Bergen, Norvégia – day 02. Múzeumok

Napsütéses reggelre ébredtünk – már ekkor tudtuk, hogy újra felmegyünk a Fløyenre: látni akartuk, mégis milyen a környék, ami Bergen körbeveszi. A város is teljesen kinyílt körülöttünk: láttuk a hófödte hegyeket, a hajókat a kikötőben, azon túl a tengert, és nem burkolóztak ködbe a távoli házak sem.
Templom mögött hegy
Első dolgunk volt megvenni a jegyeket a másnapi fjordnéző hajótúrára Mostraumen felé. Reméltük, hogy lesz másnap délután 2-kor túra, mert szokott, de csak délelőtt 10-kor volt. Ideálisabb lett volna délután menni, de végülis jó volt a reggeli is. 
Bryggen
A szép idő ellenére tartottuk magunkat az előző este kitalált menetrendhez, és a város felfedezésével töltöttük a nap nagy részét. A Bryggenre sétáltunk, hogy megnézzük a híres Hanza-házakat. 
Közelebbről
A Bryggen az UNESCO Világörökségi lista része, Bergen egyik fő látványossága, szinte minden képeslapon ez szerepel. 1350 körül Bergenben német hivatalnokok telepedtek le a Hanza-szövetség képviseletében. Bergen sosem volt hivatalos Hanza-város, csak lerakati város, amolyan raktárhely.
Norvég cica
A városban egyszerre akár 2000 német hivatalnok is tartózkodott, és a számukra felhúzott épületeket kerítés választotta el a város többi részéről. Komoly kiváltságaik voltak, alig fizettek adót, a német törvények szerint éltek, és itt folytatták a kereskedést. Észak-Norvégiából tőkehalat szállítottak ide, amit aztán tovább adtak a többi Hanza-városba. 
Mérges tőkehal
A házak alsó szintjei áruraktárak, a felsők üzletkötésre és lakhatásra alkalmas helyiségek voltak. Az épületek több alkalommal leégtek, a legrégebbi fennmaradt házak 1702-ből származnak. 
Létrácska
Utoljára 1955-ben kaptak lángra, ezután 1979-ben adták át újra az épületeket, ekkor kerültek fel az UNESCO listájára. Az újjáépítés során hat új épületet is felhúztak, ezekben található ma a Radisson hotel
Feljáró az Olasz Intézethez
A Julehusetbe, azaz karácsonyházba azonnal berohantunk, és be is vásároltunk karácsonyi képeslapokból. Akciós volt, és meglepő módon még nekünk is megérte.
Borsó, dinnye, kukorica, mehet a fára

Lépcsőforduló

Skandináv karácsonyi figurák
Imádom a karácsonyt, ezt a helyet nekem találták ki. Volt minden: zöldséges és flamingós karácsonyfadíszek, plüssök, égők, képeslapok, babák… Szívem szerint beköltöztem volna. 
Emeleti folyosó
A házak között kis átjárókon lehet sétálni. Némelyikben irodák, intézetek, galériák üzemelnek, szabad a bejárás az emeleti részekre, így jártunk be több szintet. 
Bryggen másik vége a Radissonnal
A Bryggenen túl továbbsétálva a Håkonshallen (Håkon csarnoka) múzeumába léptünk be. A tornyos épületet 1250 körül emeltette Håkon Håkonsson király, nagy kőcsarnoka lakodalmi és koronázási helyszínként is szolgált. 
Håkon csarnoka
A középkorban raktárként használták, volt, hogy a tetejét is elveszítette, de a 19. század elején helyreállították az eredeti tetőformát. 1944-ben egy német lőszerszállító hajó felrobbant az öbölben, hatalmas pusztítást vitt véghez a part menti épületekben. 
A csarnok
Másik irányból

A csarnok kiégett, csak a falak maradtak épen. Persze újjáépítették, ma főként múzeumként funkcionál, de koncerteket és hivatalos eseményeket is tartanak itt.
Maketten a robbanás utáni állapotok
Pár lépésre található a Rosenkrantz-torony, aminek a külső falait éppen restaurálják, így abból nem sokat láttunk. Ez az épület jóval később, az 1560-as években épült, bár az 1270-es évekből származó alapokat is tartalmaz. Védelmi és lakófunkciója is volt. Már maga a belső elrendezés is egy külön védelmi rendszer, a kettő csigalépcső kész labirintussá teszi a tornyot.
Szűk lépcsők
Pechünkre pont valami gyerekszíndarab volt az egyik teremben, és a végén a gyerekek és szüleik randalíroztak a toronyban. Direkt van egy útvonal, amit követni kell, ezt piros nyíl jelzi mindenhol: nagyon keskenyek a csigalépcsős szakaszok, két ember nem fér el egymás mellett. Persze a kisgyerekes családok nem foglalkoztak ezzel, fel-le rohangáltak, fittyet hányva az útirányra. Ilyenkor azért elég mérges tudok lenni, mert igenis sok gyerekes hiszi azt, hogy övék a világ, és mindenki alkalmazkodjon hozzájuk. A kegkeményebb mégis az a nő volt a gyerekével, akivel már a csarnokban is találkoztunk, ott is lazán beengede a gyereket egy lezárt részre, itt pedig csak azért szólt rá a totál neveletlen gyerekére, mikor elkezdett tolni egy kiállított ágyút (!), mert nagyon csúnyán néztem rájuk. Blah.
Vastag kőfalak
A tetőn is munkálatok folynak, de egy ajtón ki lehetett osonni. Igaz, óvatosan kellett lépkedni, mert a szögek hevertek kiöntve, és egy ponyva is nehezítette a járást. Szomorú lettem volna, ha nem látjuk a panorámát.
Kikötő 
A Håkonshallen 

Hegyek és fjordok a távolban

Az Ulriken hegy tornya
Van egy ilyen fura dolog Bergenben, hogy a múzeumok csak napi pár órát tartanak nyitva. A legtöbb délben, esetleg 11-kor nyitva, és délután 3-kor be is zárnak, keveset találsz 4-5 körül még nyitva. Míg a csarnokot és a tornyot bejártuk, már nem lett volna időnk kényelmesen végigjárni a Hanza Múzeumot, így azt elnapoltuk. Ez a másik érdekesség, hogy hétfőn viszont sok múzeum nyitva tart. A legidegesítőbb a Hanza Múzeum része, a Schøtstuene, ami külön épületegyüttes, de csak vasárnaponként van nyitva dél és 3 között.
A Bergenhus Festningsmuseum (Bergenhus Erőd Múzeum) egy történelmi-katonai múzeum, ahova ingyenes a belépés. A recepciós bácsi gyönyörű angolsággal magyarázta el, melyik szinten mit találunk: legfelül a Bergenhus erőd történetét, majd a II. világháborús norvég ellenállás történetét, a nők katonai szerepét bemutató kiállítás, régi újságokból válogatás, végül pedig a norvég ENSZ missziók összefoglalója. 
A lengyel holokauszt-törvény margójára
Szépen végigmentünk a termeken, a legtöbb helyen volt angol felirat, ahol nem, ott pedig kis füzetkében követhettük az angol fordítást. A legérdekesebb az erőd története és az ellenállás volt, sajnos a nőket bemutató rész tömény életrajzokból állt csak.
Kávézó
Említette a recepciós, hogy van egy kis büféjük kávéval, és azt terveztem, hogy jól megtámogatom a múzeumot azzal, hogy veszek kávét, ha már egyszer belépő nincs. Aha, keresztülhúzták a számításaimat, mert még a kávé is ingyen volt! Egy igényes ebédlőhelyiségben önkiszolgáló büfé üzemelt. Miután kitöltötted a kávét, elegáns környezetben fogyaszthattad el, a norvég királyi pár fotói alatt. Teljesen megdöbbentő, hogy ez működik és megéri. Mi nem tértünk magunkhoz.
Mariakirken
Be akartunk nézni a Mariakirkenbe, ami a város legrégebbi épülete az 1130-40-es évekből. Bár a bergeniek használták, 1408-ban a németek kisajátították, és ez lett a “német templom”, és több mint 450 évig maradt a német misék helyszíne. Ez mentette meg valószínűleg az elpusztulástól. Egészen az első világháborúit tartottat itt német miséket. Szívesen megnéztük volna, de nem volt nyitva, és amúgy is csak pár óráig van nyitva minden nap, mint a múzeumok.
Motorozó troll
Tettünk még egy próbát a katedrálissal, de azt meg most restaurálják, így oda se jutottunk be. De legalább láttuk a helyi graffitimesterek munkáit.
Valakinek határozott véleménye van.
Mit lehetett tenni, kifogytunk a múzeumokból és templomokból, felmentünk újra a Fløyenre. 

Már a lanovkából ezt láttuk

Sajnos az ég közben befelhősödött, de így is sokkal látványosabb volt a kilátás, mint az előző nap. 

Gyönyörűség

Megint beültünk a kávézóba egy sütire és forró csokira, ugyanaz a lány volt a pultban. Kardemomos sütijük már nem volt, fahéjasat voltunk kénytelenek enni.

Csináltunk képet egy turistáról, cserébe ő is lőtt rólunk

Látni akartuk a várost éjszaka, úgyhogy elég sok időt töltöttünk a hegyen. Zárásig üldögéltünk a kávézóban, utána a panorámát csodáltuk, közben körbe-körbe sétáltunk és beszélgettünk. Nem győztünk elég hálásnak lenni, hogy ott lehetünk. Minden annyira nyugodt volt és szép!

Távolban az Ulriken

A nap csak-csak lement, de sokáig tartott, amíg teljesen eltűnt minden fény. 

Nem lehet megunni ezt a látványt.

Annyit mentünk körbe, hogy már nem is számoltuk a köröket. 

Naplemente a felhők mögött

De arra jó volt ez a sok szabadidő, hogy megcsináltuk a fotókat, amiket már előző nap elterveztünk. A Don’t feed the trolls tábla egyszerűen üvöltött egy ilyen fotópárért. Ennél már csak akkor lett volna jobb, ha fox előcsap egy laptopot, és úgy nyúl a csokiért. 

Don’t feed the trolls!

I said don’t!

Eléggé fáztunk már de végül teljes lett a sötétség. 

Alakul, alakul.

A csillagokat néztük és a város fényeit. Bámulatos volt.

Akármeddig bámulnám.

A lanovkával mentünk le, hiába volt drága, nem akartunk a sötétben csúszkálni lefele. A váróban ugyanolyan szőrtakarók fedték a padokat, mint a kávézóban. Nem tudom elképzelni, hogy Magyarországon bárhol ilyeneket rakjanak ki, és ne tűnjön el fél óra alatt. 

Ez egy váró.

A boltkör után már a szálláson maradtunk, össze kellett pakolnunk, mert reggel indult a hajótúra. Az éjszaka csendes volt, vasárnaponként hálistennek nincs buli.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s