Eesti tour – day 06, Sooma – Pärnu

2017.06.26. hétfő

Füstifecskék csiviteltek az ablak alatt, mikor felébredtünk. Továbbra is aggasztóan fújt a szél, ráadásul borult volt az ég. A konyhában a maradék kajánk maradékát terveztük reggeli gyanánt elfogyasztani, de a személyzet olyan cuki volt, hogy felajánlották, hogy az egyébként fizetős reggeli maradékát megehessük. Észt házi lekvár, nyamm! 
Másodjára sikerült csak elindulnunk, mert elkezdett szakadni az eső, marasztalt még a ranch. Szép hely, itt is maradhattunk még volna.

Még egy kis mocsár

Az előző nap bejárt tanösvénynél megálltunk, bűn lett volna úgy továbbmenni Pärnuba, hogy Bogi nem látta. A kisebb kört jártuk be, persze az eső ránkszakad, szétázunk.

Ennél a tónál telepedtem le előző nap

Séta közben azon elmélkedtem, mennyire lesz vajon vizes minden cuccom, amit a bringára kötve hagytam a bejáratnál, és balga módon nem raktam rá a vízhatlan ponyvát. A mocsár Bogi szerint is félelmetes, ez azért megnyugtat, nem én vagyok a félős. (Jó, az vagyok, na és? 😀 )

Eesti Sõjameeste Mäletuskirik

Megint gyökkettővel tudtunk csak haladni, továbbra is brutálerős szél fújt. Toriban megálltunk a kisboltnál, az észt katonák emlékezetére emelt templom előtt elfogyasztottuk a második reggelinket. Az 1854-ben épült templomot a németek 1944-ben felgyújtották, amikor a Vörös Hadsereg elől visszavonultak. 1990-ben kezdődtek a felújítási munkálatai, 2001-ben a második világháború észt katonáinak emlékére szentelték fel. Észtországban járva ez a mellbevágó, hogy ezek a háború utáni felújítások nem olyan régen kezdődtek, közben mégis egy modern ország látszatát kelti. Nagyon gyorsan szépült meg ez az ország. 

Megerősítettük magunkat az elménkben, és a pihenő után újra szembeszálltunk az elemekkel. Nem tudom, volt-e olyan igazi mélypont. Egy nagy mélypont volt az egész, ahol a cél a túlélés, és hogy végre odaérjünk Pärnuba. Szükség volt arra a mantrára, amit futás közben szoktam alkalmazni: minden lépéssel – ez esetben pedálnyomással – közelebb kerülök a célhoz, és amit már megtettem, azt senki nem veheti el tőlem. 
Taali mõis

A Taali mõisnél megálltunk. Ez a 17. századi épület sem kerülhette el sorsát, a II. világháborúban súlyosan sérült, ma csak az eredeti komplexum harmada látható. A ház mögött már a Pärnu-folyó hömpölygött.

Az idő szép napos volt, a táj gyönyörű, csak az a hülye szél ne lett volna. Pärnu elővárosi részénél már enyhült az orkán, a házak és fák között jobb lett. Ilyen megkönnyebbülten nem fotózkodtunk még várostáblánál, pedig csak 40 km volt az út. A duplájának érződött.

Pärnu és az elgyötört fejek

Megkerestük a szállásunkat. Az utcát megtalálni nem volt nehéz, de egymás után három egyforma számozású ház is állt, ott tanakodtunk, de egy telefonhívás tisztázott mindent. Ez is Airbnb szállás volt, mint eddig a ranchot leszámítva az összes. Azt hittük, nem lesz túl igényes, de kellemesen csalódtunk. Szépen berendezett padláslakást kaptunk, szinte szentségtörésnek éreztük felvinni a bicikliket. A mosógépnek külön megörültünk. Napok óta ugyanazt a farmert hordtam, és már olyan szaga volt lassan, mint egy csövesnek. Este indítottunk egy mosást, nagyon megnyugtató érzés volt, szinte az összes cuccomat kimostam. Apró örömök! ^_^

A szállásunk – az emeleti ablak a vadszőlővel a miénk

Éhesek voltunk, úgyhogy elindultunk pizzériát keresni. Észtországi tartózkodásunk alatt eddig egyszer se jutottunk pizzához. Az elsőre kinézett hely zsúfolt volt, átmentünk hát egy sokkal nyugisabb helyre. Bogi születésnapja alkalmából Viru Valgéval koccintottunk. A pizza az én ízlésemnek fura volt, nem annyira paradicsomos, mint az itthoni pizzák, de ehető volt. Ha már Pärnu és ünneplés, käsitööõlut ittam, mégpedig Muhamaaról származót.

Homokos tengerpart

Elsétáltunk a tengerpartra. Egyértelműen látszik, hogy Pärnu üdülőváros, tele van 19. századi kis faházakkal, az akkori nyaralóházakkal. Vannak modern hotelek is, de a város túlnyomó része kis faházakból áll. Hangulatos, az kétségtelen.

Tenger

A tengerpartra érve megbizonyosodtunk, hogy innen eredt az borzasztó erős szél, a Balti-tenger felől fújt.

Nem hemzsegtek a strandolók

Pont a Naisterandon értünk a vízhez. A naisterand, vagyis női part egy olyan szakasz, ahol a nők félmeztelenül szoktak napozni. Tábla hívja fel a figyelmet, hogy erről nevezetes ez a szakasz, és tessék nem bámulni. Nagyon megörültünk ennek, le is dobtuk a melltartót azonnal.

Szabadság!

Amúgy is igazságtalannak tartom, hogy a srácok minden további nélkül mászkálhatnak félpucéran, de én nem. Nekik is van mellük, csak kisebb, nekem miért kell folyamatosan takargatnom? :/ A víz nagyon hideg volt, fürdőzésről szó sem lehetett. A hullámok a térdünket csapkodták, annál beljebb nem merészkedtünk.

Sárgaság

Fáradtak voltunk, és másnap kora reggel indultunk Tallinnba, úgyhogy nem maradtunk sokáig a városnéző sétánkon. Azt megállapítottuk, hogy minden második házat meg akarjuk venni. Csak nyerjek egyszer a lottón…

Cuki kisbolt

Visszafele útba ejtettünk egy kisboltot, esti betevő sört vettünk. Pärnu se lenne egy rossz hely, de strandidőben biztosan többet tud adni. El tudom képzelni, milyen lehet egy ideális nyári napon, és sajnálom, hogy a strandolás nem jött össze. Majd legközelebb. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s