Budai Sarazó, 23 km

Volt még egy túra 2017-ben, amiről mindenképpen írni akartam: ez a Budai Sarazó 23 km-es távja. Azért volt különleges, mert húggal ketten indultunk el rajta. Ez  a teljesítménytúra a Sarokkő Sportegyesület túrája. Szép kerek lezárása ez az évnek túra szempontjából, hiszen az első túránk, a Kápolnák nyomában is az ő szervezésük volt. 
Forrás: http://sarokko.hu/jpg/terkep/budai_sarazo/budai_sarazo_tt_utvonalvazlat.jpg
Útvonal: Szépjuhászné Étterem – piros sáv – Fekete-fej – piros sáv – Kecske-hát – piros sáv – Nagykovácsi – zöld sáv – Muflon-itató – kék sáv – Remete-hegy – kék sáv, kék kör, kék sáv – Hűvösvölgyi Nagy-rét – sárga körséta, piros kereszt – Szépjuhászné út – piros sáv – Szépjuhászné étterem

Szintidő: 6 óra Szint: 690 m
November 19-én, egy hűvös őszi vasárnap reggelen elbuszoztunk húggal a Szépjuhásznéhoz. Előnevezni nem lehetett, a helyszínen regisztráltunk. Úgy terveztük, hogy a saját tempónkban haladunk, ki akartuk próbálni, ketten mennyivel érünk be hamarabb, mint ha többen lennénk. Rögtön az első szakasz kis sík után emelkedő volt, a Nagy-Hárs oldalán másztunk felfelé, majd meredeken ereszkedtünk a Szépjuhászné útig. Eléggé aggasztó volt, hogy tudtuk, visszafelé itt kell majd felmászni. 

November végi erdő
A Szépjuhászné úti szakasz nem a kedvencem: az autóút mellett kell sétálni egy éles kanyarban, nagyon balesetveszélyes. Az is nehezen megoldható, hogy ne az út szélén menjen az ember, mert pont a kanyarban egy dombocska szegélyezi az utat. 
Kedvenc szakaszom. Nem.
Megkönnyebbülés volt rátérni a Fekete-fejre vezető erdei ösvényre. Haha, azazhogy annyira mégsem, mert egy kifejezetten szemét emelkedő ez, rövid, de nagyon meredek. Rendesen leizzadtunk, és többször meg kellett állnunk pihenni, mielőtt felértünk. 
Fekete-fej kilátás
Kicsit megváltozott a kilátás, mióta nyáron erre jártunk. Innen sokáig ugyanazon a szakaszon sétáltunk, mint foxszal júliusban. 
Ugyanúgy elsétáltunk a lovas mező mellett, itt volt az első kódos EP, majd át a természetvédelmi területen, nem is kellett az itinert nézni.
A létra maradványai
Láttunk egy mókust is! 
Mókuska ^_^
Egy ponton kellett csak figyelni, ahol nyáron másfelé mentünk, megnézve a kilátást. Ezen a túrán egyenesen Nagykovácsiba mentünk.
Nagykovácsi
A településen túl, a Muflon-itató mellett kaptunk pecsétet, almát és kekszet. Túl voltunk már a táv felén, úgyhogy bontottam egy alkoholmentes sört (száraz november), azt kortyolgattam útközben. Az eső elkezdett szemerkélni, majd kicsit jobban ráeredt, úgyhogy elraktam a fényképezőt. A fák között mégse áztunk meg, a falevelek felfogták a vizet. Jó hangulatban beszélgettünk, kiélveztük, hogy közel s távol egy embert se láttunk. 
A következő kihívás a Remete-hegyről való leereszkedés volt: ezt még száraz időben is veszélyesnek találtam volna, esőben és sárban pláne. Oké, oké, a túra nevében is benne van a sár, számíthattam rá, de meredek sziklafalra nem készültem. A szikla után már csak meredek sáros út várt ránk, egyszer majdnem kicsúsztam csúnyán, de korrigáltam. Ott már csak sáros lettem volna, az kevésbé gáz, mint a köves részen esni. Velünk egyidőben ereszkedett le egy nő az egészen kicsi gyerekével, ők se gondolták ezt át szerintem. Ilyenkor emlékeztetem magam, hogy a túrázás bármennyire ártalmatlan műfajnak tűnik, sokszor nem az. Egy rossz lépés, és magasról nagyot lehet zuhanni. 
Ezen elmélkedve értük el a 3. ellenőrzőpontot Remeteszőlősön. A nagyon kedves pontőr meleg teával kínált minket, jól esett a hidegben. Olyan nagy lendülettel mentünk tovább, hogy az első elágazásnál rossz irányba indultunk. 😀 Hamar észrevettük, így nem vesztettünk sok időt. 
Karácsonyra várva
A településről kifele haladva vettem észre a fenti installációt. Egyrészt korainak tartottam, alig múlt november közepe, másrészt végtelenül ötletes és cuki! 
Zászlók, virágok, kerti hintaágy
A Hűvösvölgyi Nagyréten láttam azt a zászlókból és egyéb lomokból megalkotott művészeti alkotást a szabadtéri színpad helyén, amiről húg szerint az index is forgatott videót, de az istennek nem találok róla semmit. Állítólag egy hajléktalan művész hordta oda az általa tetszetősnek talált lomokat. Mutatós, az igaz. 
Kilátás a Nagy-Hárs oldalából
Innen már nem volt sok hátra. Egy kis mászás, és visszajutottunk a Szépjuhászné útra, onnan pedig a Nagy-Hársra kellett felevickélni. Egész úton ettől a szakasztól féltünk, aztán nem is volt olyan húzós. A végén kiröhögtük magunkat, hogy ettől tartottunk annyira? Még negyed óra, és beértünk a célba. 
5 óra 38 perc alatt teljesítettük a távot. Nem világbajnok eredmény, de figyelembe véve a húzósabb szakaszokat, a sarat, a csúszós emelkedőket és lejtőket, azért elfogadható. Beérve nutellás kenyeret ettünk, megkaptuk az oklevelet és kitűzőt, majd leültünk pihenni. Nem sokáig maradtunk így: mivel nem mozogtunk, elkezdtünk fázni. Eddig nem is éreztük, mennyire hideg van. Hazafele a buszon próbáltunk visszamelegedni. 
Ez is egy jó túra volt, kellemesen elfáradtunk. Alig várom, hogy újra elkezdődjön a szezon. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s