2017 összegzés

(Valamiért nagyon nehezem engedem ki a kezeim közül ezt a posztot, pedig most már muszáj.)
Ez a karácsony és szilveszter olyan hihetetlen gyorsan véget ért, hogy még csak kiélvezni se volt időm. Pedig rákészültem nagyon: sok év óta először nem terveztem sehova se menni, otthon akartam tölteni az ünnepeket. Az megvalósult, hogy otthon töltöttem a két ünnep közötti napokat, de mégsem volt teljes az ünnepem. Fox az ő családja körében karácsonyozott. Arra jutottunk, még mindig jobb helyen lesz náluk egy macska a két udvari kutya mellé, mint nálunk a két benti cica mellé. Nagyon nyomasztott, hogy se fox, se Bumbi nem volt velem, emiatt nem találtam a helyem a karácsonyfa körül, és az ünnepet se éreztem át annyira. Végül nem bírtam ki, és elutaztam foxékhoz. Nem sok időt töltöttünk ott, de együtt már jobban éreztem magam. A tavalyi karácsony jobb volt.

Ilyen nyugdíjas szilveszterem se nagyon volt, mióta átléptem a gyerekkort. Foxszal otthon társasoztunk, mert attól tartottunk, ha egyedül hagyjuk Bumbit, a nagy durrogtatás és rakétázás miatt megijed és kárt tesz magában. Egyébként nem nagyon zavartatta magát, egy-egy hangosabb robbanásra felnézett, de nem úgy tűnt, mint aki fél. Kérdés, hogy azért nem félt, mert vele voltunk, vagy amúgy se zavarta volna – én úgy sejtem, hogy számított, hogy vele voltunk. Hajnalban beugrottak Bogiék kicsit, fox épp akkor vert szarrá Passzivityben. Volt hajnal 4, mire ágyba kerültünk. Jövőre vagy hazaviszem Bumbit és a húgaimmal szilveszterezek, vagy foxszal elmegyünk valami wellnesshotelbe, ahova lehet cicát vinni.

Kicsit még mindig hiányérzetem van az év vége miatt, pedig 2017 megint egy nagyon jó év volt. Voltak benne nyilván keserű dolgok is, de összességében bőven több volt a pozitív.

Életemben nem utaztam ennyit, mint 2017-ben: az a pár nap Szlovéniában igazi felfrissülés volt, az észtországi biciklitúra egy merő mámor, az ukrajnai kalandok új kihívásokat hoztak, de sikerrel vettük az akadályokat, és olyan izgalmas helyeken jártunk, mint még soha. Karácsonyi vásározni pedig Pozsonyban voltunk, Bécs már nem menő.

Elkeztünk teljesítménytúrázni. Ez eléggé a futás rovására ment, szomorú, mennyire keveset futottam ebben az évben – az év második felétől szinte csak versenyeken. Futottam viszont a tesóimmal, sőt, húg versenyre is eljött velem, ami nagy élmény volt! A betervezett félmaraton se valósult meg, talán a sors akarta, hogy elmaradjon a verseny, ahol futottam volna – ha nagyon akarom, lefutom, de nem készültem fel rendesen. Cserébe már elég jól ismerem a budai hegyeket a sok túra miatt, és már nagy adag kitűzőm és oklevelem van otthon. Párszor saját magunktól is elindultunk a természetbe, mint a szlovák karsztvidékes túránkfoxszal, a túrandi, a bakonyi Gyilkos-tónál tett látogatás, vagy az áprilisi hóesés utáni havas csúcstámadás a Kékes-tetőre. Többször a kószákkal tartottunk, főleg a többnapos túrákra, ezek mindig lélekmelengető élmények. Az éjszakai túrák pedig a kedvenceim, már várom, hogy idén is menjünk.

Igazi cicás év volt ez, két macskával is gazdagodott a család. Februárban Marcica került húgékhoz, május végén pedig Bumbi érkezett hozzánk. Az egy csodálatos dolog, amikor hazaérsz egy fárasztó nap végén, és egy doromboló szőrzsák vár otthon. Bumbival nagyon jól összeszoktunk, szerintem elég jól megértjük már egymást. Főleg most vagyok rá iszonyat büszke: egy hetet töltött fox anyukájánál, és mindenkivel jó fej volt, nem volt hiszti, és a hazautat két kicsi nyávogást leszámítva csendesen, türelmesen, jógyerekként csinálta végig. Csodálkoztam is, hogy kicserélték-e a macskát, hiszen eddig bármikor utaztunk, végig hiszti volt. Abban bízom, hogy kezd hozzászokni, és máskor is el tudjuk vinni magunkkal. Tény, hogy az egyik legjobb dolog, ami tavaly történt velem, az Bumbika. Sokat tanultam mellette, türelmesebb vagyok, mióta velünk van, és a többi állat jelzéseit is jobban értem. Még Rambót is bátrabban fogom meg, mióta naponta macskát emelgetek.

Az MTT-ben a januári LEP után visszafogottan szerveztem, de az év második felében beindult a cunami. Elkészítettünk két Lassit, szerveztünk KÖMT-öt, betördeltem egy tanulmánykötetet, készültünk az idei LEP-re, és elkezdtünk egy Tolkien Klubszerű eseményt kidolgozni. Sokszor fárasztó volt ennyi minden párhuzamosan csinálni, néha úgy éreztem, megfulladok, de most elcsendesedni látszik megint minden. A 2018-as LEP azóta lement, Lassi legközelebb nyáron jelenik meg, a TK feladatai pedig eloszlanak. Ha fárasztó is, MTT nélkül unalmas lenne az életem. A sok szervezés mellett akadnak pihentető programok is, mint a kószatúrák, vagy a nagyon chill szervezői hétvége, amin novemberben voltunk. 2017-ben nem voltam táborban, szerintem 2018-ban is kimarad, hacsak nem szakad rám hirtelen egy rakás felesleges szabadnap. Viszont az Lassinak és a tanulmánykötetnek köszönhetően gyakorolhatom a tördelést, amit titokban élvezek is, és szeretnék ügyesebb lenni benne. Az elmondhatatlanul csodálatos érzés, amikor kézhez kapsz kinyomtatva valamit, amit te hoztál nyomtatható formájúra.

Voltak esküvők is tavaly, rekordszámú, nagy volt a házasodási kedv. Tanú is voltam egyszer, életemben immár másodszor. 

Fellendült az írói karrierem is. 😀 Ezer éve nem írtam, de a Kalevala BarátiKör Finnország 100 pályázatára beküldtem egy szösszenetet. Második helyezett lettem (megosztott második hely ez, egy másik pályázóval együtt), és a díjátadó végén abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az írásom utolsó bekezdését meghallgathattam megzenésítve, egy kis kórus előadásában. Kész, ennél nincs feljebb. 😀

Megint végigcsináltam a száraz novembert, és nagyon élveztem.

A munkahelyemen is minden rendben van. Jól érzem magam, szakmailag is egyre magabiztosabb vagyok, de még mindig rengeteget kell tanulnom. Kihívások vannak mindig, de már nem ijedek meg tőlük.

Leszoktam a dohányzásról. Hosszú, nem tudatos folyamat volt. 2016-ban kezdtem el egyre kevesebbet cigizni, először a munkahelyemen csökkent az adagom, aztán otthon már nem is gyújtottam rá. A mostani munkahelyemen egyszer mentem le cigizni a legelső napok egyikén, azóta egyszer sem. Aztán volt egy időszak, amikor csak sörözéshez kellett a cigaretta, aztán tudatosan próbáltam már kocsmázáskor se rágyújtani. Pár hónapig sóvárogtam még, ha megittam néhány korsó sört. Ma már csak néha kuncsorgok részegen egy szál cigiket,de általában nem esik jól. Sokkal jobb így az élet.

Ami nem alakult túl fényesen, és nagyon meglepett, az a barátságok fenntartása volt. Azt hittem, most már nyugi van, akivel eddig barátok voltunk, már azok is maradunk, hiszen egymás mellett nőttünk fel, és ha a zaklatott, kemény egyetemista időszakokat túléltük együtt, most már csak a békés találkozások maradnak. Februárban két főre csökkent a Mister Baráti Kör. Voltak előjelek, mégis elképesztően váratlanul ért. Félig értem az okát, félig nem. Abban szinte biztos vagyok, hogy a hivatalos ok az kamu, és valószínűleg nem egyik napról a másikra meghozott döntés volt ez, hanem hosszú folyamat. A legjobban talán az fájt, hogy előtte vígan cseverésztünk mindenféléről cseten, aztán hirtelen én lettem az egyik rosszfiú. Nem érzem, hogy rászolgáltam volna, de nem is fogom ráerőltetem a barátságomat valakire, aki nem kér belőle. Azt mindenesetre megtanultam, hogy ne vegyem készpénznek a barátságokat, mert amit stabilnak hittem, pillanatok alatt széteshet.

Hálistennek a párkapcsolatom tényleg szilárdnak tűnik, és a macska csak még jobban kis családdá kovácsolt minket.

Sok-sok szép pillanat volt 2017-ben, nem győzök elég hálás lenni értük: a barátaimért, a családomért, az átélt élményekért. Pár éve nem hittem volna, hogy ennyi helyre eljutok a világban. Annyira békés, boldog az életem, hogy időnként rettenetesen félek, hogy ez csak ideiglenes állapot, ami egyszer széttörik, és rámszakadnak a rossz dolgok. Néha túl szerencsésnek érzem magam, és csak reménykedem, hogy valamivel kiérdemeltem ezt a sok jót.

Lefutott km-ek száma: 191 km
Letúrázott km-ek száma: 227 km túra + 661 km séta (csalóka, mert a túra módot csak nyáron kezdtem el használni az Endomondóban, a sétát viszont olyanokra is használom, ha a városban sétálok)
Biciklizett km-ek: 285 km sport, 3037 km közlekedés

Legnehezebb túrák: 1. Ördög-árok teljesítménytúra 2. Budaörsi dolomitok teljesítménytúra 3. Kékes hóban

Vállalás 2018-ra: csökkentem az alkoholfogyasztásom.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s