete, indokolatlanul hatalmas, ráadásul hülyén jön ki, hogy bár 22-én volt a futás, 23-i dátum szerepel rajta, mert az az olimpia napja. 
Vegyes volt az a rendezvény nekem, egyrészt a céllal nem értek egyet, én érmet se osztogattam volna 2km-re. Oké, hogy kell a reklám, de na, azért egy éremért meg kell szenvedni. Viszont nagyon hangulatos volt a sok világító cucc, szép volt az esti város, hazafelé a hídról nézve pedig gyönyörű volt, ahogy a sok kis fáklyás ember megtölti a híd alatti placcot. Grincseskedhetek, hogy nem tudtam futni az emberektől meg minek érem ekkora távra, de tök jó, hogy sokan jöttek, gyerekekkel is, hátha volt ez olyan jó élmény nekik, hogy gyakrabban futnak majd, és egy érem, még ha ilyen potyaérem is, elég motiváció lehet arra, hogy komolyabb távokon szerezzenek még többet. Mert érmet gyűjteni fun.

Lézerkard
Líthas futás, június 24.
Ezt természetesen csak én neveztem el. Líthas volt a Kecskehegyi kőfejtő katlanában, ahova idén is mentünk foxszal. Megnéztem, mekkora a táv otthonról, 5 km körüli, és úgy döntöttem, én nem buszozok, hanem futva teszem meg a távot. Mindig, mindig ki kell röhögnöm magam utólag, amikor ilyen hülyeségeket kitalálok magamnak. 😀 
A Szépvölgyin indultam. Az eleje még egész laza, majdnem egy km-et lefutottam, mire meg kellett állnom kicsit sétálni. Megint sikerült kánikulában futnom. Kis hátizsákban volt nálam pár cucc meg fél liter víz, még egy fél literes palack pedig a kezemben. Nem sok vizem maradt, mire felértem. Az biztos, hogy táskával többet nem futok, egész úton zavart.

Vegyesen futottam és sétáltam. Meleg, párás idő volt, az út csak emelkedett, én meg nem értettem, miért csinálom már megint ezt a szenvedést magammal. Jó lenne, ha lenne valami megegyezéses százalékarány, honnantól számít gáznak a futás-séta arány, mert úgy érzem, többet sétáltam, mint illett volna. Még így is az történt, hogy mire végre beértem az erdőbe, meg kellett állnom 5-10 perce kifújni magam, mert úgy dübörgött a szívem, hogy attól féltem, kiesik a helyéről. A határaimat feszegettem már megint.

Azt hittem, az erdőben majd jobb lesz, hát a francokat. Igaz, nem sütött telibe a nap, de ha lehet, még párásabb volt a levegő. Egy idő után gyanakodni kezdtem, hogy túlmentem, az Endomondo szerint ugyanis már rég átléptem az 5km-t. Kénytelen voltam google maps-en megnézni, hol van a katlan pontosan. Végül 5,6 km lett a táv, 400m-es szintkülönbséggel, bő 1 óra 2 perc alatt sikerült felérnem. Nagyjából így is terveztem, figyelembe véve az emelkedőt és a hőmérsékletet. Órákba telt, mire megszáradtam rendesen.

Igazi jutalom volt a futás után a társasággal nézni a naplementét, iszogatni, beszélgetni. Haza már nem futva, hanem sétálva jöttünk. Megszenvedtem ezt a futást, de innentől szerintem csak így megyek a kőfejtőhöz.

Ezért megérte felfutni

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s