Éorl háza – Helm öröksége, Tolkien tábor 2016

Nem voltam eddig képes a táborról írni. Nem mintha olyan súlyos poszttábori depresszióm lett volna, de valahogy nem bírtam rászánni magam. Na majd most!

A visszaúton baktattunk a tábor területétől a buszhoz, mikor azon fanyalogtam, hogy az első táborom óta nem jött vissza az a mélységes boldogság, amit akkor szinte végig éreztem. Attól tartok, az egyszeri alkalom volt, az elsőtáboros élményzuhatag hozta ki belőlem, ennyire új élmény tábor már nem lesz számomra.
Valójában akkor jöttem rá, mekkora coolság volt az a 10 nap, amikor begurult a busz Budapestre. Jöttek szembe a hányadék, uszító “Tudta?”- plakátok, és legszívesebben elsírtam volna magam, hogy miért kell nekem ezzel foglalkoznom, miért ilyen fos minden ebben az országban, miért nem vagyok Öregvárban és varrom a következő bőrtáskámat vagy játszok éppen hololót. És hogy egyébként mennyire hálás vagyok, hogy bő másfél hétig teljesen kivonhattam magam a hétköznapokból, előjöhetett újra a kreatív énem meg a csapatjátékos is. A tábor egy nagy feltöltődés, egy mély lélegzetvétel, amivel az ember megpróbálja kihúzni a két tábor közötti unalmas hétköznapokat. 
Idén rekormennyiségű táborozó volt, amit én is megéreztem. Talán emiatt is nem találtam a helyem sokszor. Most a dohányzórendet kifejezetten nem szerettem, mindig hatalmas tömeg volt, volt csapatás meg veretés, de olyan beszélgetések, amikben szívesen részt vettem volna, nagyon ritkán. Zenét hallgattunk, mindenki próbálta túlüvölteni a másikat, nem, egyszerűen nekem nem volt jó. Néha sikerült jót beszélgetnem, az mindig feltöltött, de az általában akkor történt, ha elszivárgott a tömeg. A jó beszélgetéseket viszont imádtam. ❤

A csapatom király volt, a csapvezeimről nem is beszélve. Idén nem vontam ki magam annyira a közös programokból, mint tavaly, élveztem a játékokat (nem volt harcipuszi, jeee!), sokkal összetartóbb közösség voltunk, mint a tavalyi csapatom. És váááá, beszélgettem in-ben NPC-kkel, ilyet se csináltam még. 😀 

A keretjáték összességében jó volt, szép kerek egész, megnyugtató lezárással. Viszont megintcsak 2014-re kell visszautaljak, ami nekem az alfa és omega, mert a részesének éreztem magam, a fonalas szavazással úgy érezthettük, hogy konkrétan ráhatásunk van az események alakulására, és a végső konfliktusban benne volt, hogy egy szerethető NPC elhalálozhatik. Most a szereplőket nem tudtam hozzám közelállónal érezni, a konfliktusaik is kifejezetten hidegen hagytak, és mivel nem volt kérdés, hogy Fréalaf lesz a király, igazából nem nagyon volt min izgulni. Kicsit tét nélküli volt az egész. Vagy csak én nem tudom beleélni magam igazán.
Az éjszakai őrség viszont mindkétszer, mikor ott voltam, király volt. Ahhoz szoktam hozzá, hogy az éjszakai őrség megindul 11-kor, fél 12-kor van egy happening, aztán joccakát. Most rendesen meg lettünk sétáltatva. Ráadásul első alkalommal azt vártam minden pillanatban, hogy na mindjárt történik valami, szóval MINDEN gyanús volt, minden kis nesz az erdőben. Így történhetett, hogy egy fatuskó elgurulása sikoltozós rémületet okozott az őrségben, nekem is kihagyott egyet a szívem. 😀 
Nekem a rendek a szívem csücskei. A tábor első felében kiránduló rendben voltam, a másodikban bőrmíveskedtem. A túrák szépek voltak, a közös kalandozás összekovácsolta a csapatot, szerettem velük lenni és beszélgetni. A bőrmíveskedés meglepően jól ment, élveztem nagyon.

Ilona-völgyi vízesés
Hegymenet
Jobb szélen a Kanázsvár. Megmásztuk.
Kilátás a várból
Kilátás a másik irányba, Mátraderecske felé

Még tábor elején eldöntöttem, hogy én mestervizsgázni fogok. Egy bőrtáskát készítettem, amit imádok. Nem is az elkészítés volt a nehéz, hanem az, hogy hogyan álljak neki. Szabásmintát életemben nem csináltam, táskáét meg még annyira se, úgyhogy voltak kétségeim, hogy lesz ebből bármi értékelhető. De lett. 😀 És mester lettem! ^_^

Én csináltam. 🙂
Az utolsó esti buli nagyon jól indult, de az, hogy mindenki hozza a kedvenc zenéjét és az megy felügyelet nélkül hajnalban, az egy óriási baklövés volt. Én jobban örültem volna, ha a szokásos felállás van, felkért dj-k saját sávokkal, mert a buli vége elég lagymatag lett így. Le is húztuk hajnal 3-kor, pedig 4-ig tartott volna.
Nagyon elfáradtam tábor végére, de kellemes fáradtság volt ez. Összességében jól éreztem magam, bár voltak dolgok, amik nem tetszettek. Az, hogy a reggeli ébresztő tart 8-ig és utána full csend van a táborban, az nálam azt eredményezte, hogy simán visszaaludtam minden egyes nap. És szerintem nagyon rossz ébresztőzenék szóltak, engedjétek meg nekem ezt a véleményt.

A közös pikniken volt egy igen csúnya baleset, aminek a kezelése nem volt túl sikeres. Engem teljesen kiakasztott, hogy míg szerencsétlen srác törött álkapoccsal szenvedett, mindenképpen fontos volt még a raktári holmit bepakolni a miatta odarendelt autó csomagtartójába. Egy kissé elcsúsztak itt a prioritások.  Meg szerintem elvárható lett volna, hogy az eset után valaki kiáll és elmondja, hogy igen, ez volt, a srác már kórházban van, minden oké lesz vele, nem kell aggódni, és nem fű alatt mennek az infók. Nagyon rosszul lett kezelve az egész szituáció.

(Meg lett mondva, hogy küldjük el a véleményünket a táborról és ne blogokban rage-eljünk. Amint lesz véleményes kérdőív, megteszem.)

Azt mondtam tábor előtt, hogy ez volt az utolsó egy ideig, jövőre nem megyek. Szeretem, de a szabadnapjaim harmadát a táborra vettem ki, pedig el tudtam volna utazni őket. Most azt mondom, meglátjuk, de úgy sejtem, úgyis ott leszünk jövőre is. 🙂

Virágkoszorú

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s