A távolban a gömb a Kőris-hegy radarállomása

Nem sok leírást találtam a szellemfalu pontos helyét illetően, de aza kevés legalább hasznosnak bizonyult. Meglepő módon még a google térkép is jelöli Zsörk, Pápateszér címen. Bakonyszücsről kiérve egy halastó mellett gyalogoltunk el, majd végig szántóföldek között haladtunk. Az első nyom, ami után sejtettük, hogy a közelben járunk, egy oszlop volt az út mentén.

Az első jel

Ettől a ponttól pár száz méter tettünk meg a sáros földúton, és feltünedeztek az első házak. Meglepődtünk, mert kifejezetten jó állapotban voltak. Beljebb kellett mennünk, hogy romosabb épületeket találjunk.

Az első ház

Találkoztunk mindenféle épülettel: romokkal, falmaradványokkal, pincékkel, és teljesen ép házakkal is. Ha csalódottak nem is, de meglepettek voltunk, nem számítottunk rá, hogy ennyire jó állapotban vannak az épületek. Egy részüket láthatóan ma is használják, és a földek egy részét is egyértelműen művelik.

Egy 2016-ban felújított házikó. Nagyon hangulatos.

Egy épületen római számokkal 2016, egy másikon 2012 lett felfestve, ezeket egyértelműen felújítottak. A veol cikk szerint egy budapesti házaspár szeretne ökogazdálkodást megvalósítani a területen, ők pofozták ki ezeket a házakat.

Pincebejárat

A legizgalmasabb a faluközpont a templommal és a körülötte lévő épületekkel. A templom építésének dátuma nem tisztázott, de van, aki szerint 1813-ban épülhetett, Szent Istvánnak ajánlva. A mai napig használják, évente egyszer van mise ,augusztus 20-án.

Szent István templom

Az ajtó rácsán keresztül be lehet lesni. A templombelső egyszerű, de látszik, hogy használják. A harangot elszállították.

Templombelső

A paplak a templom mellett teljesen romos, bár a pincéje épnek tűnik. Kút is található mellette, de víz az csak mutatóban van az alján.

Szelfi!

Találtunk egy nagyon kicsi épületet, benne egy ággyal. Találgattunk, mi lehetett a funkciója. Vendégszoba? Raktárépület, csak valaki beköltözött?

Ilyen belülről

Az infrastruktúrára visszatérve, hát az nem igazán van. Egyik oldalról Bakonyszücsre, másik irányból Pápateszérre visz a földút. Ottjártunkkor igazi dagonya alakult ki az úton, a cipőnk talpa többrétegnyi sárral gazdagodott. Nincs se áram, se víz, se csatorna, térerő is alig. Betonút híján halálra volt ítélve a település, de cserébe egy ilyen különös, kísérteties hely lett a faluból.

Ideiglenes kocsmánk és a templom

Próbáltuk minél nagyobb területen felderíteni a terepet. Egy helyütt akkora pocsolya állta utunkat, amit megkerülni se tudtunk, ezt éreztük a jelnek, hogy itt a vége. Térkép szerint is egyre közeledtünk Pápateszér felé, odáig már nem akartunk elmenni. Visszasétáltunk a templomhoz, és bevetettük magunkat a sárga házba, aminek az ajtaja nyitva tárva-nyitva állt.

Létra! Ott egy létra!

Bontottunk egy-egy sört, azt kortyolgattuk, miközben a padlásbejárat csapkolódását hallgattuk és a szél susogását a padláson elhelyezett ismeretlen eredetű zacskókon. Ha elég időt tölt az ember ilyen kihalt helyen, önkéntelenül is olyanok jutnak eszébe, hogy mi van, ha a zacskók odefenn hullazsákok, és hamarosan vér és bomló testek nedvei kezdenek lecsorogni a deszkák résein… Túl sok Stephen Kinget olvastam gyerekkoromban, azt hiszem.

Halastó

Mivel kezdtünk nagyon átfagyni, elindultunk visszafelé. A halastónál megálltunk, mert a geocachinges alkalmazásom szerint a tónál van egy geoláda. Jó negyed órát keresgéltem a bökős bokrok között, mire megtaláltam (“Bakonyalja tó, Bakonyszücs, a Bakony csücske” néven fut).

Pusheen! (Dave fotója)

Még így is majd két óránk volt a buszig, úgyhogy még sétálgattunk a tó partján. Mikor már tényleg nem tudtunk mit csinálni – közben elfogyott még egy sör, és a kezem lefagyott -, visszasétáltunk Bakonykoppányra. Megtaláltuk a helyi kocsmát, ott már kellemesebb időjárási viszonyok között várakoztunk a buszra. Tipikus falusi kocsma volt abból a szempontból, hogy pohár sör nincs, és nyíltan bámultak minket, amíg ott voltunk. Később, mikor a buszra szálltunk, kiderült, hogy egy másik túrázó is volt velünk egyidőben a kocsmában, gondolom már sok volt, hogy egymástól függetlenül ennyi ismeretlen beül oda. A buszban olyan kellemes meleg volt, hogy alig akaródzott leszállni Zircen.

Zsörk a maga nemében nagyon izgalmas hely, ha valaki szeret elhagyott épületek között sétálni, annak érdemes ellátogatni ide. Aki nagy szenzációra vágyik, annak annyira nem javaslom: néhány romos épületet fog találni csupán, kevesebbet, mint amire számít. Mi is meglepődtünk, hogy mennyire szellős a település, a házak messze állnak egymástól. Arra kíváncsi leszek, hogy válik be az ökogazdálkodás. Egy felhőtlen nyári éjszakát egyszer érdemes lenne még itt tölteni – fényszennyezés az nem sok lenne, az biztos.