Kószák a Bükkben 3. nap

Ezzel a bejegyzéssel már régóra lógok. Talán látszik, hogy igyekszem minél hamarabb letudni minden 2017-es tartozást, hogy végre a 2018-as évre koncentrálhassak. Van még mit bepótolni, de igyekszem. 
A harmadik napot újabb egésznapos túrával töltöttük, ezúttal déli irányba indultunk. A Nagymezőt vettük célba első körben. 
Nagymező “bejárat”
Ez nem egy átlagos rét, hiszen Magyarországon kevés 900 m feletti mező található. 
Teljesen idilli
Ennek köszönhetően egyedi, változatos a növényvilága, felszínét töbörök és víznyelők szabdalják, és látványra is varázslatos, ahogy körülölelik az erdők. 
Nem sokáig tart a betonút
Réges rég ez is az erdő része volt, de a 18. századi erdőírtás áldozatává vált. Utólag talán nem is akkora katasztrófa, hogy csak elvétve látni rajta fát, ettől csak még különösebb a hangulata. 
Egy-egy ősöreg fa azért akad
2012-ben 70 hektáron leégett, de hamar regenerálódott a terület.

Három kő jelzi az utat. 😀

A Három-kő volt a következő úticél. Május lévén kifejezetten meleg volt, erre rátett a sok hegymászás és az azzal járó izzadás.

Az aljnövényzet, mint egy kényelmes szőnyeg

Az odavezető út mesés volt, de tényleg sokat kellett felfele haladni. Amikor belegondoltam, hogy ha végig akarom járni a kék túrát – márpedig ez a terv- , akkor ezen a szakaszon fogok még járni, ráadásul a másik irányból… nem irigylem a jövőbeni önmagam. A kilátás – közhely, de – megint kárpótolt.

Panoráma

Ez a pont a Bükk-fennsík déli pereme, 904 m magasan. Lenézve a Déli-Bükk terült el alattunk, ami egészen kicsinek tűnt a magasból.

Pózolj

Nekem ez volt az első olyan túraélményem, amikor a kilátás tényleg amolyan “szó bennszakad, hang fennakad” hatást keltett bennem. Csak ültem és nem tudtam betelni a látvánnyal, de azt hiszem, ezzel az egész társaság így volt.

Egy sziklásabb szakasz

Sok idő telt el a túra óta, de még mindig boldog vagyok, hogy ott lehettem és élőben láthattam ezt a szépséget. Az ilyen látványért érdemes élni, felkelni, elindulni, szenvedni és megérkezni. 

Megebédeltünk a festői környezetben, kifotóztuk magunkat, majd továbbindultunk a Tar-kőre.

Útjelző

A Tar-kő 949 m magasan helyezkedik el. A látvány hasonló, mint a Három-kőről, a két kilátópont nincs messze egymástól.

Fox mellett a sziklás rész a távolban a Három-kő

Volt olyan szép a kilátás, hogy elszöszmötöljünk itt is fél órát. Fotóztunk, mindenki a maga tempójában, üldögéltünk, nézelődtünk.

Tényleg nincsenek szavak erre.

Nem is nagyon beszélgettünk, mindenki elmerült a maga kis világába.

Random töbör az erdőben

Innen nem mentünk tovább, visszaindultunk Jávorkút felé, de nem ugyanarra, mint jöttünk. A távolból mennydörgés hangja morajlott, de nem ijedtünk meg túlságosan. A Nagymezőre érve szakítottunk még időt arra, hogy egy kis gödörben megtartottuk a napi meditációt, utána kerekedtünk csak fel teljesen. Addigra a dörgés egyre közelebbről hallatszott, megérkeztek az esőfelhők, és az eső is szemerkélni kezdett.

Esőfelhők

Mire rendesen ráeredt, már a fák sűrűjében jártunk, így nem áztunk meg annyira. Foxszal belehúztunk, elsőkként értünk vissza a szállásra, így csak mi láttuk a rókát, aki az úton átszaladt előttünk. Szép zárása volt a nap túrázós részének. Már csak pihenés, vacsora és a szokásos csillagnézés maradt hátra, és össze kellett pakolnunk, mert másnap indultunk haza. De előtte még egy rövid túrát tettünk Lillafüred környékén.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s